bezár
 

irodalom

2018. 06. 19.
Megérint a mocsok
Guillermo del Toro és Daniel Kraus: A víz érintése. Bluemoon Könyvek, 2018. Fordította: Hadarics Piroska
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Daniel Kraus novellizációja nem változtat Guillermo del Toro művének lényegi mondanivalóján, mégsem ugyanazt az élményt kínálja, mint A víz érintése-film.

A víz érintése az idei díjszezon legmegosztóbb filmje volt: sokakat elvarázsolt a szépsége, meseszerűsége, megható igazságérzete, mások viszont otromba, politikailag korrekt tézisfilmnek tartották. Az Oscar-eső természetesen nem maradt el (a film négy díjat nyert), ami tovább szította az indulatokat pro és kontra – tény ugyanakkor, hogy Guillermo del Toro képes volt elérni, hogy a művéről beszéljenek és vitatkozzanak a nézők. Ennek megfelelően az, aki utálta A víz érintését filmen, a könyvváltozatot is utálni fogja, a rajongók viszont bizonyára szívesen merülnek el ismét a smaragdzöld hidegháborús mesevilágban.

prae.hu

Daniel Kraus és Guillermo del Toro könyve furcsa képződmény, ugyanis a film utólagos novellizációjaként született. A történet magja Krausé, aki még 2011-ben avatta be az ötletébe a rendezőt, amikor a Trollvadászok című közös könyvükön dolgoztak. A stáblistára végül nem került fel Kraus neve, mert a közös alapok lefektetése után állítólag külön-külön dolgoztak: Kraus a könyvön, del Toro a filmen.

Ennek ellenére A víz érintése nem távolodik el túlzottan a filmtől, egyszersmind az utólagos novellizációk megszokott receptjétől. Talán a Star Wars-könyvek illusztrálják a legpontosabban ennek a műfajnak a működését: ezek az utólag készült „regények” gyakorlatilag a filmek leiratai. A rajongók ugyanazt az élményt várják el tőlük, a szerzők pedig ezt az igényt maximálisan igyekeznek kiszolgálni. Csupán aprócska kiegészítésekkel, bővebben kifejtett jelenetekkel, néhány plusz poénnal és mellékszállal jelzik, hogy azért mégiscsak valami többet kaptunk. A víz érintésénél lényegében ugyanez történik: egy új mellékszál, a karakterek gazdagabb háttértörténete és a lény mitológiájának alaposabb kidolgozása éri el, hogy ne csupán irodalmi forgatókönyvnek tűnjön a könyv.

avizerinteseKraus könyvét azzal mindenesetre nem vádolhatjuk, hogy szürkébb vagy egyszerűbb lenne a filmnél. Sőt, még olyanabb, mint a film: akit del Torónál is elbűvölt a fajok közti romantika, azt itt is el fogja; ugyanígy akit zavart a túláradó PC, azt itt is fogja. A könyv egyik lényegi bővítése ugyanis, hogy saját történetszálat kap a kísérletet levezénylő Strickland felesége, aki megelégeli a skatulyából kihúzott, otthonülő háztartásbeli szerepét. Előbb munkát vállal (mely során ismeretlenül keresztezik egymás útját egy másik fontos szereplővel), majd teljesen a saját lábára áll. Így a néma és a fekete takarítónő, a meleg művész, az orosz-zsidó kém és a kísérleti nyúlnak használt lény alkotta tarka, sérült, hátrányos helyzetű csoport az elnyomott háziasszonnyal bővül, újabb hanggal gazdagítva a saját történetet követelő, láthatatlan figurák kórusát.

Ha már politikai korrektség: a könyvváltozatban leginkább a festőművész Giles történetében lóg ki a lóláb. A homoszexualitását rejtegető férfinak itt nemcsak egy udvarlási kísérletét követhetjük nyomon, hanem az előéletét is megismerhetjük, a megbélyegzett, kirekesztett, naiv férfi sorsa pedig már inkább szánalmas, mint szerethető karakterré teszi őt. Nem ez az egyetlen alkalom, hogy A víz érintése-könyv csöpögőssé válik, de Elisa legjobb barátjának szenvedéstörténete annyira tömény, hogy az már egyértelműen visszás.

