bezár
 

irodalom

2020. 01. 23.
Közép-európai kapcsolataink
A Helikon Irodalomtudományi Szemle 2019/3-as számának bemutatója
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az újév legelső hétfőjén a Kelet Kávézót megtöltötte az esti találkozók zaja, hat órától viszont a földszinten a Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle legújabb számának bemutatójára került sor, amit még a mikrofonos problémák és hangtorzulások véget nem érése sem tudott elrontani. A lapszám és a beszélgetés célkitűzése a kelet-európai komparatisztika feltérképezése volt.

A beszélgetést Deczki Sarolta moderálta, beszélgetőpartnerei pedig Balogh Magdolna, Berkes Tamás, Kalavszky Zsófia, Kiss Szemán Róbert és Vörös István voltak. A közép-európai komparatisztika kapcsán Deczki először felvázolta, miképpen alakult ki a nyolcvanas években egy függetlenedési diskurzus és definiálási kísérlet, viszont Kelet-Európa szerinte nem lett önálló entitás. Balogh Magdolna arról beszélt, hogy az érdeklődés mindig is politikai volt, hiszen le kellett választani a régiót a Szovjetunióról, és a nyolcvanas években ez a kulturális helyezkedés arra tett kísérlet volt, hogy megmutathassuk, a Nyugathoz tartozunk. Mára Közép-Európa politikai értelemben vett fogalma irrelevánssá vált, a kulturális értelemben vett Közép-Európa-gondolat viszont nagyon is gazdag lett. Példaként Balogh olyan folyóiratokat és intézményeket említett (pl. Magyar Lettre Internationale, 2000, Kalligram stb.), amelyek ébren tartják ezt a gondolatot, illetve hogy elindult egy műfordítási hullám is.

prae.hu

Berkes Tamás

Berkes Tamás elsősorban nem politikai definícióval szemléli a közép-európai fogalmat, hanem – Szűcs Jenő és Bibó István munkásságát példaként felhozva – tudományos szempontból. Közép-Európa tehát nem csak földrajzi, hanem egyfajta képlékeny, szinte már hipotézisszerű társadalomtörténeti, -szervezési, kulturális-morfológiai fogalom. Kiss Szemán Róbert úgy fogalmazza meg a régió történelmét, mint folyamatos periférikus helyzetek láncolatát, és elmondása szerint az elmúlt húsz-harminc évben is csak egy újfajta periférikus helyzet jött létre.

Vörös IstvánVörös István már konkrétabb szomszédsági viszonyokat hozott fel – például hogy a német nyelv lehetett volna hozadéka a hosszú, szoros együttélésnek, és ugyanígy sokat tanulhattunk volna a körülöttünk élőktől. Kifejti, hogy újfajta identitásokat kéne keresni, hiszen a 19. századi nemzettudat – és így például a szláv közösség gondolata is – mára elavult. Szó esik arról, hogy a kilencvenes években létrejött cseh szak megszűnése nagy érvágás a tudományos élet és a cseh-magyar kulturális kapcsolatok ápolása szempontjából.

Deczki SaroltaEzután bővebben esik szó a kelet-európai régió nemzeteinek egymáshoz való viszonyáról – Deczki szerint például a kelet-európai régió országai csak akkor veszi egymást komolyan, ha az adott országból származó szerzőt egy nagyobb kultúra már legitimálta. Balogh egyetért, úgy véli, a kelet-európai együttműködésnek nincs hagyománya, és csupán néhány ember (fordító) van mindenhol, akinek ez fontos, pedig meg kéne ismernünk egymást, és fórumokat kéne találni a kapcsolatok ápolására. Kiss Szemán szerint egyre kevesebb fordítói műhely van, és azoknak sincs kedvező hátszelük.

Deczki ezután az összehasonlító irodalomtudomány lehetőségéről, helyzetéről kérdezi a beszélgetés résztvevőit. Balogh szerint nagyon fontos a heterogenitás kérdése, dialógusra lenne szükség, amihez pedig fordításra, és ehhez nyelveket kell tudni. Balogh úgy véli, nincs elég szakember ehhez. Vörös István ehhez kapcsolódva – és a közönség derültségére – kis iróniával kifejti, hogy szerinte az iskolában az angol és egy második, nagyobb idegen nyelv után egy kis európai nyelvet, végül negyedikként egy Európán kívüli nyelvet kéne megtanulnia mindenkinek. Berkes a nemzeti öncélúságról beszél: úgy véli, 1990 előtt több volt a hasonlóság a régió nemzetei között, majd valahogy mindenki a saját sötét múltjába meredve elfeledkezett a másikról. Kiss Szemán Róbert a kulturális kánonok rekonstrukciójának fontosságát hangsúlyozza, úgy véli, az irodalomtudomány legkisebb közös többszörösére lenne szükség.

Berkes, Kiss Szemán, Balogh, Vörös, Deczki

A beszélgetés második részében a folyóiratban megjelenő tanulmányok kapcsán szó esik még a kulturális emlékezetről, Ján Kollárról és a Vörös István által használt „gabalyodástörténet” fogalmáról. A folyóirat recenziós részében többször felmerül a posztkolonializmus fogalma is, ahogyan arra Deczki is rámutat. A moderátor végül Kalavszky Zsófiának adja a szót, a kortárs russzisztikáról kérdezi. Kalavszky a teljes visszhangtalanságot említi, példaként felhozva Hetényi Zsuzsa 2015-ben megjelent Nabokov-monográfiáját. Szerinte a nyelvtudás hiánya komoly probléma, például Szabó Tünde Ulickaja-monográfiája vagy Kalafatics Zsuzsanna orosz posztmodernről és Szorokin munkásságáról írt kötete sem ismert.

Berkes, Kiss Szemán, Balogh

Hetényi Zsuzsa is felszólal a közönség soraiból, véleménye szerint a fiatalokat műfordításra kell ösztönözni, és az egyetemeknek fontos szerepe van ebben, hiszen a jobb fordítói műhelyek létrehozásában segíthetne.

Kiss Szemán szerint is fontos a műfordítás, de itthon nincs anyagi alapja, míg Szlovéniában például törvényben van meghatározva a honorárium. Igazságot követelő megjegyzésével zárul az est: érjen véget a kizsákmányolás!

A Helikon 2019/2-es számát (Térkép és irodalom) január 22-én mutatják be ugyanúgy a Kelet Kávézóban, este 6 órától. 

Fotó: Vörös Szilárd

nyomtat

Szerzők

-- Rácz Júlia --


További írások a rovatból

irodalom

Bemutatták Szeles Judit Világatlasz című verseskötetét
irodalom

Az örmény idő nyomában
Bemutatták Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című kötetét, Prae Kiadó, 2025
Kotányi Attila Éberen kutató élet könyvét mutatták be a Nyitott Műhelyben

Más művészeti ágakról

színház

Cyrano de Bergerac a Budaörsi Latinovits Színházban
Szinvai Dániel: álmomban az eső
színház

Legyetek jók, ha tudtok. Zenés játék a Magyar Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés