Kisvackorok nagy napja / Kortárs Irodalmi Napok, Kisvackor-díjátadó / PRAE.HU

Kreatívabbnál kreatívabb pályázatok érkeztek az Aranyvackor testvérkéjének számító Kisvackorra. Minimum 5 fős csapatok jelentkezhettek, egy pedagógus vagy tanár irányításával. A csoportok könyvterv vagy papírszínház elkészítésével engedték szabadjára a fantáziájukat, miközben megismerték a könyvkészítés folyamatait. Számtalan díj és különdíj került átadásra. Néhány meserészlet el is hangzott, és a legjobb munkákat még a díjátadón bemutatták a közönségnek.

Az előtérben mindenki megfoghatta és megnézhette a kicsik pályamunkáit. Például: A három kismalac érintős-színes könyvet, ami nem csak vizuális élményként, de játékként is érdekes élményt nyújt az olvasónak. Vagy a Róka és a gyerek című papírszínházat, amiben a lapok kihúzhatóak, és a kivágott rétegek montázsszerűen helyezkednek el a képeken, ezzel keltve többdimenziós hatást.

De az évszakok változásai, vagy éppen a család és a cápavilág éppúgy megelevenedett ezekben az ötletes munkákban. A sok díj mindenki arcára mosolyt és örömöt csalt, a kis csapatok pedig együtt örültek a közös sikernek. Néhányan sikongatva rohangáltak egymáshoz, de voltak akik a Lotz terem foteljaiba tömörülve adtak interjút az újságíróknak.

A zsivaj és a fogócska közepette akadt, aki kíváncsian merült bele egy-egy „kolléga” munkájába, vagy éppen az óriási mesekönyvválasztékba. A csütörtökön átadásra került Aranyvackor díjazottjainak munkái pedig a szomszédos teremben varázsolták el a kisebbeket. A gyerekek láthatóan örömmel nézegették a felnőttek munkáit.

A nagy izgalmak után a Radírmocsok és egyéb zenés teremtmények! című, Lackfi János és a Sajtkukacz együttes koncertjébe hallgathattak bele a látogatók. A színes kis babzsákokon ugráló és ringatózó apraja-nagyja nagyon élvezte a műsort. A dalszövegek olyan frappáns és mai témákról szóltak, mint a bennszülöttek és a számítógép, vagy éppen a giliszta, aki már a homokot is kihízta.

A koncert végén akadt, aki danolászva csatlakozott a Bujtor Anna drámapedagógus vezette kreatív tárlatvezetéshez. A Petőfi irodalmi Múzeum különös hangulata láthatóan magával ragadta a kicsiket, akik örömmel bolyongtak vagy éppen rohangáltak a labirintusszerű díszes termekben, esetleg kíváncsian kukucskáltak a folyosó üvegdobozába, amiben üknagymamák korabeli képeket nézegettek. De volt olyan is, aki a vörös-bársonyos lépcső szerelmese lett, és cirka negyvenszer sétált le és fel rajta.

Akiknek pedig a kreatív energiái maradtak kihasználatlanul, azoknak érdekes foglakozások nyújtottak kihívást. Készíthettek kis papírszínházat, vagy elefántos montázsképet, amit még be is keretezhettek. A Noha képzőművészeti foglalkozásain túl, még néhány illusztrátorral (Kun Fruzsina, Kőszeghy Csilla) is megismerkedhettek. Sercegtek a színes ceruzák, csattogtak az ollók, a legkisebbek arca pedig mindenhol filctoll csíkokkal színesedett. A ragasztó olykor kifolyt, és néha a narancssárga zsírkréta egyszerre hat kis alkotónak is kellett, de a végeredmény sok vidáman rajzolgató gyerekkupac lett.

A Hétmadár című, Katáng zenekar koncertjén mindenki az alkotásait szorongatva szemlélte a műsort, és élvezte a zenét.

A Kisvackorok napja igazán jól sikerült, nem csak a pályázat tekintetében. A sok kíváncsi gyerekszem minden felnőttet is rabul ejtett. Mert ők nem csak máshogy rajzolják meg a világot, de még a képeket is máshogy nézik. És az ilyen napokon mindig lehet valami újat tanulni arról, hogy milyen is az alkotás igazi öröme.

gyerek

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról