bezár
 

irodalom

2016. 04. 24.
Apának lenni nem kell félnetek
Beszélgetés Kiss Ottóval
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Apának lenni nem kell félnetek Kiss Ottóval Ne félj, apa! című verseskötetéről beszélgetünk, melyet Kismarty-Lechner Zita illusztrált, s a Móra Könyvkiadónál most jelent meg.

PRAE.HU: Formakötöttség vagy filozófiai mélység?

Inkább utóbbi. Ha nem is mindig mélység, de filozófikus hang. Persze olykor a formával, akár a kötetlen formával is igyekszem megerősíteni a tartalmat, ha ez sokszor rejtve marad is.  

prae.hu

PRAE.HU: A Régi kincsek rímes-ritmusos versei után most megint a svéd típusú gyerekversekhez tértél vissza. A verseket olvasva ez az egyedibb, sajátabb – de talán csak a tőled (jó értelemben) megszokott kisottós hang. Te hogy érzed? Melyik áll hozzád közelebb?

Egyértelműen a szabad verseket érzem magamhoz közelebb állónak, azt hiszem, ez az én igazi világom. A Régi kincsek csak egy kirándulás volt, de hasznos kirándulás: a gyerekekben joggal merül fel esetenként a kérdés, hogy mitől vers a szabad vers, hisz a magyar hagyományban a kötött forma dominál. Nagyon jó tehát, hogy mondjuk író-olvasó találkozókon kéznél van egy kötött formájú verseket tartalmazó kötet is, mert akár példákkal illusztrálva, ott helyben meg tudjuk beszélni a különbségeket, hasonlóságokat.   

PRAE.HU: Csak a „kissottóság” miatt lettek filozófikus (svéd) gyerekversek? Vagy KAF után rímben nem akartad az apa-lánya kapcsolatot tematizálni?

Számomra egyértelmű volt, hogy csak szabad versekben nyúlok ehhez a témához. Bár KAF megzenésített lányos verseit is napi szinten hallgatjuk az autóban, eszembe sem jutott, hogy kötött formában próbálkozzak. Mellesleg: nagyon szeretjük a KAF-darabokat.

PRAE.HU: Mennyiben társszerző Boróka?

Egyértelműen a kislányom inspirált, nélküle az új kötet nem született volna meg. Sőt, azt hiszem, bele sem kezdtem volna új versekbe.  

PRAE.HU: Ha fiad lenne, másmilyen verseket írtál volna?

Teljesen más hangon szólna ez a könyv. Illetve nem is ez a könyv volna.

PRAE.HU: Néhol kilóg a felnőtt gondolat, de a legtöbb helyen elhisszük, hogy a gyereket „jegyzetelted le”.

Az első versek egyféle hangon szóltak, de ahogy gyarapodott az anyag, rájöttem, hogy ez a hang az egész könyvön át nem működtethető, unalmassá, mantraszerűvé, önismétlővé válik. Onnantól többféle hangot igyekeztem megszólaltatni, és később, a kötet verseinek válogatásánál ez a szempont is szerepet játszott.

Ne félj, apa! - borító

PRAE.HU: A fákra visszahulló levelek mennyire tudatos utalás a Márióra?

Is-is. Nem volt szándékom belekeverni a Márió-verseket az új könyvbe, ezen az apró momentumon kívül nincs is más felismerhető utalás, de úgy alakult, hogy amikor két-hároméves lehetett a lányom, egy reggel az őszi gesztenyefalevelekkel borított sugárúton sétálva azt találta mondani: „Ne félj, apa! Tavasszal majd úgyis visszahullanak a levelek a fákra.” Tudtam, hogy ez a sor visszahozhatja a Máriót az olvasói emlékezetbe, de nem éreztem problémának. Talán azt mondanom sem kell: ő még  most sem ismeri a Csillagszedő Márió verseit.     

PRAE.HU: Azt szokták mondani, hogy te prózában lírai vagy, lírában prózai, nincs ez most sem másképp. Ebben a kötetben már-már idillikus családi kép bontakozik ki, a tematikából adódóan az anya a háttérben marad…

Csupán annyi anyás, nagymamás verset emeltem be a kötetbe, amennyit feltétlenül szükségesnek tartottam ahhoz, hogy meg tudjam mutatni egy többé-kevésbé hétköznapinak mondható, az ideálishoz közeli családban élő kislány és apukája viszonyát. Igaz ugyan, hogy a mi családunk nem mondható tipikusnak, ám ez a kötet szempontjából mellékes. Született néhány vers, amely kisebb-nagyobb konfliktushelyzetekre épül, de ezek a darabok végül kimaradtak, úgy éreztem, ha nem is írták volna felül a valódi szándékot, nagyon megterhelték volna a könyvet, háttérbe szorították volna azt, amiről valójában beszélni akartam.

PRAE.HU: A fejezetek nem csupán az idő múlását jelzik, de másképp is fragmentálják a szöveget. Hogy alakult ki ez a felosztás?

Meglehetősen hosszú folyamat eredménye. Némi túlzással azt mondanám, hogy a kötet összeállítására több időt fordítottam, mint a versek megírására. Persze ez nem igaz, ám a legnehezebb rész mégiscsak a szelektálás, illetve a sorrend volt. A könyvbe végül a megírt versek mintegy fele került be.   

PRAE.HU: Mennyi idő alatt születtek a kötet versei?

Körülbelül három-négy év: 2012 karácsonya előtt írtam az első darabokat, aztán időről időre, ahogy nőtt a kislány, születtek a versek is.

PRAE.HU: Lesz a kötetnek anya-lány, apa-fiú párja?

Anya-lány vagy apa-fiú párja biztosan nem lesz, de elkezdtem valamit, ami ugyan nagyon más, mégis párhuzamba hozható ezzel a „nagy kislánykönyvvel”.

nyomtat

Szerzők

-- Németh Eszter --


További írások a rovatból

(kult-genocídium)
Kupihár Rebeka A heterók istenéhez kötetbemutatójáról
Gerőcs Péter Szembenézni a tehetségtelenségünkkel kötetének bemutatója az Őszi Margón
Kritika Vági János Hanghordozó című regényéről

Más művészeti ágakról

gyerek

Válogatás a bábszínház adventi programjaiból
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés