A világ kurvát csinált belőlem, most én csinálok bordélyházat a világból / Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása Szegeden / PRAE.HU

Nélkülözés, nyomor. A kisváros lakóinak nem maradt más öröme, mint várni és elszáguldani látni a vonatot, ami már meg sem áll Güllenben. Sok-sok év után először valaki meghúzta a vészféket, hogy leszálljon. A helyiek "Welcome Klári" feliratú táblával várták az öreg hölgyet, vagyis a vén szajhát – kinek mi –, aki megteheti, hogy vagyonával fellendítse a várost, hiszen elég gazdag ahhoz is, hogy egy bírót komornyikká, és két rablógyilkost hordárrá fizessen.

Ahhoz, hogy Claire Zachanassian karakterében többet is meglássunk ennél, Fekete Gizi alakítása kellett. Az ő föszereplésével a tragikus sorsú, kegyetlen hősnő érzelmi világának minden ellentmondásosságát teljességében láttuk. Erős, kegyetlen, de sebezhető személyiséget játszott el, aki átlát az érdekhajhász hízelgésen, nem palástolja sem az érzéseit sem a szándékait, és pontosan tudja, hogy a már leélt életét nem változtathatja meg. Mindennek ellenére negyvenöt év elteltével azért érkezett szülővárosába, hogy bosszút álljon. Egymilliárdot ajánlott a városnak, egykori szerelme, Ill (Jakab Tamás) meggyilkolásáért.

Zachanassian asszony nemcsak Illtől akart elégtételt venni, hanem az egész várostól. Igaz, negyvenöt éve szerelme állított hamis tanúkat a bíróság elé, hogy eldönthetetlen legyen a születendő gyermek apjának személye, de Claire-t a város lakói üldözték el. Mindennek következtében csakugyan prostituálttá vált. Később, megözvegyülésekor nyílt lehetősége felvásárolni és tönkretenni a várost, hogy később visszaadja az emberek munkahelyét és jólétét, de mindezért Ill életét kérje cserébe. Mint mondta: "A világ kurvát csinált belőlem, most én csinálok bordélyházat a világból."

A közösség először visszautasította az ajánlatot, de tudni lehetett, hogy Claire joggal ismételgeti: "Én várok." A második felvonás elején még képmutatásként lehetett értékelni a szereplők tagadását. Ill kétségbeesetten faggatózott, miből telik hirtelen mindenkinek drága italra, márkás ruhára, de barátai már nem néztek rá, őszintétlenül válaszoltak. A lejtős mozgószínpadon körülállták őt, rezzenéstelen arccal beszéltek mellé, levetették a régi göncöket, és ledobták azokat Illhez. Eldőlt, mitől kell megszabadulni a luxusért cserébe.

A rendező ehhez hasonlóan sokatmondó, egyszersmind hatásos megoldásokat foganatosított végig az előadás alatt. Ez a nyelvhasználatban is megmutatkozott: Hollós Gábor a helyzettől függően, az alapvetően lírai fordítást olykor kellően közönséges szóhasználattal tette életszerűbbé, kifejezőbbé. A régi és új vegyítését mindössze egy lejtős díszletből és egy forgószínpadból álló színpadi berendezéssel oldotta meg; mindez elegendő is volt ahhoz, hogy az asszony megjelenésével a színpadkép kirívó változáson menjen keresztül. A faanyagokat fém váltotta fel, és a szürke, barna kosztümök helyébe élénk színek kerültek. Eltünedezett a sok helyzetkomikumból adódó könnyed légkör. A tragikus komédia komikus tragédiába fordult.

A második felvonás során a pap (Sorbán Csaba) a tanár (Barnák László), a rendőr (Pálfi Zoltán) a polgármester (Borovics Tamás) erkölcsi pálfordulása azért is volt kiélezettebb, mert ez a zenés változat kidomborította a mellékszereplők fontosságát is. Az első felvonásban a táncos-zenés betétek alatt egy bájosan esetlen, de szerethető, összetartó közösség képe formálódott, akik nemcsak verbálisan hódolnak a humanizmusnak. A darab elején kis műsorral várták az asszonyt, Ill elénekelte a Perfect day-t magyar verzióban, a többiek háttértáncoltak, majd együtt dicsőítő-kérlelő dalokat, verseket adtak elő Klára tiszteletére.

Aztán a tanár összegezte erkölcsük valós természetét; tudják, hogy bármelyikőjükért eljöhet egyszer egy öreg hölgy, hogy szembesítse őket a bűneikkel, és hasonló sorsot jelöljön ki a számukra. A kísértés viszont túl nagy. Képtelenek ellenállni annak, hogy gyilkosokká váljanak. Lassan azonban átformálódnak, és mindennek nem lesznek tudatában. A színészek hitele ekkor kulcsfontosságú volt, hiszen ha önámító, hamiskártyásokat látunk a színen, a darab súlypontja egy közönséges bérgyilkosságra tevődik. Az igazságba vetett feltétlen hitük egyöntetű tükröződésének köszönhetően azonban mire szavazniuk kellett Ill sorsáról, mind kétségtelenül őszinte meggyőződéssel szabták ki a halálbüntetést a régi barátra – természetesen az igazság nevében, és nem a jólét érdekében. A valódi okot a szcenikai megoldás juttatta ismét eszünkbe. Az ítélet végrehajtása után bankók hullottak a színpadra. Pénz hullott a vérre.

Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása

Claire Zachanassian: Fekete Gizi
Ill: Jakab Tamás
Polgármester: Borovics Tamás
Rendőr: Pálfi Zoltán
Pap: Sorbán Csaba
Tanár: Barnák László
1. polgár: Kárász Zénó
2. polgár: Ádám Tamás
3. polgár, 2. asszony: Szilágyi Annamária
Főkomornyik: Flórián Antal
Illné: Kéner Gabriella
Ottilie, 1. asszony: Borsos Beáta
1. vak, Karl: Poroszlay Kristóf
2. vak, 8. férj, riporter: Szívós László
Vonatvezető, orvos, tévériporter: Báhner Péter
7. férj: Kertész Zsolt
2 gyilkos: Márta Mihály, Schenk Tibor

Díszlettervező: Fecsó Andrea
Jelmeztervező: Angyal Bernadett
Dramaturg: Németh Nikolett
Zene: Koczka Ferenc, Kovács Gábor
Koreográfus: Varga József
Rendezőasszisztens: Kaj Ádám

Rendező: Hollós Gábor

Bemutató: 2013. november 29.
Szegedi Nemzeti Színház

színház

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról