bezár
 

zene

2008. 09. 02.
Hunderground – a zene
Interjú Khrullal – II.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hunderground – a zene Az utca embere számára a zenei "sampling kultúra" talán legszembetűnőbb következménye - nagy áttételekkel, de - a zenei extremitás megjelenése: többszáz deviáns hazai kisegyüttes alakult az utóbbi 20 évben, villámgyorsan kijelölve a magyar underground meddigjét és hogyanját. Khrul ezúttal saját projektjeiről mesél.
PRAE.HU: Mikor kezdtél el zenélni? Volt valamilyen előképzettséged, vagy nulláról kellett megismerkedned a hangszerekkel?

Zenének még nem nevezhető, ám fontos kiindulópont, hogy 7 éves korom körül kezdtem el teljesen öntudatlanul dobolgatni, hisz akkor még fogalmam sem volt a zenéről, zenélésről, hangszerekről. A rádióban vagy hanglemezről hallott számokra ragadtam filctollat, és ütögettem a képeskönyveimet, haha! Azt ugyan nem nagyon tudtam, hogy konkrétan mit is csinálok, de azt igen, hogy tök jó, így a rádió bekapcsolása után rögtön vettem is elő a "dobcuccomat", haha! Szerencsésnek tartom magam, hogy ennyire ösztönösen és öntudatlanul eredt belőlem a zene, a zene szeretete, mert így megmaradt a maximális őszinteség és alázat - azóta sem jelent meg bennem a cél, az ok. Ezért is tűnik el nyomtalanul a legtöbb tizenévesen alapított "zenekar", mert hát azok akarattal, céllal, okkal jönnek létre: "Hú, nagyon állat ez a zenekar/zene, csináljunk mi is ilyet, jól lehet majd vele csajozni is, én leszek mondjuk a gitáros, az biztos jó…". Ezzel sincs semmi baj, klassz és értelmes hobbi - de nem az én stílusom.

Visszatérve rám: 8-9 évesen beírattattam magam a zeneiskolába, ahol óriási csalódás és értelmetlenség volt számomra a szolfézs; én dobolni akartam, nem tapsikolni meg énekelgetni. 2-3-szor ki- illetve be is iratkoztam, mert sosem bírtam cérnával, haha! Aztán végül csak túljutottam a kötelező 1 éves szolfézson, és akkor ért a végleges kiábrándulás a zeneiskolából: megmutatták a dobcuccot, hogy itt van, oké, majd ezen is játszhatsz, de mellette kötelező még kb. 2 ütőshangszeren megtanulni, és természetesen meg is kellene venni otthonra, hogy tudj gyakorolni! Úgyhogy kb. 3 hónapnyi pergőütögetés után el is jöttem, a zenei oktatás pedig, akárcsak a többi oktatás, maradt végtelenül elavult és még sznob is kissé.
witchcraft
Zeneiskolába 80-90%-ban olyanok kerülnek, akiket valójában nem is érdekel a zene, tehetségük sincs igazán hozzá, csak/hisz egyszerűen kisgyerekként a szüleik beíratták őket, mert az milyen jó, és sokan aztán kényszerűségből, ha már annyi időt s energiát öltek bele, tanulnak tovább. Maroknyi az igazi zenész közöttük, a legtöbb egyszerű "zenei szakmunkás" lesz: remekül eljátssza, amit más megírt, át is éli, de ő maga képtelen akárcsak egy egyszerű, önálló dalt megírni, sőt, sokszor még a - pedig szabályok mentén szerkesztendő - vizsgamunkáikkal is komolyan megszenvednek - ezt több, konzervatóriumot végzett ismerősöm is beismerte, akik ma már tanítanak. Ez persze nem baj, csak ez is jól mutatja, hogy a zenei sznobizmus hogy tud értéknek beállítani önmagában nem különb vagy jobb dolgokat. Befejezvén a válaszom: mindent autodidakta módon tanultam meg - dobolni, gitározni, zenét szerezni - ez hallatszik is, és a folyamat életem végéig tartani fog. Aki azt hiszi, már tud mindent, az abban a pillanatban megrekedt; halott ember.

PRAE.HU: Mesélj nekem az első bandákról, amik munkájában részt vettél: ott van az Ater Tenebrae, a Ravenshades meg a Witchcraft.

A Ravenshades volt az első black metál zenekar, melybe hirdetésre jelentkezve, mint énekes kerültem be. Másfél évig voltam a csapat tagja, velem készült a What Lives Inside Us című 5 számos demó, mely torokgyulladás miatt a legrosszabb vokálteljesítményem azóta is. Kiderült ugyanis, hogy a rendszeres igénybevételt nem igazán bírja a torkom - ebben gondolom nagy szerepet játszott a hiányos énektechnikai tudásom; mert az extrém éneklésnek is megvannak a maga technikái, mégha sokan csak az "ami a csövön kifér; tiszta erőből" módszert alkalmazzák is. Torokproblémáim miatt ki is szálltam, s azóta az egyébként sokkal inkább ama zenéhez illő, Dr.Koga/Jim Jones az énekes. A Ravenshades egyébként nemrég átkeresztelkedett Veér-re.
Ater Tenebrae
Az Ater Tenebrae-be nem sokkal ezután kerültem - a Ravenshades basszer M. került össze két Witchcraft-os arccal, s mivel már csak dobos kellett, M. pedig tudta, hogy tudok dobolni, nekem meg kedvem is volt, kipróbáltuk egymást, és mindenki nagyon elégedett volt; a sajnálatos feloszlásig együtt is maradtunk. Az egyik legjobb időszak volt!

Még üzemelt az Ater, amikor a Witchcraft ismét életre kelt, és mivel a tagság fele eleve érintett volt a Witchcraft-ban, kézenfekvő volt, hogy felmerüljek, mint dobos-lehetőség - szerencsére meg is feleltem. A Witchcraft-tal szerencsére jelenleg is aktívak vagyunk.

PRAE.HU: Ha szétnéz az ember a Metal-Archives-on, meglepődve tapasztalja, hogy a világ metálbandáinak oroszlánrésze black vagy death vonalon mozog. Több ezer (ha nem több) együttesről van szó: egy zenész emellett hogy alkothat olyat, ami nem klisés? A műfaj 20 éve alatt voltak elegen, akik már előre kikoptatták az új generációk ösvényeit…

Kérdésedben van a kulcs. Az igaz, hogy több ezer zenélő ember van, de csak nagyon kis részük zenész! Ez nagyon fontos és lényeges dolog! A zenélő emberek technikailag nagyon jó, akár kiemelkedő alkotásokat is létre tudnak hozni, de csakhamar megrekednek, mint középszerű "zeneszerző" - egy tapodtat sem tudnak, akarnak elmozdulni. Ilyen pl az Iron Maiden, vagy manapság a Dragonforce - kiváló zenészek, de egész életükben ugyanazt a zenét fogják leszállítani más körítéssel. De komolyzenében is megfigyelhető ez: sok zeneszerző van, aki 1-2 maradandó művet alkotott, utána jóformán semmit, vagy csupa középszerűt. És ez nem is baj, mert nagyon jó, amit csinálnak, és más nem is tudná - önmagukban pótolhatatlanok. Ám egy igazi zenész túl tud lépni önmagán, és különféle zenei környezetben is önmagára lel.
Ater Tenebrae - Witchcraft
Nézd csak meg a maradandó alkotásokat - többről van szó, mint pusztán jó helyen, jó időben alkotni. Ha pusztán technikailag nézzük, zeneileg kielemezzük őket, nincs nagy különbség a többi sok százhoz képest - a mindent eldöntő tényező az adottságként létező, megfoghatatlan, nem tanulható zenei lelkület. Rímeket mindenki tud kitalálni, de költő, igazi, jó költő kevés van. Ezek a dolgok már túlmutatnak a test, a technika lehetőségein, adottságain. Pont ezért egy zenész mindig alkothat újat, egyénit, hiszen minden ember tökéletesen egyéni - természetesen ha már egy jól bejáratott műfajról van szó, nem fog akkora meglepetéssel szolgálni, de felkapod a fejed, hogy ez valahogy más, mint az előző 99 korong!

PRAE.HU: Metálból is sokféle van: van folkos elemekkel átitatott, van punkosabb, van thrashesebb, van nyers és melodikus, keverik nem metál műfajokkal; te melyiket preferálod jobban?

Én mindenből az őszinte, hiteles megnyilvánulást preferálom. Érdekes az emberi természet: mind több és több választási lehetősége van, egyre jobban el van kényeztetve, mégis egyre jobban nyavalyog, és mindinkább arra fókuszál, hogy neki mi nem tetszik. Az ilyen embereknek az a nagy bajuk, hogy a kedvenc dolguk túl azon, hogy tetszik nekik, mindig valami hiányt is pótol, elfed és véd, így veszélyeztetve érzik magukat s személyes sértésnek veszik, ha ahhoz hasonló, de mégis egészen más formában is megjelenik az a dolog.

PRAE.HU: Mesélj a saját projektjeidről!

ASSUR - epikus, egyszerű vonalvezetésű, nagy ívű dallamokra épült, amolyan pagan-metal, károgós-hörgős énekkel, középtempóban, szintikórussal és vonóssal megtámogatva. Hobbiból, időszakosan írom a számokat, az énekesi, szövegírói feladatot pedig Rajna Péter látja el a Baskíriából - magyar nyelven. Eddig két anyag készült el, ezek szabadon letölthetők a honlapomról.
Assur
AVAR - különös és meghatározhatatlan, rendkívül mély, lélekbe maró zene - már aki fogékony az ilyesmire -, tele végtelen szomorúsággal, és fájdalmasan heroikus csúcspontokkal. 5 anyag készült el, hangszerelésileg mind más egy kicsit. Általánosan szintikórusra, ambient-es effektekre, hangulatokra épülő, gitárral és extrém énekkel megtámogatott nagyon személyes hangvételű produkció, melyben magyar költők verseit használtam fel. Kivéve a legutolsó lemezt, melyen csak elvétve van egy-két filmekből kivágott beszédrészlet, és amely zeneileg rendkívül grandiózusra sikeredett - már-már filmzenés, chillout-os betétekkel, alapokkal. A honlapomról szintén letölthető.
Avar
BARDO - rendkívül sűrűn és gazdagon hangszerelt, instrumentális gitárzene - a rám jellemző melankolikus és heroikus hangulattal. Sok gitárral, valamint szintivel operáló, lassú tempóban hömpölygő, akusztikus részeket is rejtő zene. Eddig egy anyag készült el s jelent meg a Valse Sinistre Productions gondozásában - tőlük megrendelhető, illetve a myspace-en meg lehet hallgatni 2 számot. A következő anyagon nagyobb szerepet szánok az akusztikus részeknek és a ráépülő szólómunkának.
FUNEBRE - 2002 végén hívtam életre, saját, black metálból táplálkozó zenei ötleteimnek és egyéni gondolataimnak kifejezésére. A "funebre" egy zenei kifejezés (is), jelentése a zenében: komoran, gyászosan. E jelentéstartalom leginkább a szövegvilág kendőzetlen komolyságára, valamint a hangulat melankolikus, heroikus mivoltára vonatkoztatható. Zeneileg alapvetően a Gorgoroth/Immortal fémjelezte ösvényen mozog, ám gyakran s görcsmentesen merít a műfaj más irányzataiból is. Koncepciójában illetve szövegvilágában már a kezdetektől az ember belső világának, lelkének feltérképezése, leleplezése, az ember és a világ viszonyának megvizsgálása illetve az igazsággal való szembesítés szerepel, intellektuálisan, de nem érthetetlenül elvontan megfogalmazva - mindig kerülve a szájbarágást s a végleges konklúziót.



Funebre - About The World Of Man (koncertfelvétel)

A Funebre mindmáig egyszemélyes project, melyben az első hangtól kezdve, az utolsó betűn át, a felvételekig mindenért én felelek - akárcsak a többi projekt esetében; s szintén Padre végzi a design-munkálatokat. 2007 végétől két állandó session-zenész, Oszlár és Barglish - Hunderworld, Tenowar, Baskíria tagok, segítségével a Funebre élőben is képes megnyilvánulni, koncerten is egy sajátos összképet mutatva. Eddig 9 anyag jelent meg, nagyrészük letölthető a honlapomról, illetve ebben a hónapban jelenik meg az első teljes nagylemez a Hungaryan Records gondozásában!
Funebre
KILL WITH HATE - meg kell említenem ezt is, bár már kinőtte a project státuszt. Technikás death metált játszunk, megőrizve a "zenei" vonalat is. 2007 végén alakult teljes felállású zenekarrá, hamarosan felvesszük a bemutatkozó anyagunkat; ebben a formációban mint dobos vagyok jelen, a zenét a gitárosok írják, de közösen rakjuk össze a dalokat.
Kill With Hate
SHADOWTHRONE - 2001-ben alapítottuk Padre barátommal, s azóta is ketten üzemeltetjük. Zeneileg régi vágású black metál, bár az utóbbi anyagokon elkezdtünk kísérletezni. Abszolút "örömzene", ha lehet így fogalmazni egy ennyire szélsőséges sötét és minimalista megnyilvánulásnál. Épp ezért ritkán, kizárólag ihletből alkotunk. Eddig 4 anyagot készítettünk, mind letölthető a honlapról.

PRAE.HU: Mi a véleményed a többi hazai metál zenészről?

Már kifejtettem, hogy van zenész és zenélő ember. Még hozzáfűzném, mert fontos és lényeges, hogy a mélyen tisztelt zenész úr lehet éppenséggel a világ legnagyobb marhája, lehet akár pökhendi és beképzelt, aki 5 évenként tesz le valamit az asztalra világraszóló csinnadratta közepette, míg más zenetörténeti szempontból talán nem alkot akkorát, de sokkal emberibben, 1-2 évente ír egy-egy tényleg jó lemezt - ez sokkal fontosabb és értékesebb. Fizikailag én is ez utóbbihoz tartozom, "lélekben" viszont zenésznek érzem magam - ám a körülmények nem teszik lehetővé, hogy csak és kizárólag ezzel foglalkozzam, így túl sok idő telik majd el, míg felszínre hozhatom magamból azokat a képességeket, melyek túlmutathatnak egy-egy szimplán jó lemezen - egyáltalán, hogy kiderüljön, van-e bennem képesség maradandóbb alkotásra.

Minden fejletlenebb gazdaságú, társadalmú ország ebben a cipőben jár - a nyugathoz képest. Itthon is számos remek (rock/metál) zenész van, ám egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy ennek szenteljék minden idejüket - ebből itt nem élsz meg. Persze tudom, hogy a legtöbben kint sem élnek meg belőle, de lényeges különbség, hogy itthon a legtöbb, amit kiszakíthatsz a keresetedből, az éppen csak arra elég, hogy fenntartsd a hangszered. Ezzel szemben kint még a munkahelyedről is el tudsz kéredzkedni egy-egy turnéra, jó stúdiókat engedhetsz meg magadnak, és az északi országokban jóval kedvezőbb, akár ingyenes a zenei képzés és hangszerhez jutás. Itthon egy jó stúdiót, professzionális kivitelezést már nem tudsz megengedni magadnak, ami pedig előfeltétele lenne, hogy egy potenciális kiadó egyáltalán meghallgassa a lemezed. Hozzáteszem: itthon nincs egyetlen igazán profi stúdió és szakember sem - pár hónapja még én is azt hittem, hogy van, de aztán igen alapos felvilágosítást kaptam, és ha technikailag nézzük, valóban nincs. Vannak helyek, ahol fülre azt mondja az ember, hogy jól szól, meg úgy tűnik metálhoz elég is - ám ennek ellenére mindig hallani, hogy na, ez magyar, illetve egy nagy amerikai stúdió kiröhögne, micsoda elavult, hiányos, és össze nem illő cuccokkal dolgoznak itt az emberek.

És akkor válaszolva a kérdésedre: lelkületben, hangszeres tudásban ugyanolyan, sőt, sok esetben jobb zenészek vannak itthon, mint bárhol a világban, ám anyagi körülményeik nem teszik lehetővé, hogy ezt nyugati színvonalon öntsék formába, illetve a köznapok nehezebb és szerényebb körülményei némileg később engedik kibontakozni a zeneszerzői képességeket. Szerencsére (metál-szempontból) egy-két stúdióban is felcsillant azért a remény, hogy felvegyük a versenyt a nyugattal.

Például a Vörös/Kék Yuk egy teljesen jó kis klub. Nincs azzal semmi baj, hogy hétről hétre fellépegetnek a frissen alakult tinizenkarok - legalább értelmes hobbijuk van; ez így van rendjén, úgyis feloszlanak néhány év múlva, haha! Mi meg, akik tényleg azért zenélünk, mert nem tudjuk miért, ugyanúgy fellépünk, csak sokkal kevesebbszer, haha!

PRAE.HU: Végezetül egy személyesebb kérdés: ha nem a zenével foglalkozol, mit csinálsz? Civilként mivel foglalkozol?

Szerencsés vagyok, mert immár civilként is azzal foglalkozom, amit szeretek - mondhatjuk, hogy egy gyerekkori elképzelés vált valóra, szóval elégedett lehetek. Igazán klassz dolog, hogy ha már a zenélésből nem élek meg, van más is, amit ugyanúgy szeretek, azért viszont még fizetnek is, haha!

PRAE.HU: Nos, akkor ezzel ennyi volt: köszönöm az interjút, remélem az elkövetkezendő években bekövetkezik az a bizonyos kibontakozás-fordulat!

Én köszönöm neked az interjút, az olvasóknak pedig a figyelmet! Támogassátok a magyar undergroundot!

Folytatás: A Hunderground III. részében Khrul legfrissebb feltörekvő projektjének, a Funebre legújabb lemezének kritikáját olvashatjátok!


Kapcsolódó cikkek


nyomtat

Szerzők

-- Sárosi Ádám --


További írások a rovatból

Interjú Pusker Júliával fordulópontokról, külföldi érvényesülésről, a klasszikus zenei előadóművészet minőségének alakulásáról
A GreMi duó Békéscsabán
A Prae korkérdése zeneszerzőkhöz: Nikolaus Gerszewski válaszol
Jean Rondeau Goldberg lemeze

Más művészeti ágakról

Daniel Kwan – Daniel Scheinert: Minden, mindenhol, mindenkor
Interjú Kenyeres Bálinttal a magyar film helyzetéről, a folyamatos alkotás lehetetlenségéről és a szerzői film perifériára szorulásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés