bezár
 

zene

2011. 06. 22.
Kelet-európai zombi - Miért vagyunk mi balkáni popzenekar?
Interjú dr Máriás Béla íróval, képzőművésszel, a Tudósok zenekar frontemberével
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kelet-európai zombi - Miért vagyunk mi balkáni popzenekar? A szombathelyi Mediawave fesztiválon, a Párhuzamos kultúráért díjátadó ünnepségén kaptam el egy rövid beszélgetés erejéig az idén 25 éves Tudósok zenekar frontemberét. Bőven tudtam volna még mit kérdezni tőle, de el kellett mennie a díjat átvenni....
PRAE.HU: Idén 25 éves a Tudósok zenekar, és e jubileum kapcsán megjelent az ön könyve a zenekar történetéről, bemutattak egy dokumentumfilmet, ami szintén a zenekar pályafutását mutatja be, miközben új Tudósok albummal jelentkeztek. Ráadásul az A38-on és a Gödörben is rendeztek születésnapi koncerteket. Továbbá több helyszínen is kiállította új festményeit Szörnyű kedvenceim címmel.

Dr. Máriás: 25 év elteltével felmerül az emberben a tanácstalanság, hogy mit is kezdjen ezzel a hatalmas időmennyiséggel. Valami rettenetesen hangzik, ha kimondom, hogy 1986-ban alakítottam ezt a zenekart. Úgy gondoltam, hogy ez a jubileum jó alkalom arra, hogy összegezzünk bizonyos dolgokat.

A Tudósok alapvetően mindvégig valahol a margináliák margináliáján maradt, még ha felszínesen - bizonyos tekintetben - népszerűvé is vált. Úgy gondoltam, hogy most volt itt a megfelelő alkalom arra, hogy megírjam a zenekar valós történetét, amit nagyon kevesen ismernek. Szerettem volna, hogy lássák, mi ennek az egésznek a múltja, a folyamata, a miértje. Szerencsére lehetőségünk adódott arra is, hogy készítsünk egy olyan lemezt, ami nem a régi népszerű dalok újjáértelmezése, hanem egy teljesen új anyag bemutatása azzal a céllal, hogy bizonyítsunk, a Tudósok élő zenekar, ami nem kényszerből, hanem létszükségletből létezik.
Tudósok
A nagy születésnapi koncert az A38 hajón volt, aminek a Gödörben, a könyvhét keretein belül volt ráadása. A koncerten fokozatosan jöttek be a régi tagok, a végén együtt játszott az összes egykori Tudósok-tag, ami szerintem fontos és szép üzenet. Kevés olyan zenekar van, ahol a régi és az új tagok ilyen harmonikusan össze tudnak jönni egymással az előálló nehézségek ellenére.

Megérzésem szerint ezek a születésnapi akciók nagyon jól sikerültek és azt bizonyították, hogy ez az egész - az emberi kapcsolatok szintjén - a mai időben, a mai térben is tud jól működni. Mindez számomra bőven elég, nagyon fontos és motiváló dolog. A kiállításról csak annyit, hogy évente szoktam kiállítást csinálni, és a legfrissebb élményeket most a magyar politikusok portréinak megfestésében láttam.

PRAE.HU: Mikor lesz vége az ünneplésnek? Készülnek még valami nagyobb akcióra?

Dr. Máriás: A nyáron még lesz néhány program, ami ehhez a jubileumhoz kapcsolódik. Például felléptünk a Mediawave-n, a Volt, a Sziget és a miskolci Factory Fesztiválon. Lesz még egy kiállításom ebből a kelet-európai politikusi témából Londonban, és talán Linzben is.

Remélem, hogy október 1-jén is sikerül egy nagy bulit csapni valahol, azon a napon, amikor átmenekültem a határon. Ez talán nem olyan érdekes az átlag olvasó számára, de nekem igen, mert akkor kerültem abba a helyzetbe, hogy lelőnek, vagy sem. És, hát nem lőttek le, ami számomra alapvetően örvendetes dolog: másnak nem biztos, de szerintem ez mindenképp megérdemel legalább egy koncertet.
Album
PRAE.HU: Térjünk vissza a Nem élhetek Milosevics nélkül című regényre. Ez egy dokumentumregény, vagy inkább önéletrajz?

Dr. Máriás: A könyv, annak ellenére, hogy sok autobiografikus elemet tartalmaz, mégsem nevezhető önéletrajznak, leginkább naplóként lehet értelmezni. Élethelyzetekből összeálló mozaikszerűségek együttese, olyan valós és megtörtént élethelyzetek leírása, amelyek összességükben megmagyarázzák, hogy miért és hogyan lettünk mi balkáni popzenekar.

Onnantól kezdve, hogy mit kerestem a jugoszláv néphadseregben lelkes katonaként, azon túl, hogyan jöttünk át a határon mint menekültek vagy bevándorlók,, egészen addig, hogyan léptünk fel bizonyos abszurd, vagy egészen fontos és megtisztelő helyeken.

Nyilván rettentő sok mindent ki kellett hagyni ebből a könyvből, lehet, hogy majd egyszer egy javított kiadást is megfogalmazok. Például nincs benne, hogy az 1994-es választási kampányban felléptünk a Fidesz felkérésére, és az első fellépés után a másodikat már nem kérték - de kifizették. Vagy például amikor felléptünk Hágában, hogy ne zárják be azt a foglalt házat, amit egy anarchista parlamenti képviselő vezetett. Az is kimaradt, amikor a balkáni hentes, Milosevics előtt játszhattunk.

PRAE.HU: A könyvhöz képest a film inkább újramesél bizonyos részeket, vagy inkább kiegészíti? Hogy viszonyul a kettő egymáshoz?

Dr. Máriás: A film teljesen más. A könyv egy ember szubjektív történetmondása, aminek a történetiségét a film jól ki tudja tágítani azzal, hogy lehoz egy csomó klippet, dokumentumot, koncertfelvételt, barátok, ismerősök és volt zenekari tagok személyes véleményét. Ugyanakkor sokkal mozaikosabb, tehát sokkal kevésbé nyomon követhető a történet és az ok-okozatiság.

PRAE.HU: Miért lett Kelet-Európai zombi a film címe?

Dr. Máriás: Lehet, hogy ez még nem a végső, ám a legutóbbi lemezünkön van egy szám, aminek ez a címe. A Kelet-Európai zombi cím fölvállalja, hogy ennek a történetnek meghatározó értelemben vett kelet-európai jellege van, amiben benne van a kiszolgáltatottság, az egyén semmibevétele, egyfajta értékrombolás a rendszerek, a diktatúrák és a politika részéről, az emberekben pedig egyfajta túlélési vágy, vidámság, őrület és báj.

PRAE.HU: Említette a marginalizálódást, de szerintem ma már egy befutott és híres zenekar a Tudósok. A Dávid Ibolyáról írt slágerük például keresztül-kasul bejárta a médiát és az internetet.

Dr. Máriás: Ez részben igaz, mert a zenekarról ma már sokan tudnak. Jellemző rá a műfajok közöttiség, nem tartozik egy zenei stílushoz, hatalomhoz, rendszerhez, politikai párthoz sem, hanem közöttük utazik: felvillanhat itt is, ott is. Az is lehet, hogy nagyon sok helyen egyáltalán nem jelenik meg, de számomra pont ettől a kívülállóságtól izgalmas a történet.
Tudósok
PRAE.HU: Mik voltak az elmúlt 25 év legszebb és legszomorúbb időszakai, élményei?

Dr. Máriás: Az például nagyon pozitív, hogy egy angliai turné alkalmával sikert tudtunk aratni a finnyás angol közönség körében. Az is hasonlóan katartikus élmény volt, hogy a Sziget fesztiválos koncerteken is sikeresek voltunk a legkevésbé sem trendi dolgokkal.

A legszörnyűbb élmények tulajdonképpen azok, melyeket akaratunk ellenére kellett az életünkbe hoznunk: döntéseket, változtatásokat, elköltözni, elhallgatni, megváltoztatni, újrakezdeni, de mindezek a szörnyűségek hordoztak magukban pozitív elemeket is, mert amikor az ember elveszít valamit, közben nyer is.

Mindezzel együtt azt tudom mondani, hogy kalandos 25 év volt, sok jóval, sok rosszal, de a jó valamiért inkább megmarad belőle.

A képek forrása: Mediawave
nyomtat

Szerzők

-- Hercsel Adél --


További írások a rovatból

Vajszlón, nyitott füllel és szemmel
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Nagy Ákos válaszol
A Prae körkérdése zeneszerzőkhőz: Mezei Szilárd válaszol

Más művészeti ágakról

irodalom

Beszélgetés Irena Brežná legújabb regényéről a 27. Nemzetközi Könyvfesztiválon
színház

Operabeavató: A Bánk bán-sorozat I.
Képtelen képrablás - Mesék a múzeumból, Pagony, 2022
gyerek

Rajzpályázat általános iskolásoknak


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés