Penderecki nagy áttörését az 1980-ban komponált II., Karácsony-szimfónia jelentette, amelyben amellett, hogy a késő romantikus zene, Bruckner, Reger – Wagner nyomán kialakított – tradícióit is vállalta, hatalmas meglepetést keltett három kulcsfontosságú helyen is a Stille Nacht kezdetű karácsonyi dal idézetével.

Az azóta komponált Penderecki-szimfóniák sora igazolta, hogy az újra megtalált romantikus hang a közönség és részben a szakma elismerését is kivívta, így nem csoda, hogy a mester maga is szívesen vállalkozott fordulatot jelentő műve vezénylésére. Penderecki, a karmester elsősorban saját műveinek hivatott tolmácsolója, de a szerzők között, akiknek a műveit szívesen és hitelesen vezényli, kiemelkedő helyen áll Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) is, leginkább az 1939-ben komponált VI., h-moll szimfóniájával.

Krzysztof Penderecki

1933. november 23-án született a lengyelországi Devicában, zeneszerzést Franciszek Skolyszewskinél kezdett tanulni. A Krakkói Konzervatóriumban Artur Malawski és Stanislaw Wiechowicz volt a tanára, 1958-ban fejezte be tanulmányait, majd ugyanitt professzorrá lépett elő. 1966 és 1968 között Penderecki az esseni Folkwang Hochschule für Musik-ban tanított. 1968-ban ösztöndíjat kapott a német akadémiai szervezettől, a DAAD-tól. 1972-ben a Krakkói Konzervatórium rektorává nevezték ki.

Első nemzetközi fellépésére 1959-ben került sor a Varsói Őszi Fesztiválon, ahol a II. Nemzeti Fiatal Zeneszerzők Versenyén első díjat nyert műveinek egyikét, a Strófákat vezényelte. A másik két díjnyertes műve a Dávid zsoltárai és az Emanations.

1959-ben komponálta A hirosimai áldozatoknak című elégiáját, amely művéért UNESCO-díjat is kapott. A darabot sorozatos sikerek követték: 1960-ban a Donaueschinger Musiktage keretében az Anaklasis, a következő évben a Polymorphia, a Phonograms, a Psalmus és 1966-ban a Szent Lukács Passió, pályájának első nagy műve a kölni dóm 700. évfordulójára. A művet 1966. március 30-án mutatták be, Penderecki “újjászületett” e napon: az előadás fordulópontot jelentett a karrierjében, a legelismertebb művésszé emelve az alkotót Igor Stravinsky óta.

A következő évben alkotta meg - szintén nagy sikerű - kórusművét, a Dies Irae-t, ismertebb nevén az Auschwitz Oratóriumot.

1968-69-ben írta első operáját, a Loudon ördögei-t a Hamburgi Állami Operaház megrendelésére, melyet 1969-ben mutattak be, azóta pedig számos alkalommal játszottak, s amely lemezen is megjelent.

Következő nagy műve az Utrenja, melynek első részét, a Krisztus sírba helyezését 1970-ben mutatták be az altenbergeri katedrálisban, második részét, a Krisztus feltámadását egy évvel később a münsteri katedrálisban.

1970-ben az ENSZ részére komponált oratorikus művet. A Cosmogonia bemutatóját királyok, állam- és kormányfők tették tüntették ki jelenlétükkel, és a kritika nem győzte dícsérni a rendkívül eredeti, brilliáns darabot.

1971-ben Zubin Mehta számára írta a De natura sonoris No. 2. című művét, amelyhez, az 1966-ban komponált, azonos című darab szolgált alapul.

1972-től kezdte meg karmesteri pályafutását, azóta a világ minden jelentősebb koncertpódiumán vezényelt már.

1972 és 1978 között a Yale University School of Music professzora volt. Első szimfóniáját 1973-ban fejezte be, ő maga vezényelte a bemutatót az angliai Peterborough-ban.

A Canticum Canticorum Salomnis megkomponálása után írta meg a Magnificat-ot, egyik legfontosabb művét basszus-szólóra, énekegyüttesre, két vegyeskarra, fiúkórusra és zenekarra.

A Salzburgi Katedrális 200. évfordulójára való emlékezés alkalmából íródott művet a szerző maga dirigálta a világpremieren, az 1974-es Salzburgi Ünnepi Játékokon.

Második színpadi műve, az Elveszett paradicsom Christopher Fry egy – Milton nyomán írt - librettóján alapul, 1978-ban mutatták be a chicagói Lyric Operában. 1979 januárjában a milánói Scala pódiumán vezényelte a darabot, majd a Vatikánban is, II. János Pál pápa meghívására.

A műsoron:

Pannon Filharmonikusok
2011. április 8. Művészetek Palotája

Penderecki: II. szimfónia
Sosztakovics: VI., h-moll szimfónia, op. 54

Vezényel: Krzysztof Penderecki