bezár
 

art&design

2011. 05. 15.
Utcaseprő graffitiművész retrospektívája Hongkongban
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nagyszabású retrospektív kiállítással emlékeznek Hongkongban egy fogatlan utcaseprőre, aki hosszú élete során több tízezer graffitival díszítette a kínai fennhatóság alá a múlt század végén visszakerült, ma is különleges státust élvező egykori gyarmat utcáit.
Tsang Tsou-choi, akit inkább a "Kowloon királya" (King of Kowloon) néven ismertek, mankóihoz erősített szatyrokkal, bennük festékestubusokkal és ecsetekkel járta a várost, mindenütt elhelyezve a maga jellegzetes kalligráfiáit a hongkongi falakon. Most először jutott azokon belülre: egy üveg-acél toronyban, az Artist Tree elnevezésű galériában 300 alkotását állították ki - írta a The New York Times.

Ő maga élete során aligha lépett be olyan halványan megvilágított, könyvtárra emlékeztető elegáns galériákba, mint ahol most láthatók művei. A társadalmon kívül álló alkotó fél évszázadon át a biztonsági őröket és a rendőröket kijátszva ecsetelte tele a maga sajátos kínai írásjegyeivel a lámpaoszlopokat, postaládákat, a mólók köveit és még sok minden mást.

A művész, aki 2007-ben halt meg, becslések szerint 55 ezer szabadtéri alkotást hozott létre, ám ezek óriási többségét lemosták, lefestették vagy letépték a hatóságok és az ingatlanfejlesztők. Lázadó graffitiművész volt már évtizedekkel azelőtt, hogy a falfirka divatba jött volna, olyan városban terjesztette "nyers művészetét" (art brut), amely nem kedvelte a hozzá hasonló excentrikus figurákat.

Tsang tizenéves menekültként érkezett Hongkongba az 1930-as években a szomszédos Kuangtung (Guangdong) tartományból és az 1950-es években kezdte telefesteni a várost. Eredetileg abban a meggyőződésben pingált szövegeket, hogy családfája révén ő a Hongkong részét alkotó Kowloon félsziget jogos örököse és uralkodója, így az összes korábbi hatalom, az 1898-ig uralkodó Csing (Qing)-dinasztia, majd a brit birodalom és 1997-től a mai Kína uralmát is jogtalannak minősítette. Jellegzetes vastag kalligrafikus írásjegyeivel "királyi rendeleteket" pingált, ezekkel jelölte meg "felségterületét", még családfát is készített őseinek és nyolc gyermekének neveivel, képzeletbeli királyságának szereplőivel.

Tsang igazi felesége és gyermekei nem örültek, hogy nevükkel telefesti a várost és amikor meghalt, áltemetést rendeztek, hogy az igaziról ne tudjon a média. Joel Chung, a graffiti-művész barátja, aki Kowloon királyának számos papíralapú tusrajzát kölcsönözte a kiállításra, elmondta a NYT-nak, hogy a közvélemény bolondnak tartotta Tsangot, és ezért saját családja is úgy érezte, szégyent hoz rájuk. Chung a kreatív művészetek tanára egy kowlooni középiskolában. Mint felidézte, szülők és nagyszülők egész nemzedékei rángatták el a gyerekeket Tsang közeléből azzal, hogy "Ez az ember piszkos és bolond, ne közelítsetek hozzá!"

Tsang műveiből először 1997-ben rendeztek kiállítást a hongkongi Arts Centre termeiben, majd 2003-ben a velencei Biennálén is bemutatták alkotásait. 2009-ben, két évvel halála után egyik művét a Sotheby's árverezte el. Amíg élt, legfeljebb némi zsebpénzt gyűjtött be a járókelőktől és azt is átadta feleségének. "Az evésen, az alváson és a fürdésen kívül - bár az utóbbi nem volt rá jellemző - kizárólag a festéssel foglalkozott" - magyarázta el a NYT-nak Chung.

A hongkongi retrospektíva legszebb darabjai a színes tintaképek, de Tsang utcai életművéből nem sok maradt az utókorra. Mindössze négy szabadtéri alkotása látható ma, egyikük a kikötő egyik pillérén. A többiről fotók és újságcikkek léteznek csupán. A régi Hongkong ideális terep volt a graffitik számára, ám felhőkarcolóinak mai világába sehogy sem fér be ez a művészet.

A Swire Properties Island East nevű irodaházi komplexum, ahol az Artis Tree csarnokban Kowloon királyának művei láthatók, 300 multinacionális cég irodáinak ad helyet. Mindenütt egyenruhás őrök vigyáznak, csillogó csarnokaiban még egy morzsát sem szór el senki, graffitit festeni ott elképzelhetetlen. Babby Fung, a Swire szóvivője "kulturális ikonnak" nevezte Tsangot, de arra a kérdésre, hogy mi történne, ha egy mai graffitiművész firkálna a komplexum falaira, óvatosan válaszol: "Mindenekelőtt beszélnénk vele, hogy meggyőződjünk arról, valódi művész-e".

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- MTI/PRAE.HU --

A Magyar Távirati Iroda (MTI) nagy múltú magyar állami hírügynökség, melynek története az 1880-as engedélyeztetésig nyúlik vissza.


További írások a rovatból

art&design

Lebegő identitás Lebegő identitás
Háttérbeszélgetés Pilinger Erzsébettel, a budapesti Knoll Galéria vezetőjével, a galéria és az alkotók viszonyáról, művészek és közönség közti közvetítésről
art&design

Ne legyen diszkrét Ne legyen diszkrét
Bob Dylan: „Életem az utca, ahol járok" / Reök-palota, Szeged
art&design

Velünk élő hagyományok Velünk élő hagyományok
Korniss Péter Változások című kiállítása Kolozsváron
A Phaeton tündöklése és bukása

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Enyedi Ildikóval a januári Hadik Brunch-on
irodalom

Közép-európai kapcsolataink Közép-európai kapcsolataink
A Helikon Irodalomtudományi Szemle 2019/3-as számának bemutatója
(Utóhang egy kerekasztal-beszélgetéshez)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés