irodalom / tudósítás
2007. 04. 18.
Bajtai András álmokkal és valóságokkal átlátszóvá ír egy egészen konkrét és egészen át-nem-látszó várost, Budapestet – és egy egészen konkrét és egészen át-nem-látszó személyt, saját magát. Érthetően, letisztulva és jól... első kötetében.
2007. 04. 13.
„Hamvas Béla a magyar művelődéstörténet leggonoszabbul ignorált jelensége” – írja Szőcs Géza 1973-ban, és ha ma ez már nem is teljesen igaz, az talán túlzás nélkül állítható, hogy Hamvas Béla recepciójának története az egyik legkülönösebb fejezete a 20. századi magyar szellemi életnek.
2007. 04. 13.
Nemes Z. Márió (NZM) verseiben a hússal indít, de a várakozásokkal ellentétben nem a húshoz jut el. NZM "új" költői nyelven nagy biztonsággal mos össze két területet: a testet és a lelket. Egyikre gondol, a másikról beszél. Látszólag.
2007. 04. 11.
Megkerülhetetlen témáról szóló beszélgetésnek adott otthont a Műcsarnok Bisztrója március 21-én este. A prae.hu szervezésében két ifjú közösséget (Telep és ÚjNautilus) kérdezett Balogh Endre az internet és az irodalom kapcsolatáról. Az irodalom és a kultúra ugyanúgy „áldozatul esett” az internet adta lehetőségeknek, mint minden más.
2007. 03. 24.
Azt hittem, Krúdyt olvasni trendi, de úgy látszik nem, vagy nem úgy, mert gyéren gyűltünk össze a Szabó Ervin Könyvtár fogadótermében. Be is szúrok rögtön egy ide illő idézetet Kelecsényi Lászlótól: „Nem olyan nagy divat Krúdy, mint amekkora kellene, hogy legyen. Életében sem foglalkoztak vele eleget.”
2007. 03. 13.
Mielőtt visszarúgna a lóláb, gyorsan bevallom, hogy mindkét szerzővel szemben erősen elfogultan érkeztem az estre. Első kép: tizenhét évesen levelezőlapra másolom Anna egyik versét, hogy elküldjem egy akkor fontos lánynak. Második: kizavarnak franciaóráról, mert a padot verem a röhögéstől Király Levente paródiakötetével, amit addig a pad alatt olvastam.
2007. 03. 03.
Egy veszélyes szakma veszélyes képviselője: Balogh Tamás, filológus. Elkallódott, elfelejtődött szövegeket, irodalomtörténeti összefüggéseket kutat fel, és hoz nyilvánosságra. Munkássága megváltoztathatja az utókor véleményét egy szerzőről vagy egy korszakról is akár. A félelem és a reszketés ezúttal elmaradt a bölcsészkari konferenciateremben.
2007. 03. 02.
A Bródy utca több mint érdekes hely, a Nemzeti Múzeumtól a Gutenberg térig ível, csak úgy kulturalice. Köpésre van itt minden, amit nem szégyellünk: mindig-üres olasz kávézó, kisadagos-drága étkezde (Szabó család), nagyadagos-olcsó (a „Bródy”), és még valami rádió is erre székel. Na jó, meg a húgy és a szaga, előbbi az utcán hever, mint téma, utóbbi otthonos, így az se véletlen, hogy Bartis Attila is ide álmodott (magának?) nyugalmat.
2007. 03. 01.
Hogyan beszélünk ma a testről? Milyen szavak és kifejezések állnak rendelkezésünkre akkor, ha nem félre- és mellébeszélni akarunk róla, de sem obszcének, sem perverzek nem akarunk lenni? Hogyan szólaltatható meg a testünk nyelve? Milyen testreprezentációk és -elméletek hódítanak manapság?
2007. 02. 27.
Nem mindennapi élmény hazánkban a kannibálvacsora, még metaforikus értelemben sem. Cserna-Szabó András pedig közönség előtt kivesézte, puhára főzte és felfalta a magyar irodalmi életet, ínyenc módjára késsel és villával. Az áldozatba más nem harapott, de nem is próbálta megmenteni senki.
