A szigetújfalui templomot az elpusztult ercsi monostor másodlagosan felhasznált köveiből építették 1770-ben. A második világháborúban találatot kapott a templom északnyugati sarka.

A helyreállítás során több faragott ornamentika került elő, melyeket jelenleg a székesfehérvári Szent István Király Múzeum kőtárában őriznek. Stílusrokonságuk alapján feltételezhető, hogy a székesfehérvári Szűz Mária prépostsági templom műhelye dolgozott az Ercsi monostorban is.

A dokumentálás során a cél az volt, hogy megvalósuljon a kőelemek pontos felmérése. A munka során felvetődött - a dokumentálással párhuzamosan - a legjelentősebb kövek kiemelésének igénye. Öt kő kiemelését egy vállalkozó, további ötöt egy magánadományozó vállalta, egy fejezet kiemelésének anyagi fedezetét a KÖH biztosította Tamási Judit elnök döntése alapján.

A rendelkezésre álló idő alatt több mint 100 kőfaragványt sikerült azonosítani. Pontosabb dokumentálásra természetesen csak az építészettörténetileg jelentősebb, profilált faragványok esetében került sor, valamint azoknál a festett kváderköveknél, amelyeknél valamilyen szerkezeti méretre lehetett következtetni a vakolt felületekből.
Brezina Károly esperes-plébános lehetőséget adott arra, hogy a templomtérben helyet kapjanak a megmentett kövek.

Nagy Gábor, a KÖH Pest megyei irodájának vezetője tervezte meg az egyszerű formájú, környezetbe illő, fa installációkat. "Ezek már méltón őrzik a több mint 100 kilós kőemlékeket, amelyek ily módon a helyükre kerültek, hogy kultúra megtartó erejét hirdessék" - tájékoztatta az MTI-t a hivatal.