bezár
 

art&design

2011. 09. 04.
A halott köszöni, jól van!
Sírba visztek – A Bizottság a Műcsarnokba megy
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A halott köszöni, jól van! Mintha egy későnyári sírpiknikre tévedtem volna, egyenest a Bizottság-parcellába. A szép emlékű megholtat szellemi holdudvara, rajongótábora, és saját tagjainak munkái idézik meg. A Sírba visztek című kiállítás idejére ravatal-trattóriává változtatott Műcsarnokban nemcsak falatozhatunk az emlék-bőségtálból, hanem magunk is hozzátehetjük ahhoz a saját történetmorzsánkat.
A Bizottság-eseményt újra eseménnyé tenni, rápróbálni az új évezredre a nyolcvanas évek micisapkás, unalomtól fuldokló világát izgalommal, igazi, igaz, majdnem tiltott, pont ezért: nagyon is szabad színekkel megtöltő Bizottság-kezeslábast. A pincetárlatok földalatti létéből felszínre hozni, majd sírkert gyanánt a múzeumi közeg idézőjelébe helyezni egy nemrég még nagyon is érvényes, sokaknak sokat jelentő hangot. Azt kérdezni, él-e még, s ha nem, miért nem, egy nem is olyan rég még adekvát szókincs. Az a beszédmód, ami halva találtatott ugyan, de holtában éppolyan izgalmas, mint amilyen virgonc ifjúként lehetett. A Sírba visztek nem önt borostyánba, távol áll tőle a kanonizáció gondolata. Ha szobrot emel is, csak (meg)idézőjelest. Hiszen a kiállítás és a hozzá szorosan kapcsolódó eseménysorozat célja inkább az emlékidézés, a tréfák, a gegek újbóli átélése, elbeszélése, meghívás a közös újragondolásra. Nézzünk is szét a tárlaton.            
Sírba visztek – A Bizottság a Műcsarnokba megy
A bejárati faajtó mögött teremnyi műfű termett. A kiállítótérbe érkezővel éppen szemközt Wahorn András alkotása, a méretes karikagyűrűvel, kisvasútszerűen körbejáró giccselefántokkal, Bizottság-bábukkal telirakott, teszkós kazánhoz hasonló házi oltár áll. Gyomrában papírláng lobog. Szemben falnyi fotó, az a bizonyos fazekas. Oldalt, a lőrésekbe rejtett képernyőkön emlékezők szava hallgatható. Nem épp siratóasszonyok, lelkendező-emberek inkább. Nagy Feró, Till Attila, Bukta Imre, Bárdos Deák Ági és Fábry Sándor például. És az ő saját Bizottság-sztorijuk. Egész közel kell hajolnunk, hogy halljuk őket. Egyébként múzeumcsend van, sőt: síri. Csak a fáradhatatlanul strázsáló négy elefánt nyikorog.
Sírba visztek – A Bizottság a Műcsarnokba megy
A következő teremben – a tárlat egyirányú, elmerenghetünk tehát az emlékek felett, el azonban nem tévedhetünk közöttük – lemezborítókból épített hatalmas kuckó vár. Külső „falán” a Hanglemezkiadó Vállalat támogatott kiadványai: Máté Pétertől Szűcs Judithon át az LGT-ig. Belül a megtűrt-tiltott underground-csapatok: Trabant, 2. Műsor, Marina Revue, Ági és a fiúk, MosOI, és a többiek. A padlón Bizottság-koncertplakátok. (Erdős) Péter bátya kunyhójának nevezem el.
Lois Viktor hangszobra
Ezután kanyargós szakaszra érkezünk, ahol a szellemi társak, a Bizottság tágabb körének munkáiból látható bőséges válogatás. A teljesség igénye nélkül: Lois Viktor hangszobrai, El Kazovszkij, Bernáth(y) Sándor, Erdély Miklós, Szirtes János munkái. A katakombaszerű, szűk átjárón keresztül pedig megérkezünk abba a terembe, ahol ef Zámbó István, Wahorn András és fe Lugossy László alkotásai találhatók. Azok méghozzá, amelyek a Bizottság fennállása alatt készültek. Ezúttal eltekintenék a Wahorn-képeken gyakran megjelenő állatfigurák és (zömmel) üres koktélos poharak jelentésének mélyebb elemzésétől, mint ahogy ef Zámbó farostra festett finom mívű ujjfétis-művészetének sem erednék nyomába. Úgy érzem ugyanis – nekem ezt súgja a kiállítás –, ezeknek a műtárgyaknak a puszta jelenléte bír jelentéssel. De fe Lugossy ezt nálam pontosabban fogalmazza meg: „Antibülbül.” Úgyhogy maradjunk is ennyiben.
Sírba visztek – A Bizottság a Műcsarnokba megy
A következő teremben – csak méretét tekintve terem, ha funkcióját nézem, inkább szoba – végeláthatatlan hosszúságú asztalon a Műcsarnok felhívására beküldött fotók sokasága fekszik. Elmosódott pillanatképek fellépésekről, próbákról, bohóckodásokról, kirándulásokról. Egy egész fal a korabeli sajtómegjelenéseket szemlézi, egy televíziókból álló óriásképen pedig az együttesről készült ilyen-olyan filmfelvételek futnak. Ezt a szobát a rajongók, gyűjtők, a korszakot átélők és dokumentálók kaleidoszkópszerű, sokszáz-féle Bizottság-képe tölti meg. Nincs érvényes narratíva, de nem is hiányoljuk azt. A fénykép-szilánkok, a filmetűdök árnyalják csak egymást. Többet mondanak, többféle nyelven. Aztán újra a művészeké a szó. Wahorn-festmények, fe Lugossy-installációk, és egy külön teremben kis válogatás az ef Zámbó-életműből. Az erre a kiállításra alkotott, legújabb installáción például farönkökhöz kötözött plüssállatok figyelik kényszeredetten az elibük példa gyanánt kiállított takarékos szappantartó-macit. Az utolsó teremben pedig minden látogató nyomot hagyhat, falra írva üzenhet a Bizottságnak, aztán távozhat az ajándékbolton át.
fe Lugossy Laca projekciója egy video-indtallációs munkában
A kiállítás egyirányú bár, viszont javasolt a többszöri bejárása. Mégpedig a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások, egyéni tárlatvezetések, tematikus filmklub és rendhagyó felolvasóestek-koncertek miatt, melyek újabb és újabb Bizottság-történetekkel kecsegtetnek. A Műcsarnok hétről hétre eseményt kínál, gondolkodni hív, magát, mint gyűjtő-helyszínt definiálja, amely sokféle olvasatra nyitott. Nem jelent ki, hanem inkább kérdez, és ha sikerül, a kérdésekkel válaszol majd valami fontosat.              
fe Lugossy László: Két slicc között (2010-11)
A Sírba visztek című kiállítás kurátorai, Gulyás Gábor és Készman József koncepciója azért nagy ötlet, mert a fejekben dermedten jégkrémbalettező és már-már feledett Bizottság-élmény kiolvasztására tesz kísérletet. Egyelőre annyit mondhatunk, hogy bíztató, hiszen előtte vagyunk még a tizenkét hét javának. Az viszont bizonyos, hogy érdemes lesz végigkövetnünk, amíg a Bizottság a Műcsarnokban ülésezik.  
 
A Sírba visztek – A Bizottság a Műcsarnokba megy című kiállítás 2011. november 13-ig tekinthető meg Budapesten, a Műcsarnokban.     

A fotókat Áfra János készítette.

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Vass Norbert --


További írások a rovatból

art&design

Táncház, vendégmunkás, indián Táncház, vendégmunkás, indián
Interjú Korniss Péterrel külföldi kiállításokról, sikerekről, változó világunkról és a magyar fotográfia nemzetközi megítéléséről
art&design

Egy androgün reggele Egy androgün reggele
Avagy a WOFT: Lair című kiállításról az FKSE pincéjében
art&design

Ember legyen a talpán, aki az űrbe akar utazni Ember legyen a talpán, aki az űrbe akar utazni
Beszélgetés Hargitai András audiovizuális művésszel az Extrasolar című performansz kapcsán
art&design

Agyagba szőtt víziók Agyagba szőtt víziók
Rozsda Endre Vallaurisban készített kerámiái és azok hatása az életműben

Más művészeti ágakról

8. Budapest International Documentary Festival
irodalom

Az ökológiai doboztól az emberisten víziójáig Az ökológiai doboztól az emberisten víziójáig
Kovács Gábor Szegedi Egyetemen tartott technológiakritikai előadásáról
színház

Három magányos szív Három magányos szív
A Hatszín Teátrum Hárman a padon című előadásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés