A Rákosrendező Mesterterv pályázat tanulságai

1. A kiíró nagyon markáns tervezési programot adott meg, nem sok teret, időt adva a nagynevű kreatív alkotócsoportok számára, miközben tudjuk, hogy a sokrétű előkészítő tervezésnek és az építésnek időigénye (infrastruktúrák, vasút és állomás, felüljáró és villamos, patak és zöldfelületek, utak, engedélyezések) a hasonló példák alapján mínium  egy évtizeddel tolja ki az épületek építésének kezdeti időpontját. A szűken vett építészeti, tájépítészeti megközelítés korlátos eredményeket hozott, esetenként már bizonyítottan zsákutcás mintákat kínált fel.

2. A kiváló fekvésű terület a metropolisz térségi beágyazódását és transzferszerepét, a főváros és a régió kapcsolódásának hatásait figyelmen kívül hagyva valóban egy becsületes nyugat-európai lakótelep jöhet létre, ha megadtuk magunkat a sorsnak, ezt talán tudjuk produkálni.

3. A lezárult pályázatot Erő Zoltán a 2026 májusában megjelent építész kamarai lapban a tanulás terepeként aposztrofálta, és a további fejlesztési folyamatot a főváros legnagyobb és legnyitottabb innovációs feladatának látja. Ezt akár egy kiérlelt urbanisztikai modell kidolgozására vonatkozó biztatásként is felfoghatják a Mesterterven dolgozó csapatok.

4. A pályaművek többsége az építészeti és lakásproblematikát a ma érvényes trendekkel harmonizálva, magas színvonalon kezeli. Nagy kérdés, hogy 15-20 év múlva milyen életvitel és munkakultúra határozza meg a városi térhasználatot, a lakókörnyezettel szembeni elvárásokat, valamint a lakások funkcionalitását, méretét.

5. Rákosrendező, ha mélyebben belemegyünk az urbanisztikába, nagy lehetőség a csupasz „lakás problémán” túllépve a nagyvárosi életmódkínálat elemző, kritikai vizionáló kitalálására (a lehetséges feltalálók: jövő generációk, szomszéd kerületek képviselői, tervezők, jövőkutatók, művészek, filmesek, építészek, urbanisták, zöldek, szociológusok és más vizionárius – horizontális szakértők).

6. Mindeközben a városmenedzsmentnek és a várospolitikának távol kellene maradnia jövőkép megfogalmazásától, az ő szerepük lenne a szerepzavarok kiszűrése, a megvalósulást támogató egyensúlyok megteremtése. A kiírásban e szerepzavar szép példáját a mainstream urbanisztikai elvek kisszótáraként láttuk viszont.

Az elnagyolt vágykép eltakarja a nagy tehetetlenségű, bonyolultan beágyazott területre vonatkozó program buktatóit és a máshol bevált „valami hasonlóra” irányítja a fókuszt. Elmosódik az idő, alábecsült az előkészítés és a szervezés igénye; előtérbe kerül a politikai akarat, ami persze fontos, de nem tudatosul az érintettek érdekszövevényének bonyolult mátrixa, ami bármikor – ahogy eddig is – kisiklathatja a Rákosrendező vonatát.

7. A terület bő 30 éves előzménytervei alapján láthatóan keresi a helyét, szerepét a változó fővárosban, és immár a metropolisz térségben. Eddig az ágazati, kerületi és fővárosi szintű városrendezési tervezés, egyetemi témahetek és önkormányzati koncepciók ötletrohamai, Budapest 2030 stratégia, Integrált Városfejlesztési Stratégia, Integrált Településfejlesztési Stratégia, fővárosi fejlesztési dokumentumok, kerületközi egyeztetések langyos vizében úszkált, ide-oda siklott a Rákosrendezőben rejlő nagy lehetőség. Az ilyen horderejű urbanisztikai pályázatok kiírása során a túl határozott tervezési program kiadása helyett célszerű jóval tágabb teret biztosítani a pályázók kreatív, a város jövőjét ostromló, új megoldásokat kínáló javaslatai számára.

8. Az ilyen típusú Mesterterv-modellezés számos csapdát is magában rejt, hiszen az élő-alakuló város fejlesztése során az egymásra torlódó ciklusok létesítményei és azok évtizedeken átnyúló meg nem valósulása a múlt újratervezését kínálják mind a várospolitikusok, mind a tervezők számára. Ilyen például a korábbi tervezések „bebetonozott” felüljáró ideája, amint mint évtizedes mantrát a progresszív Budapesti Agglomerációs Vasúti Stratégia is átvett.

9. A hozsannázástól a győzelmi jelentéseken át az elemző kritikától a vitriolos véleményekig tartó írás- és interjúözön jelzi, hogy a pályázatot számos hibája mellett gondolatkísérletként kell (érdemes) felfognunk, hasonlóan Edison problémakezelésről szóló álláspontjához.

Amikor Edison a villanykörte feltalálásán dolgozott, több ezer kísérletet végzett sikertelenül, ennek kapcsán egy fiatal újságíró megkérdezte tőle, miért csinálja tovább, miután már több mint 5 000-szer „kudarcot vallott". Edison híressé vált válaszában kijavította a riportert, mondván, hogy egyáltalán nem vallott kudarcot. Elmagyarázta, hogy megtalált 5 000 módot arra, hogy hogyan ne tervezzen villanykörtét. Ez a szemléletmód lehetővé tette számára, hogy minden alkalmatlan megoldást értékes visszajelzésként és további lépcsőfokként értékeljen, ne pedig zsákutcaként.

10. A kis költségvetésű pályázat erős „városos mantrák” keretében adott irányt a pályázatnak és a kiválasztott, hasonló felfogású versenyzők által előállított lehetséges megoldásoknak. A határozott program és a pályázók buborékjai hasonló városi mintázatokat eredményeztek, az építészeti jelleg terén pedig néhány „vezető divatház” aktuális kollekciójából merített a legtöbb pályázó. Egyik laikus ismerősöm szép kifestőkönyvnek titulálta a gyönyörű tablókat, miután sok hasonlóságot azonosított.

11. A tervek javaslatai a fejlesztési egységek strukturálásában mutatnak komolyabb eltérést, amit jóindulattal tekinthetünk urbanisztikai, környezetalakítási változatoknak is.

12. A pályázat hasznosnak tekinthető – mégha a kiírás meg is előlegezte a lehetséges megoldások rendszerét – annyiban, ha összevethetjük a hasonló urbanisztikai indikációjú megvalósult vagy éppen meghiúsult projektek tapasztalataival. Ily módon olyan ismeretekre tehetünk szert, melyek a Rákosrendező projekt továbbvitele szempontjából új tényezőkre hívják fel a figyelmünket. 

13. A Rákosrendező projekt a főváros szabályozó szerepének korlátosságára is rámutat, A területkínálat alakítása terén nincs városi politika, ami van az passzív, az irányítatlan szabályozásból következik.

A jelenlegi és jövőbeli városlakókról

A 20% megfizethető lakás elve helyes, hiszen rendkívül erős térbeli társadalmi szegregáció zajlik Budapesten és az agglomerációjában, melyet az ilyen eszközök tompíthatnak. Megjegyzem, hogyha itt ennyi támogatott bérlakás lesz, annak lakói esetleg szerényebb szinten fognak fogyasztani. Milyen tevékenységek fogják használni a földszinteket, ami a szintterületek 12-15%-át is kiteheti? A földszintek ellátó, kereskedelmi diszpozícióját felül kell vizsgálni, eltúlzott. A hazai városi példák bizonyítottan rossz gyakorlatát, a városellenes, utcáról nyíló garázsok kialakítását, már a jóérzésű pályakezdő urbanisták/építészek is szigorúan tiltanák.

A lakosság egyik oldalról változásellenes, individualista NIMBY lépcsőkön jár, autófókuszú, alacsony együttműködési hajlamú, és a közhelyes mantrák foglya. Miközben a kiírók a saját értékeiket vetítették ki normaként. Persze mindezek a közeljövő legkomolyabb várospolitikai kihívásai, melyek nagy ráfordításokkal változtathatók. Csepp a tengerben az új városnegyed, de ha azt gondolják a főváros menedzserei, hogy aki Rákosrendezőre költözik, az mindenről úgy gondolkodik, és úgy is viselkedik, ahogy a városi szakemberek és a tervezők elgondolták, akkor bizony kevés participációs eseményt tapasztaltak meg. Barcelona intő példájára utalok, ahol a progresszív urbanisztikai minták terjedését a NIMBY és a politika „sikeresen” megállította.

A NIMBY szindróma eszkalációja az a folyamat, amellyel napjaink várospolitikája nem tud megbirkózni, ebből is következik a városok egyik legnagyobb kihívása: a felelős döntések meghozatala és ezek megvalósítása, melynek során a lakosságot a pillanatnyi érdekei ellenére is boldogítani kell.

Itt kiemelten a barcelonai szupercellák és zöld hálózatok úttörő projektjeinek megbicsaklása adhat figyelembe veendő szempontokat. Barcelonában az történt, hogy a várospolitika és tervezők által kidolgozott progresszív urbanisztikai megoldások végül egy új politikai kurzus és a lakosság (az istenadta nép) partikuláris érdekein elakadt, és a projekt teljes megvalósítása megtorpant.

Kalkulálni kell a kulturális folyamatok intézményrendszertől független – piaci keresletek és kínálatok – gyors egymásra találásának előre nem látható fordulataival is. (Lásd bicikli, roller, E-roller, de jön az elektromos robogó és a troli helyett az elektromos busz is.) Mindezek az újabb generációk dinamikáját és autonómiáját szolgáló áttörések, illetve kapcsolódó kérdés, hogy meddig lesz megfizethető a házhoz szállítás.

Figyelembe vehető a klímaváltozás hatására bekövetkező két évszakos időjárás. Legalább az év háromnegyed részében előtérbe helyezheti a rugalmas, dinamikus, független, robogón alapuló mobilitást, de a gyaloglást is.

A lakás kialakítására visszaható tényező az étkezési szokások megváltozása, ami a hagyományos konyha eltűnését, átalakulását hozta magával. A lakás bizonyos értelemben egyes csoportoknál szoros átfedésbe kerül a munkahellyel, amelynek térigényét ki kell elégíteni, így az alaprajzi elrendezésre proaktív válaszokat kell kidolgozni.

Az atomizálódó társadalomban egyre nő az agóraigény, ami a közösségi terek sokrétű és jelentősen nagyobb kiterjedésével kompenzálandó.

Továbblépési lehetőségek

A város maga egy folyamat, mondhatjuk végtelen történet, melynek alapvető tulajdonsága az alkalmazkodás és az innováció, az új jelenségek, lakók, befogadása és a város életébe, működésébe való beépítése. A tág időkeret miatt a Mestertervnek is nyitottnak kell maradnia a változásokra.

1. A társadalmi dinamika és a gyors változások sokrétűsége egy ilyen távlatos cél esetén nehezen tűri a vízióhiányt, szükséges a nagyvárosi életmódkínálat felépítése a fent vázolt szereplők részvételével, melyet a majdani városnegyed regionális alközponti és összvárosi/térségi rekreációs adottságainak mélyebb kibontása alapozhat meg. Nyilván a rugalmas, vegyes használatú zónák keretszerű kezelésével.

2. A metropolisz régió 9 km-es kaputérségének központi szerepét a nagyvasúti és autópálya folyosóra szerveződött, 2 - 2,5 kilométeren elnyúló Rákosrendező a kiépítendő diagonális kapcsolatokkal új nagyvárosi hellyé formálhatja. Ez messze más, mint egy „becsületes nyugat-európai lakótelep”. Az új csomópontjain a régiós szerepek területbiztosításával indokolt újrastrukturálni a szerkezetet. A városon belüli jó közlekedési elérésű Rákosrendezőre érkező vasúti fővonalak, majdani reptéri és közúti tangenciális kapcsolatok mellett az M3-at is itt indokolt teljesen megállítani. Az Aquincumi híd és a jól szervezett kaputérség forgalomcsillapító hatására választ adó számos urbanisztikai megoldási lehetőség egyelőre elsikkadt.

3. Remélhető egy budapesti lakásstratégia, ami edukálja a fejlesztők „egybites” megközelítését, magasabb szinten integrálva és kialakítva a profit melletti, azon túli, új, értékteremtő partnerséget. Itt csak utalok Lukács Péter Építészfórumon megjelent sorozatára, melyben részletesen ír a lakáspiac – lakhatás – befektetés – tőkepiac közvetett urbanisztikai hatásairól.

4. Elismerve egy kevéssé előkészített és kis költségvetésű pályázat korlátozott lehetőségeit, a felelősség azt diktálja, hogy az eredményeket – az ünneplés után – nézzük meg és szedjük ízekre. Felülvizsgálandó a program merev receptszerűsége, mely a kiírók urbanisztikai ismereteit és a ma relevánsnak számító szempontokat állítja előtérbe a jövőorientált Mesterterv kidolgozása során. A pályázati megoldások további elemző feldolgozása mindenképpen elvégzendő, mégpedig a pozitív és negatív kimeneteket, a lehetséges zsákutcákat elemezve, a különféle progresszív urbanisztikai trendekkel összevetve.

5. A fizikai és táji környezet tervezése, a vonzó design messze nem egyenlő az urbanisztikai komplexum megragadásával. A jövőbeni használók városhasználati kultúráját, életmódját mindenképpen indokolt kontúrozni és ebből egy jóval differenciáltabb térhasználati, mobilitási, funkcionális, szolgáltatási komplexum elemeit, feltételeit, kritériumait megalkotni.

Város - több, mint lakótelep

A nagyvárosi régiókban a munkakultúra, az információözön, a dinamika és a vibráló kapcsolatok új munka- és élettereket, új városi miliőt, valamint sokszínű életmódot építettek föl és folyamatosan alakítják azokat. Budapest rendkívüli adottságai alapján nem fogadható el egy lakótelepi elképzelés Rákosrendező kontextusában.

A Kiíró helyes feltételezése szerint a Mesterterv mint eszköz a mai összetett fejlesztések rákfenéjét, a koordináció teljes hiányát képes megelőzni, megteremtve a rendszerbe szervezettséget, a hatékony megvalósulás stratégiai feltételeit.

A Mesterterv modellként működtethető a közösségeket szolgáló értékközpontú fejlesztési elvek, elvárások érvényesítése, szinergiák építése terén és a későbbi arányos közösségi tervezés folyamatában. 

Rákosrendező tervezését sokkal inkább a jövő városi környezetének és a nagyvárosi életmód laborjának tekinthetjük, mint egy becsületes nyugat-európai lakótelepnek. Jelen modell első közelítésnek tekinthető – a’la Edison – amelyen túllépve a program mélyítése, finomítása, bonyolult városi rendszerek változásaihoz illeszkedő továbbfejlesztése szükséges.

Rákosrendező elmozdulása és kibontakozása nagymértékben az állami szerepvállalástól függ. Az állomás és vasút átépítése (BAVS2.0 tekinthető triggerberuházásnak, de az M1-es meghosszabbítása és a Szegedi úti felüljáró sem megy a mai fővárosnak az állam nélkül). A magasépítés az infrastruktúrák megépítésétől függ, a mai modellek alapján ezt a fejlesztők már nem szeretik vállalni(!?). A fővárosnak ki kell alakítania azokat a stratégiákat, melyekkel fel tud építeni egy állam – önkormányzat – magánszféra távlatos együttműködési modellt, koordinatív és proaktív intézményrendszert (szervezet, szabályozás, forrásképzés, egyeztetési fórumok stb.). Úgy látom erre csak a főváros tehető alkalmassá az állam és a kerületi önkormányzatok partnerségében. Az ágazati szerveződésű állam nem alkalmas egy ilyen komplex horizontális menedzsment feladatra (ld. pl London nagyprojektjeit megvalósító szervezeti - fejlesztési modellek)

A Mesterterv fejlesztése során mindenképpen figyelembe veendők a mai szociális jelenségek, melyek kibontakozása és látható expanziója meghatározó lesz majd a negyed életében. Ezek nevezetesen egyrészt a NIMBY szindróma, azaz a társadalmi türelmetlenség és annak kulturális átformálása, az egyszemélyes családok terjedése, a gyermekszám csökkenése, az elöregedő társadalom és a számos dimenzióban erősödő térbeli szegregáció.

A pályázat sajátos felütésnek tekinthető, azonban az első közelítés tapasztalatai és további kritikai értékelése során ki kell alakítani és a folyamatba integrálni azokat a dimenziókat, melyekkel a modellt jobban közelíthetjük a majdani életek kereteihez.

A dömpingszerűen megjelent elő, közbenső és utólagos politikai hírverés és szakmai, publicisztikai véleménycunami jelzi, hogy összvárosi horderejű szintre lépett a Rákosrendező, hiszen nemcsak az építészeti és urbanisztikai köröket mozgatta meg. Ezt a – szemléletformáló, tudásbővítő – vasat ütni kell.

"Rákosrendező kapcsolatai" ábra forrása: Főmterv - Közlekedés Kft., OpenStreet Map