bezár
 

színház

2019. 11. 10.
Az ember, a polgár és a diák
Petőfi és Az apostol mint tantermi dráma a k2 Színház előadásában
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Képes-e egy 19. századi, a mindenkori hatalom és főként az iskolarendszer által kötelezően piedesztálra állított költő megszólítani 21. századi diákokat? Lehet-e érvényes színházat csinálni egy leharcolt tanteremben, fogékony-e egy mai kamasz másra, mint a musicalek színes-szagos világára? A k2 művészei már nem először bizonyítják be, hogy igen, ez mind lehetséges: Az apostol három színésszel, melegítőben és egy tantermi „üres térben” eljátszva is életre kel, összes kínzó kérdésével együtt.

Petőfi nevét minden magyar gyerek már óvodáskorában megtanulja – a nagy magyar népi költő, a „természet vadvirága”,’48. március 15., Nemzeti dal, azaz épp elég ideje hallja már egy kamasz ezt a nevet ahhoz, hogy méla unalom és undor fogja el, amikor ismét vele kell találkoznia. Hacsak... hacsak a kötelezően letudott iskolai találkozásokat nem előzte meg vagy kísérte a személyes rácsodálkozás valamikor, valahogyan, egy remek magyartanár, egy gyermekkori János vitéz-diafilm vagy egy véletlenül kézbe vett Petőfi-kötet hatására. Mert ha ez megtörténik, akkor többé nem a hivatalos kultúrpolitika szemüvegén keresztül látjuk a (gondosan szelektált) műveket. Így rájövünk, hogy Petőfi igazából nagyon is kényelmetlen a hatalomnak, mindig, minden időben: a zsiványokra a házat rágyújtó Kukorica Jancsi, akárcsak Az apostol Szilvesztere hajlíthatatlan lázadó, aki nem a saját helyzetét, hanem a világot akarja megjavítani, és ezért képes mindent feláldozni. A társadalmi szabadság kényelmetlen hőse, akire szükségünk van, de akivel együtt élni nem tudunk, és akit a hatalommal együtt végül elbuktatja saját népe.

Szkéné színház

A k2 előadásában ez a Petőfi-féle lázadás személyessé válik, közel kerül a mai (diák)közönséghez térben és időben, de mindezt nagyon szépen ötvözi egyfajta romantikus líraisággal, a színészek által gyönyörűen és érzékletesen elmondott és átélt Petőfi-sorok tiszta költészetével. Petőfi természetessége, köznyelvi, de nem klisékbe fulladó érthetősége a megírás óta eltelt 170 év alatt is megmaradt. Bár a megértésben sokat segít maga az előadás is – a végeredmény mindenképpen egy olyan hangzó szöveg, amely a 21. századi diákot is magával ragadja, és nem engedi kibújni az együtt gondolkodás felelőssége alól. Ehhez a tér is hozzájárul: a tantermi székek körében játszódik minden, az ott ülőket megszólítja, játékba vonja, közöttük él-mozog, és közéjük ül a három színész (Király Dániel, Piti Emőke, Pálóczi Bence), akiknek az állandó karakterváltásai egyrészt jól követhetőek, mert az előadás is „megtanítja” erre a közönséget, másrészt sokszor humorforrásként is működnek.

Az egyik legfeltűnőbb modernizáló eszköz a loop-oló erősítő és a zene aktív használata, és bár egyértelműnek tűnik az ok, azaz hogy a kamaszok zenei ízléséhez közelítsen az előadás, igazából ennél sokrétűbb a színházi hatás. Nemcsak a karakterek megrajzolásához járul hozzá ötletesen az, ki hogyan tudja az eszközt használni (például a buta de hatalmaskodó úrfi és a kamasz Szilveszter esetében), hanem igazán erős érzelmi hatáskeltésre is képes: az egyéb Petőfi-szövegek beemelésével is dolgozó előadásnak egyik legmaradandóbb pillanata, mikor az „Akasszátok fel a királyokat!” hangzik el ebben a formában, és az ismétlődő és egyre hangosabb mondat szinte révületbe hajszolja a játszókat és velük a közönséget.

A kortárs jelleg nagyon sokat ad az előadásnak: fiatal rendező, fiatal színészek, farmer, kapucnis, cipzáros felsők – így jár(t)unk iskolába. Ezt az iskolai teret emeli ki és használja remekül a központi szőlőszem-hasonlathoz is az előadás, amely táblánál előadott feleletként jelenik meg, amint Pálóczi Bence lendületes mozdulatokkal rajzolja fel zöld filccel a fehér táblára a világot, a szőlőszemet, az emberi lélek sugarát. Így a látszólagos egyértelműség többször is vicces fintort kap, akárcsak a piros-fehér-zöld színszimbolika (a három szereplő melegítőfelsőinek színei), például Király Dániel Star Wars-ot és a Fekete Nagyúrt is megidéző fehér pulcsiján, feliratos baseball-sapkáján. Bár a szövegkönyv sokat kivágott Petőfi nyelvi feketehumorából, a vizualitás és a kellék híján talált tárgyakkal játszó színészi stílus ezt szépen ellensúlyozza. Itt minden rajtuk múlik – a színészeken; itt minden rajtunk múlik – a közönségen. Ez a közösségi színházteremtő élmény kiemeli a Petőfi-mű legkínzóbb kérdéseit: mit választunk? Ember vagy polgár, család vagy társadalom, és legfőképp: élhet-e az ember szabadság nélkül?

Követjük a színészeket, követjük a kérdéseket, néha velük együtt skandálunk dolgokat  – ha épp akarunk; lelkesen olvassuk a közénk szórt modernizált röplapokat, majd ugyanazzal a lelkesedéssel dobáljuk meg a röplapból gyúrt galacsinokkal Szilvesztert – ha így döntünk. Ez a legfontosabb állítása az előadásnak, ezért kéne, hogy minél több tanterembe eljusson: nincsenek válaszok, kérdések vannak és döntések. Egyetértünk-e Szilveszterrel, aki brutálisan, a szemünk előtt öli meg a királyt (nem golyóval, mint Petőfinél, sokkal zsigeribben, test test ellen)? Megbocsátunk-e neki, hogy a szabadságért való küzdelmében a családja éhen veszett? Mennyire kell nekünk a szabadság?

A k2 Színház előadása nem ér véget a színészek meghajlásával, mert ezeket a kérdéseket utána az alkotók a diákokkal közösen gondolják tovább, megbeszélik, csoportmunkában feldolgozzák. Ez fontos, de talán ennél is fontosabb, hogy a mai fiatalok színházként szembesüljenek ezekkel a gondolatokkal: egyszerre személyes és közösségi élményként, nemcsak olvasva, gondolva, de megélve Az apostol helyzeteit és karaktereit. Persze ennek az előadásnak az értelmezése is csak egy a sok közül, de utat mutat a személyes találkozáshoz nemcsak Petőfivel, hanem a társadalmi felelősségvállalással is. 

Petőfi Sándor: Az apostol. k2 Színház Játsszák: Király Dániel, Piti Emőke, Pálóczi Bence e.h. és m.v., Rendező: Benkó BenceMU Színház, 2019. október 22., Fotók: Toldy Miklós

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pikli Natália --

Egykori magyartanár, jelenleg egyetemi oktató, kutató, örök szerelemben a színházzal - akit a színház és színházcsinálás füstje egyszer megcsapott kamaszként... Most épp a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke is.


További írások a rovatból

Interjú Vámosi Katalin operaénekessel, aki számára fontos az énektechnika, a magyar-, német- és franciaországi szakmai tapasztalatok és a családja
színház

Nem hűtlen ő, csak próbál kiigazodni Nem hűtlen ő, csak próbál kiigazodni
A Csapodárok című darabról
színház

Egy történet akkor jó, ha…
A Szkéné Színház Köztünk marad színházi játékának december 4-i alkalmáról
színház

A nyelvi virtuozitás örömszínháza A nyelvi virtuozitás örömszínháza
Bogusław Schaeffer: Színpadi kompozíciók, Kalligram, 2020

Más művészeti ágakról

135 éve született Wilhelm Furtwängler
...traumák sem ártanak, ha alanyiságot szeretnénk...
irodalom

Hol van az út Esterházy Péterhez? Hol van az út Esterházy Péterhez?
Péczely Dórával és L. Varga Péterrel beszélgettünk
irodalom

Az identitástörténet válsága Az identitástörténet válsága
Grecsó Krisztián: Magamról többet, Magvető Kiadó, 2020


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés