Depeche Mode-ra hajazó, 80-as éveket idéző szinti-pop sound - minimál pop és nagyzenekari hangzás keveredése. Röviden talán így lehetne jellemezni a Neil Taylor, Rich Silverthorn és Mark Hockings által 1991-ben alapított bristoli bandát, a nálunk is méltán népszerű Mesh-t.

A zenéjében egyszerű melódiákat, minimalista szinti-hangzást és érzelemgazdag éneket nagyszerűen ötvöző Mesh a mai napig Silverthorn édesanyjának házát használja stúdióként - korai demoik is itt születnek, melyekre kezdetben csak kevesen figyelnek fel. Az első komoly érdeklődők akkor jönnek a képbe, amikor három számuk is felkerül a Future Music zenei magazin CD-mellékletére. Mivel azonban a nagy kiadókkal nem sikerül dűlőre jutniuk, végül létrehozzák saját label-jüket a Tolerance Records-ot, és itt jelentetik meg 1994-ben - családi segítséggel - a Fragile című EP-jüket.

Ezt követően - svéd közvetítéssel - eljut a Mesh híre a Memento Materia kiadóhoz, akik szerződést kínálnak nekik és 1995-ben újra kiadják a Fragile EP-t, majd egy évre rá az első teljes értékű Mesh albumot, az In This Place Forever -t. Az erről kimásolt You Didn't Want Me single az 1997-es év egyik meghatározó klub-sikerévé avanzsál.

Ezen a sikeren felbuzdulva, az amerikai piac számára is elérhetővé teszik a Fragile EP-t, valamint a You Didn't Want Me kislemezt. Az 1999-es Mesh album, a The Point At Which It Falls Apart már mindenütt kapható a nemzetközi popszíntéren. A Mesh ekkortájt kezd elfordulni a minimál poptól a nagyzenekari hangzás felé.

A Who Watches Over Me? album 2002-ből már kifejezetten poposra sikerül. Ugyanebben az évben jelenik meg a Fragmente című válogatás-album második fejezete, telepakolva remixekkel.

2006. szeptemberében Neil Taylor - személyes okokra hivatkozva - kilép a Mesh kötelékéből. Hockings és Silverthorn úgy dönt, hogy tovább folytatják a zenélést - az élő fellépések alkalmával Geoff Pinckney billentyűs veszi át Taylor szerepét. Rajta kívül még egy dobost (Sean Suleman) is verbuvál a bristoli duó a koncertekre.

A 2009-es év elején a Side-Line magazin hírül adja, hogy a Mesh ismét stúdióba vonult és a fiúk az eddigi legkarakánabb, legrockosabb albumukon dolgoznak. Az eredmény A Perfect Solution néven lát napvilágot, amihez idén An Alternative Solution címmel érkezik a folytatás, ami nem más mint egy kétlemezes remix-album, amire szándékoltan nem "nagy neveket", hanem jóbarátokat nyert meg a Mesh mixmesterként. Köztük megtalálhatjuk az Iris-t, a Portion Control-t, a Zeromancer-t, a Parralox-ot, valamint az Assemblage 23-t.

Az An Alternative Solution megjelenését követő nap pedig, élőben is megcsodálhatjuk a Mesh-t, a Dürer Kertben!

<iframe title="YouTube video player" width="420" height="345" src="http://www.youtube.com/embed/t4paEoEpt8I" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>


Szintén egy nappal legújabb nagylemezének (Darkest Hour) megjelenése után lép fel nálunk Hollandia első számú dark wave csapata, a Clan Of Xymox.

A sok helyütt a goth műfaj alapköveként is titulált Xymox 1984-ben - más források szerint 1981-ben -, a német határ közelében fekvő Nijmegenben szerveződik Ronny Moorings köré, aki mai napig az együttes egyetlen stabil tagja. Mellette meg kell még említenünk Anka Wolbert, Frank Weyzig és Pieter Nooten nevét is, mint alapítótagokat.

A Clan Of Xymox debütáló EP-je, a Subsequent Pleasures mindössze 500 példányban jelenik meg, de rögtön nagy népszerűségre tesznek szert vele Franciaországban, Németországban és Hollandiában.

A Xymox-klán felkérést kap a Dead Can Dance-től, hogy kísérjék el őket a Cocteau Twins-szel közös turnéjukra. Ez egy igazi ugródeszka a holland "gótikusok" számára, ami nagylemez-megjelenést is eredményez nekik a 4AD indie-labelnél. Ismertségüket tovább fokozza a legendás John Peel Sessions-ben való részvétel.

1987-ben érkezik a Xymox második albuma - nevüket időközben megkurtítják -, a Medusa, ami további lökést ad a csapatnak a nemzetközi elismertség felé. Már az USA-ban és Mexikóban is kezdenek felfigyelni rájuk.

Az amerikai karrier igazi beindulása a Blind Hearts / A Million Things kislemez megjelenésétől számítható, ami a tengerentúlon az import megjelenések listájának első helyéig kúszik fel.

Az 1989-es LP, a Twist Of Shadows már 300.000-es eladást, és egy rendkívül sikeres USA-turnét produkál. Ekkortól vehetők észre a Xymox muzsikáján az egyszerűbb pop és dance stílus felé való elhajlások.

Az utolsó album, ami még Anke Wolbert és Pieter Nooten közreműködésével készül, az 1991-ben megjelenő Phoenix című korong.

Mivel a nagylemez iránti érdeklődés jócskán elmarad az előzőekétől, így Ronny Moorings a Metamorphosis és a Headclouds albumokat már csak egymaga rögzíti, melyekre erős hatást gyakorol az akkoriban épp' virágkorát élő rave-mozgalom. A várt siker azonban továbbra is elmarad.

1997-ben Moorings lezárja a Xymox-érát - újfent Clan Of Xymox néven alkot -, új zenészeket toboroz maga köré és turnézni kezd. Visszatérő kislemezük az Out Of The Rain Top 10 helyezést ér el a német independent chartokon és a nemzetközi alternatív listákon is szépen szerepel.

A Hidden Faces albumot kísérő turné alkalmával számos rangos fesztiválon is fellépnek, köztük a lipcsei Wave-Gotik-Treffenen és a Zillo-Fesztiválon.

1999-ben érkezik a Creatures, amit a szaksajtó is kedvezően fogad, és az alter-listákon is jól teljesít.

A 2000-es év úton találja a Clan Of Xymox-ot, akik végigturnézzák Európát, az Egyesült Államokat, Kanadát és Latin-Amerikát. A koncertkörút lenyomataként jelenik meg a Live című anyag.

A 2001-ben megjelenő Notes From The Underground-ot az eddigi legjobb Clan Of Xymox-albumként ünneplik a kritikusok, ami a listás szerepléseken is meglátszik (1. helyezés az amerikai Musicfolio Charts-on).

A következő évben egy remix-abummal (Remixes From The Underground) jelentkeznek a goth-hősök, amire olyanok mixelnek nekik mint a Front 242 vagy az Assemblage 23.

Az eddigi legmagasabb listás helyezéseket eredményezi a csapatnak a 2003-as Farewell nagylemez, ami - bár a gitárokat sem dobják a sarokba - erőteljesen elektronikusra sikerül.

2004. szeptemberében megjelenik a The Best Of Clan Of Xymox, amire néhány dalt újra-rögzítenek.

A következő LP-re 2006-ig kell várniuk a rajongóknak, a banda pedig, Hollandiából Lipcsébe teszi át a székhelyét. Ez a váltás az albumra is alaposan rányomja a bélyegét - több a nyugodtabb felvétel, kevesebb a klub-ízű track -, és annak címében is visszatükröződik (Breaking Point).

A Clan Of Xymox első DVD-kiadványa 2008-ban kerül a lemezboltok polcaira, Visible címen.

2009-ben érkezik a goth sötét lovagjainak és papnőinek eddigi utolsó korongja, az In Love We Trust, amit az Emily című single vezet fel.

<iframe title="YouTube video player" width="640" height="390" src="http://www.youtube.com/embed/WPydZ9gR-QQ" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Budapesti fellépése előtt egy nappal jelenik meg a Clan Of Xymox vadonatúj albuma, a Darkest Hour, amit így harangozott be honlapján a holland csapat: "Hogyan szólna ma a '80-as évek dark wave-je? Milyen irányba haladnának a 4AD-kiadó korai kult-bandái, ha élhetnének a modern világ lehetőségeivel? A választ erre a Clan Of Xymox nevű őskövület-csapat adja meg 13. stúdióalbumával, Darkest Hour-ral. A lemez egy hatásos utazásra hívja a hallgatót a komor goth / dark wave hangzás tegnapján, jelenén és holnapján keresztül."

Ronny Moorings, Mario Usai, Yvonne de Ray és Mojca Zugna bizonyára a Dürer Kert közönségét is magával viszi egy ilyen borongós, de izgalmas zenei utazásra május 21-én - a Mesh társaságában!

Kihagyhatatlan!

További info: black-head.eu/