A helyi katolikus gyülekezet 45 éven keresztül látta vendégül templomában a reformátusokat. E ritka ökumenikus összefogás és együttműködés koránt sem ért véget, számtalan közös gyermekprogram és előadás köti őket össze itt, ebben a házban is, amelynek kulcsa – hálájuk kifejezéséül és az összefogást erősítendő – a katolikus pap irodájának falán is ott csüng. A Sajtos Gábor tervei alapján épült gyülekezeti épület letisztult, modern konstrukció.





A ház szépen illeszkedik a környező épületek közé. Az egyszerű nyeregtetős kialakítás és a viszonylag kicsi épülettömb egy parasztház arányait idézi. A tetőre elhelyezett szürke cserepek (fémlemez fedés) kiemelik környezetéből az épületet, amely a teljesen dísztelen fehér falakkal együtt igen keménynek hat. Az épület tömbjéből az utcafronton kiemelt téglalap alakú metszés nagyon egyszerű geomatriájú, szépen szerkesztett, átgondolt munka, amely a fényt beengedi a belső térbe, a mellette álló templomtorony szélességét követi, amely igen elegáns hatást vált ki. A szürke tető adta keménység összhangban van a torony éles vonalaival, a templomtorony ugyanakkor – bár ismeretes, hogy a torony mellé még egy templom is járul a későbbiekben – jelenleg nincs arányban az épülettel. A monumentális hatású fehér tömb talán túl szikáran emelkedik az ég felé, amelyet nagymértékben hangsúlyoz a külső harang még üresen tátongó helye is.





A torony egyáltalán nem emlékeztet hagyományos templomtoronyra, inkább falat juttat eszünkbe. Ez az erősen kiugró fehér oszlop a mögötte szerény-elegánsan meghúzódó gyülekezeti házhoz mérten kissé harsány. Szeretném hangsúlyozni ugyanakkor, hogy az épületegyüttes fő eleme, a templom még hiányzik, így nem tudhatjuk, milyen arányeltolódásokat hoz majd a száz lelket befogadni képes templom megépítése, az mindenesetre valószínű, hogy a gyülekezeti ház tiszta és áttekinthető épülete, az épületegyüttes későbbi, egységében történő interpretációja során is feltétlenül külön szerephez jut majd.





Látható, hogy az építész komolyan szem előtt tartotta a gyülekezet igényeit a kedves, családias belső térkialakításokkal. A majdani belső udvarra nyíló teljes homlokzat üveggel való burkolása az összes teret nyitottá, közelivé varázsolja. A gyülekezeti tér fala – amely harmonikaszerűen nyitható nyílászáróval szerelt, ezzel egybemosva a külső és belső teret, valamint duplájára növelve a terem befogadóképességét – egy kis belső udvarra tekint, ahol a torony fala vetítési lehetőséget biztosít amellett, hogy a nyitott udvart teremjellegűvé szűkíti. Az épület emberléptékűségét a harmonikus arányú belmagasság nagymértékben erősíti. Az egy irányba tájolt, nyitott terek kihasználhatósága szintén átgondolt tervezésre vall (valószínű kötöttség a telekhatárra való kötelező építés miatt), bár az üvegfelületen át látható ajtók sora inkább egy orvosi rendelőbe illő. A variálható gyülekezeti tér gondolata remek, ez a megoldás nagy segítség a gyülekezetnek, ahogyan az akadálymentes bejáratok és a vakvezető szőnyeg is. A burkolatok jól illeszkednek az épület többi eleméhez. Hiányoznak viszont olyan egyszerű megoldások, amelyek a gyülekezeti tér emelkedettségét segíthetik elő (dobogó, pódium, kiemeltebb sarok stb.). Ami a belső térben a leginkább zavaró hatást vált ki, azok a kerekded mennyezeti lámpatestek, amelyek a gyülekezeti térben és a teraszon láthatók, talán ezeket egyszer az épület stílusához illő elmekre cserélik majd ki. A kert kialakítása – eltekintve az épület mögött álló, pincelejáróhoz illő lépcsősortól – jól követi az épület vonalát és megfelelően hangsúlyozza annak külső határait.

Az épület a környezetébe modernitása ellenére megfelelően illeszkedik, átgondolt mértékrendszer jellemzi, s bár félkész, egy kis gyülekezet régi vágyait váltotta valóra, amihez az építész becsülendő módon igyekezett igazodni.





fotó: Árvai András

tervező: Sajtos Gábor, Sagra
építész munkatársak: Grand Gabriella, Páll András, Németh Regina, Virág Péter