Ugyancsak nehéz hová tenni Strickland figuráját is a könyvben. Kraus felnagyítja és Elisával egyenrangú, démoni főszereplővé teszi a katonatisztet (aki egyébként a filmváltozatban is a legérdekesebb figura volt), közben viszont az információk visszatartásával igencsak próbára teszi az olvasó türelmét. Hamar világossá válik, hogy Strickland traumatizált, szenvedő lélek, ám a részletek megismerése nélkül ez vajmi kevés magyarázat az elállatiasodására. Így főleg a regény első fejezete, amely a lény befogásának történetét meséli el (és szintén hiányzik a filmből), pokoli olvasmány: a dzsungelkaland visszataszító, öncélú erőszakossága a háttértörténet ismerete nélkül bosszantó. A regény nyomasztó hangulata később lassan oldódni kezd, végül pedig Strickland embertelensége is magyarázatot kap, tehát A víz érintése tulajdonképpen szép ívet jár be, akár szándékos írói eszköz volt ez a kivilágosítás, akár nem.

avizerinteseAz önálló dzsungelfejezetekből következően a történet harmadik főszereplője, a kétéltű istenség is bővebb háttértörténetet, saját mitológiát kap. Természetesen a létét övező titkokat a könyv sem leplezi le, ám apró információmorzsákkal közelebb kerülhetünk hozzá. A dél-amerikai indiánok rítusainak felvillantása mellett ebben a lény nézőpontjának megismerése segít. Sajnos mindössze néhány oldalt kap narrátorként, de így is ez a kötet irodalmilag leginkább figyelemre méltó része: rést üt a pajzson, amelyen át bepillanthatunk az emberfeletti teremtmény sajátos gondolkodásába, éntudatába, a világról alkotott elképzeléseibe. Kár, hogy ilyen szűk a mozgástere elbeszélőként, ugyanakkor tény, hogy hiba lett volna teljesen eloszlatni az őt övező titokzatos homályt, továbbá a lehető legjobban választotta meg Kraus, hogy melyik jeleneteket lássuk az ő szemszögéből. Egyébként is a könyv legműködőképesebb leleménye a nézőpontok váltogatása: a gyorsan pergő fejezeteket mindig a legadekvátabb szereplő szemszögéből ismerhetjük meg, így szépen párhuzamba állíthatóak egymással a különböző világképek, vélemények, vágyak és félelmek.

Összességében A víz érintése könyvként sokkal kevésbé meseszerű, mint filmen. Alexandre Desplat gyermekded zenéje, a színszimbolika és a lekerekítettebb konfliktusok nélkül realistább az összhatás. A kötet, főleg Stricklandnak köszönhetően mocskosabb, sötétebb, azaz közelebb áll ahhoz a Guillermo del Toróhoz, akit sokan hiányoltak a filmváltozatból. Az erőszakos külvilágból menekülőutat kínáló, de nem kevésbé durva mesés feloldás leginkább a rendező legsikeresebb művéhez, A faun labirintusához teszi hasonlatossá A víz érintése-könyvet. Tehát elsősorban talán nem is az adott film, hanem a rendező rajongóinak érdemes elolvasniuk a kötetet, hiszen ha mondanivalójukban nem is különböznek, mégsem teljesen ugyanazt az élmény nyújtják.

nyomtat

Szerzők

-- Gyöngyösi Lilla --

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán, valamint a Bálint György Újságíró Akadémián végzett. Specializációja a szerzői film, a magyar film, a western és az intermedialitás. Újságíróként, kritikusként, szerkesztőként dolgozik több kulturális médiumnál, emellett reklámszövegírással foglalkozik.


További írások a rovatból

Tudósítás a Tolnai-emléknapról - második rész
Kritika Kukorelly Endre Ház, háború, halott című könyvéről
irodalom

Az örmény idő nyomában
Bakos Gyöngyi Nixon nem tud lépcsőzni című kötetéről

Más művészeti ágakról

színház

Az Egy nyár című komédia a Katona József Színházban
gyerek

Jön Veszprém legvidámabb hétvégéje!
színház

Legyetek jók, ha tudtok. Zenés játék a Magyar Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés