irodalom

A 2024 őszi krakkói találkozó első része öt lengyel szlavista lebilincselő beszélgetése volt. A másodikban a magyar irodalom lengyel fordítóit és kutatóit kérdezte jelen cikk szerzője, aki egyébként a „másik irányba” fordít, vagyis a lengyel irodalmat hozza közelebb a magyar olvasókhoz. A krakkói hungarológia szakos diákok tartalmas eszmecserét hallhattak, amelyben identitásról és női szerzőkről éppúgy szó esett, mint a műfordítás traumafeldolgozó, esetleg újabb történelmi fordulatokra felkészítő szerepéről.

Decemberben a Művházban mutatták be a Leonora Carringtonról (1917–2011), a neves angol−mexikói szürrealista festőművészről, szobrászról és íróról szóló regényes életrajzot. A könyv novemberben jelent meg az Ampersand (&) Kiadónál. A könyvbemutatón Leonora Carrington magyarul korábban megjelent írásairól (A hallókürt, Fehér nyulak) is kérdezte Karafiáth Orsolya a kiadót vezető Kiss Barnabást és Greilinger Szonját, a Carringtonról szóló könyv fordítóját. Jelen volt a Fehér nyulak novelláit magyarra átültető Cseh Réka Zsuzsanna, és Bolla Ági újságíró is, aki 2023 tavaszán a 2011-ben elhunyt író fiával, Pablo Weisz-Carringtonnal készített interjút – tudatta a prae.hu művészeti portállal az Ampersand (&) Kiadó. 

Úgy gondoltam, ideje összeszámolni mennyi az annyi, vagyis idén hány cikk jelent meg a prae.hu irodalmi rovatában, hogyan követtük vagy nem követtük a trendeket – ez utóbbi kapcsán azt hiszem, jól áll a portál, nem érzek görcsös kényszert a trendkövetésben, ahogy jelentős lemaradást sem – mi volt váratlan, emlékezetes, és így tovább. Persze nem tudok és nem is szeretnék minden cikket külön kiemelni, nem is ez a célja idei összegzőmnek. Az organikus cikkek száma szép, és minden nehézség ellenére hétről hétre érkeznek a gazdag, informatív, és legfőképp autonóm szövegek.

Mivel egyik érdeklődési területem a madártartás és madarászás megjelenése az irodalmunkban, nem hagyhattam az antikvárium polcán porosodni Váci Mihály (1924-1970) A zsezse-madár című, 1964-ben megjelent kötetét. A könyv a szerző irodalmi tanulmányait és egyéb prózai műveit adja közre, de irodalmi esszéi csalódást jelentettek, ugyanis irodalomról esett bennük a legkevesebb szó, viszont az akkori politikai szólamokból, ideákból annál több került az írásokba. Ám költőnek Váci egyáltalán nem rossz. Ha verseit leválasztjuk az ideológiáról, akkor a századelőről örökölt ‒ a mestere Illyés Gyula volt, aki meg Babits Mihályt tarthatta mesterének ‒, ép formaérzékkel, többnyire modern, jambikus formában a kellő líraisággal dolgozza fel valóságból vett témáit. – Acsai Roland Reggeli jegyzetek című sorozatának következő írását olvashatják.

Lator László Horatius-fordításában sorra visszaköszönnek Szász Károly fordításának szavai, szókapcsolatai. A hetedik strófa harmadik sorát megint Szásztól vette át: „ki az, kinek tiltott gyönyört nyújt”. A negyedik sorát részben: „szoba rejtekében”. Az első sor felét is: „férje borán keres”.  - Acsai Roland Reggeli jegyzetek sorozatának következő részét olvashatják.