bezár
 

színház

2009. 10. 11.
Schubert light és Sztravinszkij strong
A Bozsik Yvette Társulat két egyfelvonásosa a Fesztivál Színházban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Egy szeptember végi este a szeleburdi, locsi-fecsi, az elmúláson játékosan elmerengő A halál és a lánykát majd a Menyegzőt láthattuk, ami viszont a két legutóbbi Fesztivál Színház-béli bemutató (Varázsfuvola, Traviata) minimalizmusát viszi tovább.

A halál és a lányka alatt mindvégig az eredeti Schubert-muzsika szól, kellemesen aláfestve a folyamatos színpadi beszédet. Mert a táncosok, ahol csak érik, magukhoz ragadják a mikrofont, és csak mondják, csak mondják a magukét. Bájosan, könnyeden, felszínesen. Élen jár közöttük Samantha Kettle és Kalmár Attila. Előbbi nem először bizonyítja, hogy valóban remekül ért a szavakhoz is. Viccesen, önironikusan sipákol bő fél órán keresztül többek között hőn szeretett férjéről, akit valahogy mégsem tudott sohasem elviselni. Utóbbi sem vall szégyent a beszéddel, bár neurózisát nem tudja olyan jól el(ő)adni, mint Kettle.

Mindeközben dinamikus lóti-futi zajlik a színpadon. Férfi-nő párosok, halálok és lányok egymásba gabalyodva, ismétlődő helyzetek, mozdulatok, olykor ismétlődő zenei szekvenciák, amikből azonban Bozsik nem épít szerkezetet. Marad a lóti-futi némi elmúlástól való szorongással.

A koreográfia utolsó negyedében a hangulat elkomorodik. A két ellentétes érzet ütköztetése nem éppen eredeti ötlet, de annak ereje van, és zavarba ejt, amikor a felszínes csevegés helyét személyes vallomások veszik át. Amikor például Samantha Kettle megszólal, rögtön nevetni kezdünk, és csak később vesszük észre, hogy saját szeretteinek elvesztéséről beszél. 

Szkéné színház

Fotó: Csibi Szilvia; Forrás: Müpa

Az este második része az Operaházban 2008-ban bemutatott Sztravinszkij Les Noces című tánckantátájának zenei anyagára készített koreográfia. A Menyegző négy képe (A kontyolás, A vőlegény háza, A menyasszony indulása és Az ünnep) stilizált, személytelen orosz falusi esküvőt mutat be. A színpadkép az első percben levesz a lábamról. Puritán geometria és mindössze három szín, a fehér, a fekete és a vörös uralja a teret. Középen egy az egész színpadot betöltő fekete-fehér jin-jang szimbólum látható vörös háttérrel, kreatívan használt vörös térelemekkel.

Az érzéki élmény után, a látottakat értelmezve azonban már kicsit furcsa Bozsik színhasználata. A koreográfus másképp ruházza fel a színeket jelentéssel ahhoz képest, amit a néző első ránézésre elvárna. Annak ellenére, hogy a jin-jang szimbólum a nemekhez a fekete és a fehér színeket rendeli a kar férfi tagjai fekete, női tagjai vörös ruhában vannak. Ráadásul számomra furcsa módon később a női kar is feketébe öltözik. Így persze az immáron teljesen feketében virító kar szép ellenpontja a fehérbe bújtatott jegyespárnak, öltözetük (a menyasszony ruhája és a vőlegény inge) az esküvői hagyományokhoz hűen fehér. De hogyan kell ezt érteni abban a kontextusban, ahol a fehér a női princípiumot sugallja?

A hatalmas jin-jang szimbólum tehát üresen, jelentés nélkül kong a színpadon. Hiszen Bozsik koreográfiájából nem tudunk meg semmit nő és férfi viszonyáról, pedig erről szó kéne, hogy essék, legalábbis a kinagyított jelkép alapján ezt várjuk. Vagy annyi lenne csupán a jelentése, hogy jin és jang harmóniája nem több, mint személytelen rítusokkal fenntartott (ál)harmónia? (Ez egyébként egybecsengene Bozsik sok évvel ezelőtti ugyancsak Sztravinszkij-zenére komponált Tavaszi áldozatának egyes motívumaival.)

Az előadás 2009-ben a rangos szakmai zsűri által odaítélt Lábán Rudolf-díjat. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy különösen fájó számomra a karakteres "bozsikyvettes" mozdulatelemek takarékos alkalmazása. Lehet, hogy a koreográfus csak ennyire jutott a balettos képzettségű táncosokkal?

A halál és a lányka

Balkányi Kitty
Vati Tamás
Samantha Kettle
Vislóczki Szabolcs
Somorjai Judit
Gombai Szabolcs
Hasznos Dóra
Kalmár Attila
Fülöp Tímea
Tuza Tamás
Amandio Cardoso

Zene: Franz Schubert
Fénytervező: Pető József
Díszlettervező: Khell Zsolt
Jelmeztervező: Bozóki Mara

A Schubert-dal felvételén zongorázik: Jandó Jenő
Énekel: Várhelyi Éva

Koreográfus: Bozsik Yvette



Menyegző

Menyasszony: Boros Ildikó
Vőlegény: Gombai Szabolcs
Menyasszony szülei: Gáspár Orsolya, Kováts Gergely Csanád
Vőlegény szülei: Bacskai Ildikó, Nagyszentpéteri Miklós
Fiatal pár: Maira Sahra, Szegő András
Kórus: Balkányi Kitty, Komarov Alexandr, Atinay Dorottya, Vati Tamás, Samantha Kettle, Sarvady Mátyás, Fülöp Tímea, Vislóczki Szabolcs, Hasznos Dóra, Tuza Tamás

Zene: Igor Stravinsky
Fénytervező: Pető József
Díszlettervező: Khell Zsolt
Jelmeztervező: Velich Rita

Koreográfus: Bozsik Yvette

Bemutató: 2009. szeptember 25.
Bozsik Yvette Társulat
Művészetek Palotája, Fesztivál Színház

nyomtat

Szerzők

-- Legáth Zsolt --


További írások a rovatból

színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
Istentelen ifjúság a Radnóti Színházban
John a Latinovitsban
Horváth Florencia és Karádi Gergő Valójában senki című zenés irodalmi, színházi estje

Más művészeti ágakról

Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés