színház / kulissza
2018. 04. 23.
„Hisz köztudott, hogy meghal, ami él: mulandóságból öröklétbe tér” - olvashatjuk a Hamletben. Shakespeare halálának évfordulójára született a tanulmánykötet, amely izgalmas új perspektívát nyújt a szerző műveiben megjelenő, hol összefonódó és szétválaszthatatlan, hol pedig kibékíthetetlen ellentétben álló élettel és halállal kapcsolatban.
2018. 03. 22.
Február 18-án mutatta be a Radnóti Színház Shakespeare III. Richárdját. Andrei Serban rendezése egy első látásra igencsak szélsőséges és meghökkentő, ám végeredményében nagyon ismerős világot tár elénk: ezekben a játszmákban már mi is otthonosan mozgunk. (Elemző kritikánk a darabról Pikli Natáliától itt olvasható.) A címszereplővel, Alföldi Róberttel a bizalomról, környezet felelősségéről és a hatalom természetrajzáról beszélgettünk a 2018-as Pécsi Országos Színházi Találkozó kapcsán.
2018. 03. 22.
Februárban nagyon izgalmas színészképzési kurzuson vettem részt a Jurányi Inkubátorházban. Úgy előadóként, mint fizikai színházi trainerként sokat kaptam és tanultam az egyhetes munka során, amelyet Kozma Gábor Viktor vezetett. Kozma munkáját és trainingjét a Tadashi Suzuki japán színházi alkotó által kialakított metódus inspirálta.
2018. 02. 12.
Porogi Ádám hat év után szerződött el Kecskemétről a budapesti Radnóti Miklós Színházba, ahol már decemberben főszereppel jelentkezett: az Üvegfigurákban Tennessee Williams alteregójaként is számon tartott fiatal költőt, Tomot alakítja. Az előadás kapcsán az emlékezés szubjektivitásáról, a kitörési lehetőségekről és a mindennapi kihívásokról beszélgettünk.
2018. 02. 05.
Vajon vannak-e olyan darabok, amelyekben elkerülhetetlen a meztelenség? Mit jelent a ruhátlan test a színpadon? Miért vetkőztet a rendező, és miért a koreográfus? Mit fogad el a magyar néző? Mit közöl a test? Hód Adrienn táncos, koreográfus, Gyabronka József színművész, Rényi András esztéta kereste a választ Veiszer Alinda koordinálásával a Katona József Színházban.
2018. 02. 02.
Ami szakadatlanul önmaga körül forgatja a világot, az mindig más (színű).
2017. 12. 12.
A cikkem első részében már írtam arról, hogy az 1979-es iszlám forradalmat követően Iránban az előadó-művészet jelentősen átalakult. Az újonnan életbe lépő szabályok nagy mértékben korlátozták a művészek szabad önkifejezését. A fiatal alkotók, ha szeretnék szélesebb közönséghez eljuttatni munkájukat, ezzel már kilépve a viszonylag zárt közösséggel bíró underground létből és alkotómunkából, akkor az állam által megszabott szabályoknak látszólag megfelelve, egy különleges kódokkal és szimbólumokkal átszőtt színpadi nyelvezetet választanak ahhoz, hogy alkotói véleményüket kifejezhessék.
2017. 12. 02.
Iránban jelenleg diktatúra van, a vezető hatalom kontroll alatt tartja a különböző előadó-művészeteket. Az alkotók számára bizonyos igazságok kimondása, a rendszer ellen írányuló kritika megfogalmazása szinte lehetetlen. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a kortárs iráni színház és underground tánc mer és akar is beszélni a társadalmi problémákról. Felmerül a kérdés: hogyan valósulhat meg mégis a rezisztencia és a kritika kifejezése? Mik a feltételek és a játékszabályok? Milyen bonyolult, kódolt színházi eszközök alkalmazása és egy értő közönség kinevelése szükséges mindehhez? Mi a lavírozás művészete, és mi késztet bizonyos alkotókat arra, hogy inkább az underground lét veszélyes szabadságát válasszák? Ezekre a kérdésekre mutatjuk be a lehetséges válaszokat személyes élményeinken keresztül, két részes cikkünkben.
2017. 11. 23.
Váratlanul elhunyt a magyarországi Shakespeare-kutatás és nyelvfilozófia nagy alakja, Kállay Géza professzor. Két hálás tanítványa keresi a (nem)búcsú szavait.
2017. 10. 21.
Edith Piaf, a világhírű énekesnő gyermekkoráról írt színdarabot Kelecsényi László. Az egyórás felolvasó-színházi előadásban felcsendülnek Piaf legnépszerűbb sanzonjai is. Az ősbemutató alkalmából a szerzőt kérdeztük.
