bezár
 

art&design

2021. 02. 05.
A faun labirintusa
Horváth Gideon „Faun realness” című kiállításáról
Tartalom értékelése (16 vélemény alapján):
Az ISBN könyv + galéria kisméretű white cube-ját kabócák hangja tölti meg, ahol az állandó hőmérséklet 21°C. Enyhén olvadnak a méhviasz installációk, amelyek megtöltik az egész termet, hirtelen azt sem tudjuk, merre induljunk. A műveknél nincs felirat, nincs cím, helyette egy papírlappal a kezünkben tájékozódhatunk, mi micsoda, merre is induljunk. A felülnézeti rajz egy labirintusra vagy flipperre emlékeztet. Egy narratív utazásra invitál minket a kiállítás, ahol a tét nem kevesebb, mint az önmagunk elfogadása és megvalósítása.

Horváth Gideon 2019 körül kezdett méhviaszt használni az alkotásaihoz, főként queer ökológiai jelentősége miatt, ami újraértelmezi a természetet, szexualitást és biológiát a queer teóriák szerint. Megtöri az ökológia antropocentrikus elveit. Horváth korábbi műveinél is már megtapasztalhatjuk, mint például a Deviaton finds a way (2020) című kiállításán, ahol egyik alkotásán leopárd csigákat láthatunk, azaz hermafroditákat, akik egymást, sőt, önmagukat is meg tudják termékenyíteni. A queer ökológia egyik szintén fontos részét képezik a méhek, ugyanis a beporzással a növények megtermékenyítését segítik, így nem csoda, hogy a megtermékenyítés-termékenység kulcsszavak. Ha nincs beporzás, akkor nem terem szőlő, nem lesz bor, így a Bacchanáliák sem történhetnének/történhettek volna meg – tehát a méhek munkája szerves része a faunok egyik kedvenc elfoglaltságának. De a méhviasz anyaghasználata máshogy is kapcsolódik a faun mondavilágához, hiszen Ovidius Fasti című műve Bacchushoz kapcsolja a méz felfedezését, aki körül mindig láthatjuk a félig ember félig kecske lényeket. Az egész kiállítás az ebben a folyamatban termelődött méhviaszból született, ugyanis

fluid, könnyen változtatható, tapintásra testszerű anyagról van szó, amely éles kontrasztban áll az installációkat kifüggesztő láncokkal és kötelekkel, utóbbiak az elzárás és visszatartás jelképei. A törékeny üvegfelületek ablakszerűen engednek betekintést ebbe a kettős világba, a kiteljesedés vágyába és ennek, önmagunk biztonsága érdekében való elrejtésébe.

Ahogy az artist talkból[1] kiderült, a kiállítás címében a realness a drag bálok világára utal, ezeknek célja pedig, hogy a tökéletes illúzióval megszabaduljanak az előítéletektől. Vagyis a drag queenek – pont, mint a viasz – képesek más formát ölteni, így be tudnak illeszkedni. Ezzel ellentétben a faun, mint a vágy megtestesítője, az őszinte identitás, a felszabadult lét, bármennyire is próbálkozik, nem tud belesimulni a heteronormatív világba. Arról nem is beszélve, hogy a faun nem létezik, így a realnesst, azaz valóságosságot még nehezebb ráhúzni. Már a címben találkozhatunk egy elsőre megférhetetlennek tűnő párossal, ahogy azt az anyaghasználatban is láthattuk.

