bezár
 

színház / előadás

Fiatalok operája Händeléktől
Hihetetlenül népszerű a kilétét titkoló asszír uralkodó, Semiramide témája a 18. századi zeneszerzők körében. A kevésbé ismertek mellett olyanok is feldolgozták, mint Hasse, Vivaldi, Salieri. 1733-ban Georg Friedrich Händel több komponista anyagából egybegyúrt pasticcióját mutatták be Londonban, és 2013-ban pedig Bécsben.
Ibsen után szabadon, avagy: Építsünk légvárat!
Ibsen Solness építőmestere izgalmasan találta meg a helyét 2013-ban. Olyan darab lett belőle, melyben a címadó hős egyszer sem jelenik meg a színpadon, az előttünk zajló eseményeket viszont mégis ő mozgatja. Boronkay Soma dramaturg és Simányi Zsuzsanna rendező a tragédia műfaját maguk mögött hagyva a dokumentumszínház és a revü keverékét állították a nézők elé.
Amikor az életünket átgondoljuk
Mit jelent elveszettnek lenni? A "normálistól" való eltávolodást, mely szó mögé közösen felépített, társadalmilag elfogadott konvenciók együttesét képzeljük? Kiúttalanságot, veszélyt vagy félelmet? Elképzelhető, hogy épp a megoldást jelenti? A hiányzó lökést a megértéshez, a megbecsüléshez és alázathoz?
Egy idegen nő emlékei
Horvát zeneszerző kortárs darabját hallhattuk az Armel Operafesztiválon. A nyár utolsó virágának magyarországi ősbemutatóján a komponista-rendező Zoran Juranić vezényelte az újvidéki Szerb Nemzeti Színház produkcióját a Szegedi Nemzeti Színházban. Ő írta a szövegkönyvet is, mégpedig Luko Paljetak horvát költővel, akinek a színdarabját alapul vették.
Olyan hihetetlennek tűnik nekem ez a szerencsétlenség
Valami olyasmi ez, mint egy kegyetlenül csörömpölő ébresztőórát elnémítani a még néhány percnyi háborítatlan szendergésben bízva. Csak még ötpercnyit szunnyadni vagy ébren álmodva megélni? Zsótér Csehov-olvasata olyasfélékről, amelyeket feltartóztatni hiábavaló. Anton Pavlovics Csehov Meggyeskertje az Örkény Színházban.
Aranyhal és egyéb kifogások
Kókai János társulatának többszörös fesztiválgyőztes darabja, a Kívül tágasabb a pesti művészvilág karikatúrája, amelynek Duna-parti görbe tükrében nemcsak saját vicces arcunkat látjuk, de a mesebeli aranyhalat is kifoghatjuk, még ha hajléktalan utcazenész lesz is belőle, mire partra vetődik.
Nő és férfi viszonya: a téma, mely sosem untat
Gergye Krisztián agytekervényeket tekergető, rímeket kergető, záporral eget rengető Diskurzusművész (T)estek sorozatának első darabjában Szalontay Tünde személyében lel a megszégyenítés és felmagasztalás kitűnő alanyára. "Én értem" – szűrődik ki a kijelentés a kanapéról lefolyó férfi monológjának egyik záróakkordjaként, egyedüli biztos és megnyugvást adó támpontot nyújtva a verbalitás követhetetlenségének édeskés homályában, annak korábban kétséges jogosságát megerősítve.
Ganymedes Budapesten bontogatja a szárnyait
Ha én festő lennék, biztosan örülnék, ha valaki színházat akarna csinálni a műveimből. Köszönetet ugyan nem mondanék érte – büszkeség is van a világon –, de mindenképpen értékelném, és izgalommal töltene el, ha a látszólagos élettelenben valak felfedezné a drámát. De vajon azt is értékelném-e, ha a prózát fedezné fel? Nem, sajnos ebben már nem vagyok olyan biztos. A próza, én legalábbis így érezném, ha festő lennék, már eddig is benne volt.
Drága besúgott kollégáim
Pintér Béla eddigi darabjait áttekintve érdekes kísérlet a Titkaink: megpróbálja a régiek stílusát a legutóbbiakéval összehozni, de ez újabb remekművet sajnos (még) nem eredményez.
55   56   57   58   59   60   61   62   63 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés