színház / előadás
2009. 04. 28.
Egyszerűség és letisztultság a játéktéren, fehér lepel a földre terítve. A színen lévő egyetlen játékos jelenléte a darab központi motívumát, a magány, a magára maradottság érzetét jeleníti meg. „Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik.” Igen, ez ő, a békakirály.
2009. 04. 24.
„Ilyen a Lear király? Még sosem láttam” – kérdezi egy ismerősöm, mikor a színház után összefutunk. Nekem főleg az előadás tempójával van problémám, neki a leegyszerűsített stilizáltságával. Annyi bizonyos, legyen szó akármilyen élő legendáról, Lev Dogyin színháza minket már nem varázsol el.
2009. 04. 20.
Attól még, hogy itt születtünk, itt nőttünk fel, és lételemünk a szomorú vasárnapi levegő, nem kell mindig a nagy magyar harakiri. Még kevésbé jogunk és kötelességünk e folyton fojtó magyar valóságot és életérzést számon kérni – mindenféle valódi mélységekre hivatkozva – távoli országok kultúráján és képviselőin. A blöff az blöff. Igen. De nem minden könnyedség kockázat és valódi tudás nélkül való. A Trey McIntyre Project Amerikából érkezett. Tud nevetni. Tud nevettetni. Tud könnyed eleganciával fogalmazni. Mindemellett tud végtelen alázattal és a legmagasabb fokú technikai tudással közönség elé állni.
2009. 04. 18.
Képzeljük magunkat egy ovális terembe, emelkedő széksorokkal. Középen, lent folyik az előadás. A néző így fejet hajt, de le is néz. Nehéz nem lenézni a figurákat, mert Füst Milán-i mondattal szólva, ezek nem emberek… ezek rosszabbak… Jön a porondmester, és bemutatja az állatokat, átlátszó zsákban hozzák a kígyót. A kígyót, aki maga a Marilyn-frizurás Lulu.
2009. 04. 12.
A Budapesti Tavaszi Fesztivál számos operacsemegét kínál, Kovalik Balázs és Zsótér Sándor pedig innovatív Haydn-rendezéseket. Kovalik zsótéri gesztussal egy igencsak alternatív térbe, a Vasúttörténeti Park hangárjába helyezi produkcióját, Zsótér az Operaházban Rost Andreát rendez.
2009. 04. 09.
Drága Színház! Legutóbb, vagyis március 26-án, bevallom, ennyi év után is megdöbbentettél. Lehet-e szerelmesek között ennél izzóbb fűtőerő? Új arcod mutattad, s ezt nem viszonozhattam mással, mint hogy én is így tegyek. Furcsa című darabbal rukkoltál elő egy orosz pantomimes bohócszínház előadásában: Szemianyuki, vagyis Addams family orosz módra. Sikerült meglepned, az estet végig élveztem, olyannyira, hogy a látottak rendkívül intenzíven hatottak érzelmeimre. Furcsa álomvilágba repítettél, mert én is engedtem Neked.
2009. 04. 07.
A világért se szeretném magam túl patetikus szavakkal elragadtatni, de a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben megint történt valami. Látszólag persze semmi különös, „csak” egy kitűnő zenekar és énekesi gárda, a Bécsi Állami Operaház együttese előadta Mozart Don Giovanniját Fischer Ádám vezényletével. De hogyan…?
2009. 04. 03.
Gergely Attila és Hámor József egy-egy koreográfiáját mutatta be a MU Színház a MU Terminál B estjének keretén belül. A Lélekvilágotvedlik és a Tango en el cajon (Tangó a fiókban) című részek hangulatukban és témájukban erősen eltérnek egymástól. Az első a születés és újjászületés kérdéseit feszegeti nagyon is naturalista módon, a második alapeleme pedig a dinamizmus, a nyíltan vállalt fizikalitás és a mozgás.
2009. 04. 02.
Kicsit úgy éreztem magam, mintha visszaugrottam volna az időben, vissza egészen a huszadik század elejéig, hogy a pesti Broadway-n, egy impozáns színház falai között, „klakkban-frakkban” találkozzam a messzi-messzi, varázslatos-misztikus kelet (esetünkben Japán) zenei kultúrájával. A brosúra is ilyesmivel kecsegtet: A hold és a tigris legendája. It happened long ago…
2009. 03. 30.
Végre! 2006 óta várok arra, hogy a berlini színházi találkozóhoz kapcsolódó workshopon indított projekt eredményét, a Rimini Protokoll Marx: A tőke. Első kötet című színházi előadást láthassam. Az első blikkre hajmeresztőnek tűnő ötlet után maga a projektmunka is ironikus poénnak tűnt – a Budapesti Tavaszi Fesztiválon látott előadás viszont katartikus élményt hoz. Hogy mitől lesz A tőke egyáltalán színpadképes? A hiteles emberi történetek nézőt megszólító, a publikummal kokettáló, nyílt színházi reprezentációjától.
