irodalom / tudósítás
2015. 11. 18.
Eörsi Mátyás 2014-ben indította útjára A holokauszt és a családom elnevezésű Facebook csoportot azzal a céllal, hogy az áldozatok és az elkövetők családtagjai, leszármazottjai megoszhassák személyes történeteiket. A csoportnak sikerült szakítania a hallgatás kultúrájával: a bejegyzések özönleni kezdtek, így végre lehetőség nyílt arra, hogy „tudatosan együtt építsék a társadalom emlékezetét a zsidók és nem zsidók”. Az egy év alatt összegyűlt történetek most kötetben is megjelentek, ami egy újabb lépés múltunk és jelenünk megértése felé.
2015. 11. 15.
Zimándi Pius István 1992-ben kiadott A forradalom éve: Krónika 1956-ból című kötetéből már kiderült, hogy a szerző milyen fontosnak tartotta feljegyezni, összegyűjteni azokat az apró eseményeket és történéseket, amelyek körülötte történtek. A grafomán irodalomtörténész dokumentálási igénye a Magvető gondozásában most megjelent naplójában is testet ölt.
2015. 11. 06.
Vörös István Százötven zsoltára egy többezer éves párbeszéd folytatása: a szerző újraírta, átformálta vagy éppen teljesen kifordította az Ószövetség vallásos énekeit, majd az így létrejött ötletfoszlányokból megalkotta saját zsoltárait, melyek most egy kötetbe rendezve jelentek meg a Jelenkor gondozásában. Az Írók Boltjában Bazsányi Sándor beszélgetett a szerzővel ezekről a versekről.
2015. 11. 05.
A vége című regényt mutatták be a New York kávéházban, amit csak hírből ismertem eddig. Amikor a Blahán a rossz kijáraton felfelé igyekeztem, kikerülve a lépcsőn ultizókat, már sejtettem a különlegesség előszelét. Néztem a gyrososnál a sülő húst, majd elkapva onnan a tekintetemet – hirtelen a semmiből egy magas, hosszú fekete kabátos alak termett. Hátulról is felismertem Bartis Attilát.
2015. 10. 30.
Többszörösen rendhagyó módon mutatják be a mostani Műút folyóiratot a Kalickában, a szokatlanságot egyrészt az adja, hogy e számba tulajdonképpen már másodjára engednek betekintést, hiszen volt már egy bemutató október 13-án a Rácskertben. Másrészt pedig rendkívüli az is, hogy az est a moderátor távollétében zajlik le: Kabai Lóránt egy felvételen keresztül jelentkezik be, majd a költők, írók magukra hagyva olvasnak fel műveikből.
2015. 10. 21.
Korábban sosem voltam semmiféle árverésen, ezért különös izgatottsággal vártam, hogy megtudjam, milyen is, amikor a PIM dísztermében kortárs íróink kézírásos receptjei és nem-receptjei kerülnek kalapács alá, hogy az így befolyó összegből a Heti betevő segítsen jóllakni a rászorulóknak.
2015. 10. 20.
A negyedik alkalommal meghirdetett Visegrádi Irodalmi Rezidens Program (VRLP) budapesti szerzői a Margó Fesztivál keretében, annak utolsó napján, október 10-én a Szabó Ervin Könyvtárban mutatkoztak be. Az est szereplői a lengyel Kuba Wojtaszczyk, a Csehországban élő Marie Iljašenko, a Szlovákiában élő György Norbert és a Budapestet képviselő Varró Dániel voltak.
2015. 10. 19.
Arról a kézről és arról a mozdulatról, ahogy az a kéz barátságosan és a lehető legtermészetesebben felkínálja az utolsó szem, mindenki által szemérmesen meghagyott sajtospogácsát, pedig a többi darab eltűnéséből ítélve más is éhes, és a pogácsa is jó, erről kellene írni, a barátságosságról és a természetességről, a mozdulatokat és a dolgokat is szóhoz juttatni, ahogyan azt a Nádas-próza (éppen a pogácsás jelenet alatt újradefiniált) realizmusa teszi...
2015. 10. 19.
Biztosan voltak, akik arra számítottak, hogy a Transzferfeszt nyitó beszélgetése egy jó hangulatú, könnyed csevely lesz az étel és az evés szerepéről és szépirodalmi létjogosultságáról, azonban miután világossá vált, hogy a résztvevők György Péter, Takács Ferenc és Tarján Tamás egészen másféle szempontok szerint közelítenek a gasztroirodalomhoz, a fesztelen beszélgetés hamar csípős vitává alakult…
2015. 10. 11.
Mindez Göteborgban, ahol Magyarország volt a díszvendég, a könyvvásár előtti napon. Este aztán szépen elsétáltunk a nyitófogadásra, ti kicsit később, ahol rögvest a magyar gyerekkönyvesekbe botlottam. A este a legviccesebb momentuma is gyerekkönyves: a tájékoztatókat tartalmazó táska muminos volt, így Nagy Boldi valószínűleg egész este csuklott, és immár egy halom Mumin-papírtáska boldog tulajdonosa. A pohár bor és a különleges svéd falatkák közt kiderült, hogy mindenkiben van némi fenntartás a programok iránt, a könyvvásár svéd beharangozása nagy volt, és a magyarokról nem épp hízelgő. Lehetett tudni, mindenhol elő fog kerülni a (menekült)politika. És ezt aztán a másnap reggeli kávé közben mi is újra megtárgyaltuk.