Horváth Gideon: A megcsonkítótt faun (méhviasz, üveg, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Bíró Dávid Horváth Gideon: A megcsonkított faun (méhviasz, üveg, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Bíró Dávid

A kiállítás az önmegvalósítással és a saját magunk másságának elfogadásával operál, kezdésként – avagy nullpontként – éppen ezért egy nagyon erős műalkotással fogadja a látogatót. Ahogy belépünk a kiállításra, A megcsonkított faun című művel találjuk magunkat szemben, amelyen a heteronormatív világba való beilleszkedési vágy késztette saját maga megcsonkítására, azért, hogy a társadalom által megalkotott normarendszerből ne lógjon ki, és elfogadják. Az emiatt felhalmozott dühből indul ki, nem takarja már megcsonkítottságát a lehullott-lehullatott fügefalevél. Tovább haladva azonban egy fejlődéstörténetet tapasztalhatunk meg, a beilleszkedési kényszervágy helyett hogyan tanulja meg elfogadni önmagát és másságát. Horváth Gideon szavaival élve „[a] faun egy számkivetett alak, egy természet szellem (nature spirit), aki egyedül rója a tájakat, saját kénye és kedve szerint, a társadalomtól távol, néhol eltévedt utazókat útbaigazítva.”[2] Itt mi vagyunk az eltévedt utazók, a faun pedig saját élettörténetén vezet minket végig. A faun torz, törött tükrében következhet be a megcsonkított egyén felismerése. Az Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe című installáción már nincs megcsonkítva, ez tehát nem volt egy tartós állapot, nem egy végleges stigma. Ahogy Bacchust is széttépik és újra feltámad, úgy éled itt is újjá a faun. Egy folytonos izgalmi állapotba kerülve tekint a jövőjébe, termékenyen, ahol lehetősége nyílik végre önmagának lennie. Ám még szemből nézve az alakot, felirat jelzi rajta, hogy „straight looking”, azaz szó szerint fordítva egyenesen néz, átvitt értelemben a jelentése: heteronak néz ki, nem teljesen mutatja ki önmagát.

Horváth Gideon: Álló faszú faun tekint a megelolegezett jövobe (méhviasz, tükör, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Bíró Dávid Horváth Gideon: Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe (méhviasz, tükör, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Bíró Dávid

A teljes faunná válást a barlangi vak gőte, azaz olm szobrokkal oltárszerűen közrezárt maszknál érjük el. A barlangi gőték vak kétéltű lények és erőteljesen a többi érzékszervükre hagyatkoznak, ami hiperérzékennyé teszi őket. Ez viszont nem jelent egyet a védtelenséggel, mert előnyükre fordítják – mondhatni csúcsragadozóként élnek. De a kihalás közelébe kerültek az ember környezetszennyezése miatt. Az oldalsó falon, magányosan egy kisméretű denevérfej van, amit elsőre nehéz bárhová beilleszteni, de elérve a kiállítás közepén lévő maszkhoz, láthatjuk, hogy a két állat keveréke jelenik meg rajta. Szarvak, denevér lebeny, apró gömböcök díszítik, a szemet főként takarva, azaz a többi érzékszerv hiperérzékenységbe fordul, az átálláshoz szükséges fókuszálásba. A maszk sokszor szolgál dolgok elrejtésére vagy éppen álarcként, segítségével az ember valaki mássá válhat. Itt pont, hogy megmutatkozhat igazi énje, és általa meg is mutatja. Horváth Gideon a néző számára szintén felajánlja a maszkot, hogy ő is önmegvalósíthasson – tehát válaszút elé érünk. Felvegyük a maszkot vagy ne? Visszautasítjuk az igazi, elzárt énünket, vagy büszkén felvállaljuk? Az egész kiállítás egy történeten vezet minket végig, amelynek katarzisát ez a pillanat jelenti.

Horváth Gideon: A faun maszkja (méhviasz, üvegbúra, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Horváth Gideon Horváth Gideon: A faun maszkja (méhviasz, üvegbúra, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Horváth Gideon

Továbbmenve a Mámoros faunhoz érünk, ahol az üvegre ragasztott mű előtt állva már szarvval, faunként jelenünk meg az üveg másik oldalán állónak. A művön nyelv, szarvak, még több olm, embriók és szőlőfürtök szerepelnek, szimbolizálva azt, ahogy bekövetkezik a faun egészének kiteljesedése. Kérdés, hogy a művet csak távolról figyeljük-e, vagy büszkén beleállunk ebbe a szerepbe, felvállalva eddig elnyomott és talán eddig általunk se elfogadott énünket. Az utolsó falon a levél alakot öltő faun már élcelődik a világgal, ezzel is mutatja, hogy teljesen elfogadta magát, és a hiba, a természetellenesség nem benne lakozik. A Faun passing as a fig leaf nem a heteronormatív világ által elfogadott személyként akar passingelni, hanem a cenzúra jeleként, fügefalevélként, azzal, amivel Ádám és Éva takarta magát a bűnbeeséskor, és aminek a fáját az antik görögök és rómaiak Bacchus számára szentelték. Körülötte még több nyelvet figyelhetünk meg, ahogy fügékkel, fallikus jelképekkel játszanak, egyensúlyoznak, erőteljesen erotikus felhanggal, a termékenységet szimbolizálva. Alattuk egy-egy lefolyt csepp jelzi, hogy enyhén olvadnak, emlékeztetvén minket a méhviasz folytonos halmazállapotának változására. A megcsonkított fauntól így érünk el az elfogadásig és önmegvalósításig. Egy teljes kört tettünk, visszatértünk a kiindulópontig. A kezdet és a vég egybeolvad, mint a kétarcú Janus, akit már korábban is felfedezhettünk a kiállítás kettősségében, a címtől, az anyagon át a témáig.

Horváth Gideon: Mámoros faun (méhviasz, üveg, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Bíró Dávid Horváth Gideon: Mámoros faun (méhviasz, üveg, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Bíró Dávid

Az anyagválasztás és a faun mitológiája, mint téma Kiss Kata Dóra filozófiai esszéjével közösen az antropocentrikus heteronormatív és bináris gondolkodás helyett queer ökológiai vonatkozásokra épít, és maga a kiállítás egy LMBTQ+ fejlődéstörténetként halad végig Gadó Flóra kurátor összeállításában. Egy trauma feldolgozásának dühéből és a magyarországi aktuálpolitikából indult ki, megtörve a tabusított témát, hogy a végére (újból és újból) megtanulhassa elfogadni önmagát. A belső igazi én és a külső elvárások harcának lehetünk tanúi. A kiállítás velünk szintén feltetteti a kérdést, hogy felvállaljuk-e mi is másságunkat (bármilyen vonatkozásban), vagy inkább csak szemlélők maradunk, beilleszkedve a társadalmi normák közé.

 

Fotók: Bíró Dávid és Horváth Gideon
Fejléc kép: Horváth Gideon: Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe (méhviasz, tükör, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Bíró Dávid
Négyzetes kép: Horváth Gideon: Faun passing as a fig leaf (méhviasz, üveg, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Horváth Gideon
Kép a főoldalon és Facebookon: Horváth Gideon: Mámoros faun (méhviasz, üveg, ISBN – könyv+galéria, 2021), fotó: Bíró Dávid
 

[1] Horváth Gideon – online artist talk a Faun realness c. kiállításhoz az ISBN könyv + galéria facebook oldalán, január 20.

[2] Részlet Horváth Gideon „Nem tudom mikor váltam faunná” című esszéjéből, ami az Artmagazinon jelent meg.

nyomtat

Szerzők

-- Hont Jázmin --

Művészettörténet mesterszakos hallgató az ELTE Bölcsészettudományi karán.


További írások a rovatból

Interjú Laczkovich Borbála kurátorral és Szigethy Anna képzőművésszel a Godot Katalizátor-díj kapcsán
art&design

Neked már megvan a heti praedád?
Koller Margit Négy fal között című DLA mesterművéről
Gondolatok Szabó Klára Petra Hadd oldjam meg az őrületet, ami összezavar téged című kiállításáról

Más művészeti ágakról

gyerek

Rajzpályázat általános iskolásoknak
Böszörményi Márton Infected Monstrum című regényének bemutatója az Írók Boltjában (Napkút kiadó, 2022)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés