irodalom

Június 6-án folytatódott a Kötetlenül rendezvénysorozat a Kis Présházban. Horváth Florencia vendége ez alkalommal Hajdu Levente volt. A beszélgetés során többek között szó esett képzőművészet és irodalom kapcsolatáról, vers- és prózaírás különbségeiről, valamint a „gerilla művészetről” is. A szerző – képzőművész énjét nem meghazudtolva – egy kisebb installációval készült a beszélgetésre. A csipkés abrosszal terített asztalon kiskori önmagával nézhetett farkasszemet a közönség.

Június 13-án mutatták be Nyerges Gábor Ádám első novelláskötetét, a Vasgyúrókat a Kis Présházban. A szerzővel és a kötet szerkesztőjével, Benedek Annával Halmi Tibor költő, kritikus beszélgetett, az estéhez Körtesi Márton, költő szolgáltatta a zenét.

Június 6-án mutatták be Szvoren Edina hatodik, Kérődző Kronosz című prózakötetét a Magvető Caféban. A szerzővel Tompa Andrea beszélgetett, az eseményt Bognár Péter színesítette felolvasásával.

Nem szerettem volna Horváth Ivánról visszaemlékezést írni, gondoltam, mert az elsősorban rólam szólna, és ez méltatlan hozzá. A strukturalizmus kapcsán végzett munkája, a Balassi- és egyéb régi magyaros kutatásai, a József Attila, az irodalom, a zene, az emberi kultúra iránt érzett szenvedélyes vonzalma és ismeretei, a tanítói lelkesítő munkája, satöbbi – az erről való megemlékezés szinte mind másra marad. Viszont be tudok számolni néhány fontos dologról, hogy mit köszönhetek neki én, és ezt csak én tudom elmesélni. A legfontosabb a nagyvonalúsága volt egy olyan korszakban és egyetemen, ahol szinte vágni lehetett a kicsinyesség füstjét.

A tavalyi év végén több fiatal erdélyi szerző kötete is megjelent az Erdélyi Híradó Kiadó és Fiatal Írók Szövetsége gondozásában, ezek közül kettőről esik most szó. Sánta Miriám és Sárkány Tímea verseiből nem hiányzik a spiritualitás, a mágia, a konfrontáció, vagy épp a gyógyulás, ám hangjuk és mondanivalójuk ettől még teljes mértékben különbözik. Hermán Dániel duplarecenziója.