bezár
 

irodalom

2014. 04. 27.
Nem érdekelt a sport, elkezdtem írni
Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja a Millenárison
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nem érdekelt a sport, elkezdtem írni Éjszaka könnyebb írni, csend van, és egy pohár bor is segíthet az elmélyülésben. De hiába képzelik sokan romantikusnak ezt a tevékenységet, legalább akkora koncentrációt is igényel, mint amennyi lazaság szükséges hozzá. A Millenárison Forgách András és Gács Anna faggatta az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának fiatal szerzőit.
Egy-egy moderátor és kétszer kilenc elsőkönyves író a pódiumon, kiegészülve néhány tolmáccsal. Forgách András először az írás motivációjáról és mikéntjéről, kedvenc írókról és a könyvborítókról tesz fel körkérdéseket, Gács Anna pedig a bohém életmód és a fegyelmezettség, illetve az írói munka és az egyéb, megélhetést biztosító tevékenységek összeegyeztethetőségére kíváncsi. Magyarországot Hidas Judit képviseli Hotel Havanna című novelláskötetével, amely foglalkozik a női emancipáció, illetve cigányok és magyarok együttélésének kérdésével is.

A többiek témái is meglehetősen vegyesek, a regények a szerelem vagy a család mellett természetesen egészen különböző dolgokról szólnak: a szlovák Ondrej Stefanik egy sorozatgyilkosról ír, a finn Pauliina Rauhala egy vallási szektáról, a világjáró olasz Marco Magini a balkáni háborúról, a belga Roderik Six drogos fiatalokról, a lengyel Patrycja Pustkowiak pedig egy éjszakában kóborló, magányos, az útját kereső és közben nem kevés alkoholt elfogyasztó lányról – utóbbi hiánypótlónak tekinthető, legalábbis a női karakter miatt, ilyesmit ugyanis általában férfi főszereplők szoktak csinálni.

Kevésbé érdekes talán, hogy a fiatal szerzők közül ki olvas Borges-regényeket, vagy ki nevezi meg Thomas Mannt írói példaképeként, mint ahogy az sem árul el sokat senkiről, hogy tetszik-e neki a könyvborító vagy sem. Viszont elhangzik néhány érdekesség a kezdetekről: a norvég Hilde Østby például azért kezdett el írni, mert beleszeretett egy fordítóba, a svájci Yael Pierent pedig nem érdekelte a sport, és mivel a zenéhez sem volt tehetsége, a könyvek között kötött ki. A Hollandiából érkező Annemarie de Gee szerint ezzel a tevékenységgel szabadulhat meg az ember a kényszertől, hogy normálisan kelljen viselkednie, a Bulgáriát képviselő Vessela Ljahova pedig egyszerűen kijelenti, hogy nem tud nem írni.

A cseh Tomáš Zmeškál a napszakokkal kapcsolatos kérdéskörben elmondja, hogy hiába könnyebb éjszaka írni, ez könnyen a társasági élet rovására mehet, amivel egybecseng az olasz Marco Magini véleménye is: hiába néznénk meg egy filmet vagy találkoznánk valakivel este, a írással töltött magányos éjszakák miatt erre nincs lehetőség. Szerinte hiába társít tehát a külső szemlélő romantikus képzeteket ahhoz, hogy valakinek a hobbija a munkája is egyben. A legtöbben amúgy szintén éjszaka írnak, tudjuk meg, többnyire azért, mert csend van, és amúgy is csak akkor érnek rá, a már említett Yael Pieren pedig azért, mert a reggeli írás közben furcsa lenne borozni, ami viszont éjjel természetes.

A svájci lányt egyébként a bor mellett inspirálja az alkotás mechanikus oldala is, és bár számítógépen dolgozik, használ néha írógépet is. További pozitívuma ennek a ma már lassúnak és elavultnak számító módszernek, hogy közben nem csábítja el az írót az internet. Néhányan egy még archaikusabb módszerhez is vissza-visszatérnek: jellemzően az újságírók jegyzetelnek tollal papírra (például a portugál Ana Margarida de Carvalho), Hidas Judit viszont elárulja, hogy ő nem is tud kézzel írni. A német Alida Bremer sokat utazik, ezért gyakran alkot szállodákban.

A fiatal írók közül többen dolgoztak vagy dolgoznak marketingesként, aminek hátránya lehet a spontaneitás elvesztése, erről beszél a szlovák Ondrej Stefanik, előnye viszont a tömör, kevés szóval történő fogalmazás módszerének elsajátítása, ahogy azt a spanyol Jesus Carrasco tapasztalja. Az oktatás vagy a kutatás viszont nagyon jól megfér a regényírás mellett, az összehasonlító irodalomtudomány tanulmányozása például kifejezetten segíthet a különböző narratív technikák alkalmazásában. Kötöttséget is jelenthet azonban egy ilyen jellegű állás: a szlovén Jasmin B. Frelih és a horvát Kristian Novak is úgy véli, hogy hiába azonos a diszciplína, ha a diskurzus más – ez elől pedig néha menekülni kell.

A rokonszakmák tehát nem minden esetben szerencsések, a lengyel Patrycja Pustkowiak kritikusként saját írásait is az egészségesnél szigorúbb szemmel nézi, a ciprusi Maria A. Ioannou pedig hiába fordít, saját írásainak idegen nyelvekbe történő átültetését inkább másra bízza. Az osztrák Harald Darer kissé kilóg a sorból, polgári foglalkozása ugyanis villanyszerelő, és a hétköznapokból kiszakadva neki igazán újszerű élményt jelentett az üres lapok megtöltése. Ő fogalmazza meg ugyanakkor, hogy muszáj napi rendszerességgel írni, ha nem akarunk kiesni a ritmusból.

A rendszeresség fontosságát emeli ki Kristian Novak is, a horvát fiú nem érzi jól magát, ha reggel nem tudta le a napi írásadagját, ellentmondva ezzel az egyik előző körkérdésre választ adó éjszakai baglyoknak. Hiába feltételez tehát bohém életmódot az alkotás, a fegyelmezettség is fontos, még ha vannak is korszakok, amikor az írónak muszáj félretenni, pihentetni a szövegét, vagy azért, mert az írás éppen hosszas kutatómunkát kíván, vagy a már említett, megélhetést biztosító munka miatt.


Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja

Első rész
Résztvevők: Tomáš Zmeškál  (Csehország), Hidas Judit (Magyarország), Yael Pieren (Svájc), Vessela Ljahova (Bulgária), Roderik Six (Belgium), Annemarie de Gee (Hollandia), Hilde Østby (Norvégia), Alida Bremer (Németország), Ana Margarida de Carvalho (Portugália)
Moderátor: Forgách András

Második rész
Résztvevők: Ondrej Stefanik (Szlovákia), Harald Darer (Ausztria), Patrycja Pustkowiak (Lengyelország), Marco Magini (Olaszország), Kristian Novak (Horvátország), Maria A. Ioannou (Ciprus), Pauliina Rauhala (Finnország), Jasmin B. Frelih (Szlovénia), Jesus Carrasco (Sp
anyolország)
Moderátor: Gács Anna


Fotó: Bach Máté
nyomtat

Szerzők

-- Szarka Károly --


További írások a rovatból

Borda Réka: Égig érő csalán, Scolar kiadó, Budapest, 2022.
irodalom

Bemutatták Tóth Réka Ágnes első, Ultraibolya című verseskötetét (Prae Kiadó, 2022)
Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Interjú Illés Mártonnal zenei energiákról, a kortárs zene helyzetéről, tanulmányokról
A CentriFuga utolsó koncertje a Fugában
Fazakas Péter: A játszma


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés