bezár
 

film

2012. 06. 01.
Ki kopog az ajtódon?
Johan Lundborg & Johan Storm: A folyosó
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A most debütáló svéd rendezőpáros nemcsak az egyre izmosabb hagyománnyal bíró skandináv thrillerek paneleiből építkezik tökéletesre csiszolt hatásmechanizmussal, de a filmtörténeti klasszikusok előtt is szélesre tárja ajtaját. Polanski paranoiája, Hitchcock suspense-e és Skandinávia egzisztenciális elidegenedése A folyosóban.
Frank magányos medikushallgató, akinek annyi ideje sincs az éjjelét-nappalát kitevő magolás közepette, hogy évfolyamtársaival szocializálódjon – így aztán nem csoda, ha a felette lakó, de folyton átcsengető, barátkozó Lotte is csupán púp a hátán. Visszafojtott szívélyességből azért segít neki apró-cseprő ügyeiben, egészen addig, amíg konfliktusba nem kerül emiatt Lotte rosszképű, motoros barátjával, Micke-vel. A csendes felszín alatt labilis idegzetű Franknek viszont nem kell sok ahhoz, hogy az éjjeli zajok, az álmatlanság, a feszült egyetemi környezet, és a kalapáccsal közlekedő agresszív Micke hatására gyilkosságot vizionáljon a folyosón. Frank meg van róla győződve, hogy a bérház lakói – különösen Micke – ellene fordultak, a mentálisan leépülő doktoranduszon pedig a rendőrség se segíthet…
A folyosóA filmtörténet két alapnarratívája, Hitchcock Hátsó ablaka és Polanski A bérlője köszön vissza a svéd alkotópáros szüzséjében, akik szerencsére a kánonból kikölcsönzött motívumokat és történeteket egy csavarral megtoldva szerkesztik bele debütáló filmjükbe. Alapvetően a Hátsó ablak voyeurködő, a szemközti lakás gyilkosát leleplező fotóriporterének alakját mossák egybe A bérlő őrület felé tartó, paranoid lakójával, de Frank előképei közé sorolható az Éjféli csipke Kit Prestonja is, és további motívumok is visszaköszönnek a történetben – mint például A ragyogás félelmetes biciklije, csak éppen fekete humorral átitatva. A film vizualitása a ’70-es évek amerikai thrillerjeit idézi, amelyet a kortárs skandináv filmkínálat paranoiába hajló, őrülettel kacérkodó (Kegyelet, Naboer), klausztrofób (Éjféli játszma) darabjainak (szür)realizmusa fest kísértetiesre. Lundborg és Storm térkezelése majdnem annyira kizökkent a megszokott valóságérzékelésünkből, mint Frankenheimer mestermunkája, a Másolatok – egy kávéhoz feltett fazék víz, egy alacsony plafon, vagy egy szűk csigalépcső olyan hátborzongatóvá válik a filmben, hogy senki sem csodálkozik azon, ha Frank gyilkosságra, összeesküvésre gyanakszik, amiben a kedveskedő, öreg házmesterné ugyanúgy benne lehet, mint Lotte rejtélyes fiúismerősei.

A folyosóA folyosó technikailag bravúros minimál-thriller, de láthatóan nem is akar ennél több lenni: narratíváját olyan feszesre húzza, hogy az ideglelés elmélyítésén, a szorongás kiteregetésén kívül másra nem is marad ideje. Csupán jelzésértékűen vet fel egyéb, társadalmi témákat (Frank norvég, aki Svédországban tanul, de láthatólag nem tud, vagy nem akar beilleszkedni) – végeredményben azonban nem lesz több, mint a téboly és az elidegenedés lecsupaszított és thrillerré maszkírozott meséje. Már csak azért is fájó, hogy Stormék nem tűztek ki nagyobb célt maguk elé a formai perfekcionizmuson kívül, mert 2009-es rövidfilmjük, a Rosenhill ennél jóval többet ígért. A könnyen rokonítható kiindulópont ellenére (egy öregek otthonába dugott néni arra gyanakszik, hogy az ápolók titokban gyilkolják a pácienseiket) a Rosenhill abszurdabb témája, feketébb humora, és atipikus, excentrikus hőse még egy sokkal egyénibb látásmódot, sőt mondanivalót kínált, mint a Nagy Thrillerkönyv sorvezetője mentén haladó nagyjátékfilmjük. A magára maradt és életveszélynek kitett nagymama krónikája nem csupán az öregkori, egzisztenciális magány feszült története, hanem a gondoskodó állam szívélyessége mögött lapuló szenvtelenség metaforája is lehetne – ezzel szemben A folyosó műfaji eszköztára mögött nem tárul fel komolyabb jelentés, az újabb és újabb fordulók mögött gondolatok nem, csupán gyilkosságok rejtőznek.
A folyosóEnnek ellenére A folyosó aprólékos karakterépítése, a mentális erózió vizuálisan erős bemutatása, valamint pattanásig feszített narratívája okán felettébb kellemes kikapcsolódást kínálhat azoknak, akik nem Michael Bay és blockbuster-gyártó kompániája legújabb CGI-zúzdájával szeretnék pihentetni agyműködésüket, hanem inkább egy, a thrillertörténet legszebb pillanatait idéző ujjgyakorlattal. Mindenki más pedig a rózsadombi összeesküvők terrormeséjével vigasztalódhat, ami megtekinthető itt és itt.

 

A folyosó (Isolerad/Corridor)

Színes, feliratos, svéd thriller, 76 perc, 2010.

Rendező, forgatókönyvíró, vágó: Johan Lundborg & Johan Storm

Operatőr: Johan Lundborg

Szereplők: Emil Johnsen (Frank), Ylva Gallon (Lotte), Peter Stormare (Micke)

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Bemutató dátuma: 2012. május 24. 

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Soós Tamás --


További írások a rovatból

Kritika a Skin of Glass című filmről
Elizabeth Sankey és Andrea Arnold filmjei

Más művészeti ágakról

Megjelent Tandori Dezső Egyetlen című kéziratának hasonmás kiadása
gyerek

Jön Veszprém legvidámabb hétvégéje!
színház

Legyetek jók, ha tudtok. Zenés játék a Magyar Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés