bezár
 

irodalom

2010. 05. 23.
Ütni kell?
Interjú Czapáry Veronikával, a Godot Irodalmi Estek szervezőjével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Ütni kell? Czapáry Veronika két éve vezeti a Godot Irodalmi Esteket Budapest különböző helyszínein. Ez idő alatt számos beszélgetésen ültetett egymás mellé olyanokat, akik szerinte általában nem szoktak együtt szerepelni. Az interjúban beszélünk az estek történetéről, a beszélgetőpartnerekről és arról is, hogy Czapáry Veronika szerint mit jelent az irodalmi belterjesség.
PRAE.HU: Miért, milyen háttérrel kezdtétek el a Godot Irodalmi Esteket szervezni?

A Godot Irodalmi Esteket 2008 óta csináljuk a Godot Galéria szervezésében. Először a Repetasarokban, majd a Sirályban és a Gödörben volt az estek helyszíne. Idén öt témakör került sorra: Alkotáslélektan, Költészeti Műhelyek, Nőirodalom, az Irodalom Határterületei (film, zene, képzőművészettel kapcsolódva) és a Könyvkérdés - A könyv utóélete. Egy barátnőm mutatott be két évvel ezelőtt a Godot Galériában Sáfár Zoltánnak, aki az irodalmi estek ötletével állt elő. Akkor még minden támogatás nélkül csináltunk végig egy évadot, senkinek nem tudtunk fizetni, így mindenki lelkesedésből jött el. Tavaly az NKA mellett a MASZRE is támogatott bennünket. Sikerült egy együttműködést létrehoznunk a Szépírók Társaságával, így idén is tudjuk az estjeinket folytatni. Van már plakátunk, a városban próbáljuk minél több helyre eljuttatni, az estek helyszíne idén a Tűzraktér volt.

PRAE.HU: Melyik volt a legemlékezetesebb alkalom a régebbiek közül?

A tavalyi estek kapcsán az egyik legnagyobb élményem az volt, amikor két teljesen más generációhoz tartozó szerzőt, Ladik Katit és Nemes Z. Máriót sikerült egy színpadon megszólaltatnom. Nemcsak a szövegeik hasonlítottak, de a beszélgetés során is egymásra talált ez a két ember. Test, hisztéria, betegség volt ennek az estnek a címe, és a két irodalmáron kívül még pszichoanalitikusokat is meghívtunk.


PRAE.HU: Mik történtek idén? Egy irodalmi rendezvénnyel két dolog fordulhat elő: vagy megismerik, megszeretik, közönséget talál, vagy elunják az ismétlődő tematikát és elpártolnak tőle az érdeklődők.. Hogy állsz ezzel?

Én szubjektíven tudom csak megközelíteni a dolgot, nekem az első és a Nem csak író nők című est is nagyon tetszett. Az elsőben arról beszélgettünk, hogy miért írunk és Karafiáth Orsolyát, Finy Petrát és Hárs György Pétert (ő pszichoanalízissel foglalkozó esztéta) hívtam meg. Hogy mit szerettem az estben? Orsi műhelytitkait, HGYP pszichológiai fejtegetéseit, de összességében a hangulattal voltam elégedett. A decemberi Nem csak író nők című estünk is jól sikerült, ezen rengetegen voltak, tulajdonképpen be se fértek a terembe az emberek. Bárdos Deák Ági, Kiss Judit Ágnes és Esze Dóra olvasott, zenélt.

Azt mindenképp el kell mondanom, hogy én mindegyik estre egyformán sokat készülök, egyformán idegeskedem, a beszélgetés során pedig élvezem az egészet. Észrevettem, hogy ezek az estek olyanok, mintha élőlények lennének, mondjuk egy növény, öntözni kell őket, gondozni, rájuk gondolni, mert ha rossz állapotban vagyok, azt nagyon megsínylik, ezért pár nappal előtte én már semmi mással nem foglalkozom, csak a felkészüléssel.

Az eredeti célunk az volt, hogy olyan eseteket szervezzünk, ahol nem szokványos témakörökben és más-más generációból olvasnak fel a szerzők, tehát különféle karakterek ülnek le egymás mellé. Hiszen mindannyian azt halljuk, hogy a "szerepek le vannak osztva" és sokszor nincsen átjárás a műhelyek, csoportok között. Ehhez képest a Godot esteken mégis kiderül, hogy tudunk beszélni egymással értelmesen, van tehát esély a párbeszédre. Az eredeti elképzelést némiképp finomítva maradtunk ennél a nem-szokványos tematikánál, és úgy vettem észre, a közönség sem akart eddig elpártolni tőlünk.

PRAE.HU: Milyen szerinted a szokványos irodalmi est? Az említett "bezárkózás" szerinted szándékos az irodalmi életben?

Kialakult egy szegmentált társadalmi rendszer, az hogy ki hova jár el, kivel beszélget, kikkel lép fel, ki mellé kit hívunk meg. Ezek nagyon súlyos kategorizálást és egyfajta börtönt is jelentenek egyben. Ladik Kati és Nemes Z. Márió esetében például hiába hasonlít az avantgárdhoz mindkettejük írásmódja, mégsem szerepeltetik őket egy platformon. Mondhatjuk, mert különböző nemzedékekhez tartoznak, de vannak nyilván más okok is. Sok példát tudnék felsorolni, hogy kinek kivel illik, kivel lehetetlen felolvasnia.
 
PRAE.HU: A fiatal csoportosulásoknál egyfajta öndefiníció az elhatárolódás, a különbségek felmutatása, ugyanakkor kevés olyan kör van, amelyik tágabb kontextusban értelmezhető vagy más művészeti ágak képviselői számára is nyitott lenne.

Igen, amikor például a Körhinta Kört hívtam meg felolvasni, kíváncsi voltam arra, hol helyezik el magukat a palettán, kit engednek be és kit nem a csoportjukba és hogy hajlandóak-e ilyen furcsa kérdésekre is válaszolni. Nagyon nyitott embereket ismertem meg, és szoktalanul őszinte válaszokat kaptam. Ebben az országban inkább a társadalomban betöltött szerep a fontos. Kis ország, nyelvileg is zárt, nincsen rákényszerítve a megmérettetésre. Egy angol író például Ausztráliától Kanadáig hozzáférhető nyelvileg. Hozzászokott ahhoz, hogy mindenhol olvashatják, ha akarják. Itthon saját személyiségünk rakódik rá könyvekre, az irodalom is kis körben érdekes, hogy mindenki ismer mindenkit. Azontúl csoportszervező elv a közös ellenségkép, mindenki a saját világában érzi magát biztonságban. Csak olyasmit ne kelljen tenni, ami különös erőfeszítést vagy ismeretlennel való szembenézést igényel. Tükörbe nézni ugyanannyira nehéz, mint tükröt tartani. Mindenesetre a bástya, a sánc mindig megvéd, sokan szeretik, ha megmondják neki, kire kell lövöldözni. Dolgoztam egy időben nőirodalmi weboldalaknak is. Ők furcsa módon pont a férfiakat nem akarták bevonni a dologba. Szerintem izgalmas lett volna mindkét oldalon kampányolni, mert a nőkkel nyilván nem kell megértetni, hogy hányszor hány helyen vannak diszkriminálva. A férfiak sokkal természetesebbnek veszik az egész helyzetet. Lehetségesnek tartottam volna bevonni férfiakat, és motiválttá tenni őket, hogy harcoljanak ők is a nők jogaiért, de a radikális feministák rögtön leállítottak, és világosan elmondták, ők nem a mi köreink. Így a legizgalmasabb élét vették el a dolognak, a lehetséges terjeszkedést a saját köreiken kívül, ami eredetileg állítólag a céljuk volt. Így mi, nők saját köldökünk alatt végzünk önkielégítést ugyanabban a légtérben, férfiasan.
 
Én pont azért szervezek ilyen irodalmi esteket is, amikor igyekszem izgalmas és kissé provokatív kérdéseket is feltenni. Van, amikor nem válaszolnak. Vagy azt mondják, valamit félreértettem, hogy ezt kérdezem. Akkor máshogyan megfogalmazom, de valahogy csak eljutok oda, ahova akarok.

Ütnöd kell, hogy ne üssenek ki. Több évvel ezelőtt, amikor elkezdtem irodalmi estekre járni, odamentem szerzőkhöz, akiket ismertem és elmondtam nekik nagy naivan, hogy mit éreztem a felolvasásuk hatására. Volt, aki azt mondta, neki már évek óta nem mondtak ilyet, és ez jól esett, mert az író meg kritikus barátaik csak általánosságokban vagy elméleti nyelvezetben szoktak beszélni a műveikről. De általában hülyének néztek, amikor arról beszéltem, mi mennyire érintett meg a műveikben. De azért nem mindenki ilyen. Legutóbb megkockáztattam és az estünk után, ami a két ünnep között volt, írtam Schein Gábornak, hogy teljesen készen vagyok a Lázár című könyvétől, éjjel-nappal azt olvasom és nem is tudom, miket hoz elő belőlem… (gondoltam az est után már nyugodtan dicsérhetem), és azt írta nekem vissza, mély alázattal, hogy megtisztelő és nagyon köszöni, hogy a könyvét olvasom. Ez teljesen ledöbbentett, megérintett és nagyon jól esett. Hogy valaki annyi könyv után is, mint ő, tud ilyen maradni.

Mi az estjeinkkel szeretnénk bevonni a közönséget is. Azt vettük észre, hogy a hivatalos irodalmárok talán nem szándékosan, de sokszor inkább eltávolítják az irodalmat az olvasóktól. Nehéz az adott klisékből kitörni, főleg akkor, ha a mozgástér minimális. Nem tudom, nem akkor vagyunk-e a legnagyobb sznobok, ha kijelentjük, hogy nem vagyunk sznobok. Szoktam beszélgetni erről filmesekkel, képzőművészekkel, zenészekkel, azt mondják, ott is ugyanez a helyzet.

PRAE.HU: Az irodalmi csoportok is használnak egy nyelvet. Egy irodalmi est is klisékből épül fel, tudjuk mik a fordulatai, hogyan következik egyik rész a másik után. Saját tapasztalat, hogy egy beszélgetés gyakran már az első körben elvérzik, mert amint valaki ezt a közös történetnek megélt dolgot kívülről próbálja felfejteni, értelmezhetetlen információkkal találja magát szemközt. Nem mindegy, hogy kinek szánod a műsort, mert ha mindenkinek meg akarsz felelni, előfordulhat, hogy nem lesz közönséged.
 
Úgy vettem észre, közönség mindig van, csak idővel elmegy a kedve a programtól, ha nincs jól megszólítva. Ezért is tartom fontosnak, hogy aki beül egy beszélgetésre, az esemény részének érezze magát, valahogy motiválva legyen a közös gondolkodása. Ezért igyekszem lazán kérdezni és olyanokat mondani, ami egy sima halandónak is mond valamit.
  
PRAE.HU: Fontos, mennyire kapnak inspirációt egymástól a különböző művészeti területek, elvben van olyan közös nyelv, vagy problémahalmaz, ahonnan el lehetne indulni. De ehhez egyensúlyozni kell a naiv és a provokatív között. Neked könnyen megy ez?

Nyilván senki nem fogja egy két órás beszélgetéstől máshogyan látni a világot. Le kell néha menni az alapokhoz: például Miért élünk?, ami egy blamszfém kérdés, mégis valójában minden embert a lehető legmélyebben foglalkoztat minden nap. Egy vicces felvetés vagy egy szokatlan kérdés segíthet kimozdítani az embereket.
 
A Godot Irodalmi Estek tavalyi és tavalyelőtti programjairól itt bővebb információt talál: http://irodalom.godot.hu
.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

irodalom

A mindennapok újraírása A mindennapok újraírása
Erzsébetvárosi Irodalmi Ösztöndíjpályázat nyerteseinek beszélgetéséről
irodalom

Ez a modernné olvasós korszakom Ez a modernné olvasós korszakom
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 4. nap
irodalom

Mindig minden jó lesz Mindig minden jó lesz
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 3. nap
irodalom

Csak a közepe sötét az égnek Csak a közepe sötét az égnek
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 2. nap

Más művészeti ágakról

Misima Jukio-Forte Társulat-Szkéné: Az égő ház
art&design

Elköteleződve az arcok felé Elköteleződve az arcok felé
„… félig kép, félig fátyol …” – Gedő Ilka (1921–1985) grafikáiról és a Magyar Nemzeti Galéria legutóbbi kiállításáról
Fabricius Gábor: Eltörölni Frankot
Közönségtalálkozó Enyedi Ildikóval A feleségem története premier előtti vetítésén


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés