színház / előadás
2009. 07. 31.
Csak aki A Rózsák háborúja rendezői változatára váltott jegyet, az láthatta a koncepció szerint szorosan ide tartozó, ezért a trilógiával együtt is játszott III. Richárdot. A hosszú verzió fizikai „színház": testileg-lelkileg is beletöri a nézőt a borzalmak mégoly stilizált ábrázolásába is. A Richárd maga pedig egy kimerevített pillanat, a fokozhatatlan borzalom, mint afféle új millenniumi kínzóeszköz, pupillatágítóan az arcunkba ég.
2009. 07. 28.
A Gyulai Várszínház programjának méltán leghíresebb időszaka a Shakespeare Fesztivál – amelyet idén immáron ötödik alkalommal rendeztek meg. A nemzetközi fesztiválra a hazai és külföldi Shakespeare-előadások közül a legrangosabbak, legjobbak, legdicsértebbek kapnak meghívást. Idén az egyik legnagyobb dobásnak a litván Oskaras Korsunovas társulatának díjnyertes Rómeó és Júlia előadása számított – ami páratlan élmény volt.
2009. 07. 25.
Végy egy gyászoló özvegyet, megboldogult férje egy arrogáns hitelezőjét és egy minden lében kanál lakájt. Egy hamisítatlan papucsférjet, aki felesége parancsára szabadelőadásokat tart, valamint egy hipochonder földesurat, egy hisztis vénlányt, és már készen is van a csehovi (tragi)komédia.
2009. 07. 20.
Shakespeare Szonettjeinek első kiadása 1609-ben, éppen 400 évvel ezelőtt jelent meg. Az évfordulóra két meghatározó rendező, Peter Brook és Robert Wilson is szonett-előadással készült idén áprilisban. Brook rendezését a magyar közönség is láthatta Gyulán. Ha az előadást a rendező jelképes színpadi búcsújának tekintjük, ahogyan arra az előadás szórólapja utal, akkor a szerelmes Shakespeare lelkivilága helyett várhatóan a színház mibenlétéről lesz szó.
2009. 07. 09.
A Burgszínház Shakespeare-tetralógiájának leginnovatívabb előadása távol tartotta magától a közönségét. Nem csoda, csak fanatikus Bundestheater-hívők (az államilag támogatott színházak látogatóinak külön kasztja) és elkötelezett Shakespeare-mániások vállalják be az egy év alatt már „mindössze” hétórásra érett előadást. A bemutatótól a darabtemetésig.
2009. 07. 05.
Ha a színpadra kisgyereket vagy kutyát tesznek, az sokak szerint már önmagában félsiker. Nem csoda, hogy a bécsi fesztivál Dido és Aeneas előadása „egész” sikernek örvendett, hiszen mindkét kellék megvolt hozzá. Igaz, nem csak ennek volt köszönhető a pozitív hatás.
2009. 07. 01.
Münchenbe, Bécsbe kell menni érte, miatta. Aki egyszer látta, rajong érte. Aki „csak” hallotta, mint 2005 szeptemberében Donizetti Roberto Devereux-jének koncertszerű előadásán a Müpában, talán sohasem tudja meg, milyen színpadérzékeny színésznő a koloratúrszopránok koronázatlan királynője.
2009. 06. 24.
Brandauer meghízott. Annyira, hogy immár kopasz, sebes fejét nem is ismerem fel Az eltört korsó plakátjain. Peter Stein rendezése, a Das Berliner Ensemble előadása, a bécsi Wiener Festwochen fesztiválon vendégszerepelt.
2009. 06. 23.
Bátran állíthatom, az emberek két csoportba oszthatók: vannak, akik olvasták Carlo Goldoni Nyaralás-trilógiáját, és vannak, akik nem. A milánói Piccolo Teatro budapesti vendégjátékán tehát kétféle oka lehetett annak, ha esetleg nemtetszést váltott ki az előadás. Előbbiek sérelmezhették, hogy nem kapták vissza a drámában olvasottakat, utóbbiak esetleg nem is értették, mitől lennének érdekes darabok ezek.
2009. 06. 21.
A MU Terminál egykori táncosai állítanak ismét színpadra két korábban bemutatott előadást, a Feminát és Plaint. Némi újítással egy régebbi csapat áll össze, s mint minden csoporton belül, itt is eltérők az erőviszonyok. Meg kell tehát teremteni a belső egyensúlyt, hogy igazán működőképes legyen a produkció. Semmi kétség, az „EX”-Terminálosoknak ezúttal is sikerült.
