bezár
 

zene

2007. 04. 25.
Jól jegyezzék meg: Szergej Kacsatrian, Szergej Kacsatrian, Szergej Kacsatrian!
A BBC Filharmonikusok koncertje 2007. április 21-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, hegedűn közreműködik Szergej Kacsatrian, vezényel Gianandrea Noseda
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Jól jegyezzék meg: Szergej Kacsatrian, Szergej Kacsatrian, Szergej Kacsatrian! Ritkán örül az ember műsorváltozásnak, s még ritkábban, ha Rost Andrea mondja le koncertjét – ám ezúttal hálásak lehettünk a sorsnak. Szergej Kacsatrian szemtelenül fiatal, mégis úgy hegedül, mint... erre nem merek hasonlatot mondani. Ha tehetik, hallgassák meg, rendeljék meg felvételeit, és drukkoljunk együtt, hogy mihamarabb újra Magyarországon lépjen fel!
Eredetileg Liszt Hamlet c. szimfonikus költeménye és Mozart Don Giovanni-nyitánya után Mozart-operarészleteket énekelt volna Rost Andrea, ám betegsége miatt a zenekarral néhány napja Bécsben fellépő 22 éves örmény hegedűvirtuóz ugrott be. Az igen hosszú Beethoven-versenymű miatt a Liszt-darab kimaradt a műsorból, a második félidőben azonban a meghirdetett Schubert IX. ("Nagy" C-dúr) szimfónia maradt, maratoni hosszúságú koncertet ígérve. A Mozart-nyitány rossz, Schubert szimfóniája tökéletes, a lényeg azonban a Beethoven Hegedűverseny volt.Bevallom, a Beethoven-koncertet a hegedűirodalom egyik legjobb versenyművének és a zeneszerző művei között is kiemelkedőnek tartom. Ezért aztán különösen megrendültem, amikor a hosszú zenekari bevezető után Kacsatrian megszólaltatta a hangszerét: csodálatosan telten és kiegyenlítetten játszik, technikai zörejnek nyoma sincs, és úgy formálja a dallamíveket, mint a legnagyobbak. És igen jól áll Beethoven hegedűversenye a még szinte kamasz, ám máris többszörös versenygyőztes, a legnagyobb zenekarokkal világszerte koncertező szólistának. Hasonlóan őszinte világfájdalommal ritkán játsszák a sokkal inkább patetikus, mint virtuóz darabot. Sergey KhachatryanA szokottól eltérően örültem, hogy közel ülhettem a színpadhoz: Kacsatrian arckifejezése, lehunyt szemei, lélegzetvételei és láthatóan felfokozott lelkiállapota hihetelen szuggesztív erővel bírtak. Na meg a hegedűjátéka: a majd' egy órás darabot végig fokozta drámai fordulatokban, beethoveni végletekben bő előadása. Mind az első, mind a harmadik tétel kadenciája bravúros volt, a magabiztos kettős- és hármasfogások, skálák valamint akkordbontások mellett kristálytiszta üveghangokkal, tényleg egy szál vonószőrrel megszólaltatott pianissimókkal kápráztatott el. Külön kiemelendő a záró, rondo tétel: feszes, szinte már lassú tempója és a visszatérő téma mindig kissé variált frazeálása érett interpretációról tanúskodott.Gianandrea NosedaMegvallom, a BBC zenekarára alig-alig tudtam odafigyelni, de ez akár jót is jelenthet: egy-egy pontatlanság dacára pontosan és kellőképp háttérben maradva kísérték a fiatal hegedűművészt. A karmester, Gianandrea Noseda láthatóan nem először vezényelte a darabot Kacsatrian szólójával, és operadirigensi tapasztalatainak is jó hasznát vette a külvilággal alig-alig törődő örmény fiú mellett. A vélhetőleg Rost Andreára jegyet váltó közönséget pedig teljesen lenyűgözte a beugró produkció, és még az első tétel után megszólaló hosszú taps is bocsánatosnak, sőt, természetesnek hatott (régebben ugyebár csak a mű végén illett tapsolni, de mivel manapság az operaelőadásokon nincs ária ováció nélkül, a koncerttermekben is ez a módi). Remélhetőleg a magyar koncertszervezők is hallották az előadást, és mindannyiunk örömére mihamarabb visszahívják Szergej Kacsatriant. A szünet után a BBC Filharmonikusok vették át a szólistaszerepet, és tanítani való Schubert C-dúr szimfóniát játszottak. Nehéz volna belekötni az előadásba, talán csak a cseppet halovány mélyvonósokat, és az egész együttesre jellemző angolos szenvtelenséget róhatjük föl a zenekarnak. Noseda viszont amúgy olaszosan, teátrális mozdulatokkal és igen agilisan vezényelt – sztárkarmesterhez némileg méltatlan módon végig kottából. A tételszünetekben továbbra is felhangzó taps mindenesetre itt inkább a neveletlenség, mint a tetszés jele volt. A ráadásnak választott Schubert: Rosamunda kísérőzene második közzenéje érzésem szerint éppúgy alatta maradt a két főműsorszám színvonalának, mint a koncertet kezdő Don Giovanni-nyitány. S valljuk meg, egy mégoly tökéletesen eljátszott Schubert Nagy C-dúr szimfónia sem feltétlenül elég az igazi élményhez. A Kacsatrian-féle Beethoven Hegedűverseny nélkül nem maradt volna emlékezetes a BBC Filharmonikusok hangversenye...BBC Filharmonikusok
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Végh Dániel --


További írások a rovatból

NKS + FDM Crew, StreetROYAL – Instant-Fogas Komplexum, december 14.
Händel oratóriuma az Erkel Színházban, először az Opera műsorán
Interjú Ittzés Gergely nemzetközi hírű fuvolaművésszel a siker titkairól, improvizációról és kompozícióról, általában véve zenéről
Fischer Iván változata A Müpában

Más művészeti ágakról

színház

A kritikus lét elviselhetetlen könnyűsége A kritikus lét elviselhetetlen könnyűsége
Ön/kritikusan a kritikáról beszélgetés a Három Hollóban 2020. január 14-én
art&design

Au revoir, Au Revoir! Au revoir, Au Revoir!
Véget ért a fotókiállítás a BTM Vármúzeumában
art&design

Lebegő identitás Lebegő identitás
Háttérbeszélgetés Pilinger Erzsébettel, a budapesti Knoll Galéria vezetőjével, a galéria és az alkotók viszonyáról, művészek és közönség közti közvetítésről
színház

Ódon szöveg, modern látvány: mit kezdjünk ma Bánkkal? Ódon szöveg, modern látvány: mit kezdjünk ma Bánkkal?
Katona József Bánk bánja a Kamrában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés