A magyar építészeti nyilvánosság szűk. A szakma néhány nyomtatott folyóiraton és online portálon keresztül szól az olvasóihoz és folytatja belső diskurzusait. A nyomtatottak közül a Magyar Építőművészet a legrégebbi és leginkább elméleti. Az Octogon belsőépítészettel és designnal is foglalkozik, követi az aktuális trendeket. A Metszet inkább gyakorlat- és technológiaorientált szempontból mutatja be az épületeket. Az Építészfórum a piacvezető online napilap, itt folyik a legélénkebb, naprakész szakmai párbeszéd. Az Országépítő a magyar organikus építészet szellemiségét, alkotásait, valamint a kapcsolódó képzőművészeti és társadalmi törekvéseket mutatja be. A prae.hu művészeti portálon az építészet rovat célja, hogy feltegye az olvasók mentális térképére az építészeti szempontokat, felismerve, hogy a többi művészeti ág hagyományosan diverzebben, hatékonyabban és érthetőbben szól a kultúra iránt érdeklődő közönséghez.

Mindezek mellett 2024-ben indult el a hely.hu építészettel, urbanisztikával és ingatlannal foglalkozó portál. Megvizsgálva a portál és az azt kiadó alapítvány létrejöttét, illetve eddigi működését, máshol már ismert mintázatokra bukkanhatunk. Orbán János Dénes pofátlan öntámogatása kapcsán került előtérbe és a szélesebb nyilvánosság elé a 2016-ban a semmiből megalakított Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) ügye, amely a már meglévő, a szakmai életbe beágyazott szervezetek forrásainak csökkentése mellett szipkázott el elképesztő mennyiségű közpénzt irodalmi utánpótlás-nevelés címén. A botrány a prae.hu-n megjelent tényfeltáró cikkből indult 2026. július 12-én.

A hely.hu és a későbbi Eclectiq Kiadója a csak 2024-ben alapított Genius Loci Építészeti Alapítvány, amelynek deklarált célja „a korszerű, nemzeti, lokális építészet támogatása, a hazai és nemzetközi építészeti, építésgazdasági trendek kutatása és bemutatása, továbbá az építészeti örökség ápolása és az építészeti nyilvánosság szélesítése.” Legutóbbival könnyű egyetérteni, valóban égető szükség van arra, hogy a szakma meg tudja szólítani a szélesebb nyilvánosságot, jobban kommunikálja működését, eredményeit, szempontjait, megoszthassa folyton megújuló szótárát. Ha viszont megnézzük a portál hátterét, kiderül, hogy a hely.hu-t kiadó alapítványon keresztül az aránytalan forráselosztással minisztériumi szinten igyekeztek beavatkozni az építészeti nyilvánosság szerkezetébe – és bizonyos embereket jelentős közpénzekhez juttatni.

A Genius Loci Építészeti Alapítvány az első évben (amely valójában fél év) valahonnan mintha kapott volna 260 millió forintot, de a mérlegben nincs szó arról, hogy ez költségvetési támogatás lett volna, ám vállalt 317 millió forint rövid lejáratú kötelezettséget. A második évben, 2025-ben a központi költségvetésből kapott 323 millió forintot. A Genius Loci kapcsán a közvetlen kormányzati kapcsolatot tetten lehet érni ott, hogy

az alapítványt eredetileg egy olyan, II. kerületi lakásba jegyezték be, amelynek kizárólagos tulajdonosa Lánszki Regő akkori országos főépítész és az Építészeti és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára volt. A kuratórium elnöke Huber Szebasztián politológus.

Az alapítvány fellelhető tevékenysége a hely.hu és a mindeddig egy lapszámot megélt Eclectiq nevű nyomtatott „bookazine” megjelentetése, az amegujulaskora.hu könyv (projekt?) társkiadása, közösségi médiás tartalmak készítése építészet témában (köztük Lánszki Regő Helyzet van című podcastje, melynek első vendége akkori saját főnöke, Lázár János korábbi építésügyi és közlekedési miniszter volt, és amit a mai napig 218 néző látott a Youtube-on), valamint fesztiválkitelepülés. Utóbbi az Infotér Contech fesztivált jelenti, amelyet 2024 őszén rendeztek meg először, ugyanabban az évben, amikor az alapítványt létrehozták.

Mindez még nem volt elég. A Genius Loci Építészeti Alapítvány együttműködött két könyv kapcsán az ország legfontosabb műszaki kiadójával, a Terc Kft.-vel, amely kizárólag építészeti és műszaki témában jelentet meg könyveket, továbbá az itthon szinte monopolhelyzetben lévő építőipari költségvetési szoftvert készíti. A Tercet is bekebelezte az állam 2024-ben: a családi céget a tulajdonos eladta az Építési és Közlekedési Minisztériumnak. A Terc Kft. új elnöke Huber Krisztián lett. A névazonosság nem véletlen, a Terc Kft. vezetője a Genius Loci Építészeti Alapítvány kuratóriumi elnökének testvére. A két Huber korábban is dolgozott közös munkahelyen: mindketten megfordultak a Budapest Közútnál, Huber Szebasztián mint kommunikációs vezető, Huber Krisztián pedig stratégiai projektekkel, kockázatelemzéssel foglalkozott a vezérigazgató mellett.

Az amegujulaskora.hu a Terc kiadványa, könyv alakjában társkiadója a Tercnek a Genius Loci, Meszleny Zita pedig, aki a hely.hu főszerkesztője, az A megújulás korát is szerkesztette. 

Összefoglalva: államtitkári közreműködéssel létrehoztak  egy, az államtitkár lakcímére bejegyzett, függetlennek láttatott alapítványt, amely átláthatatlan döntési mechanizmusok alapján, a központi költségvetésből kapott  a mérlege szerint 323 millió forint állami támogatást, illetve ugyanekkor a minisztérium közpénzből megvásárolta a legnagyobb műszaki könyvkiadót is, melynek ügyvezetője a korábban említett alapítvány kuratóriumi elnökének testvére lett.

A térfoglalás a kommunikált tartalomban is vastagon tetten érhető. A portál és a nyomtatott újság tartalmaiból kiviláglik, hogy könnyen fogyasztható formátumba csomagolva keretezi az új építészeti törvénybe beemelt, óriási szakmai tiltakozást kiváltó „polgári jó ízlést”. (Ez olyan, mintha a NÉBIH törvényi erőre emelné, hogy az éttermekben ezentúl csak finom ételeket lehet felszolgálni.) Összemossa a rekonstrukciót, a visszaépítéseket és műemlékvédelmet, rendre elmegy a szakma aktuálisan fontos témái mellett és clickbait bulvártartalmat gyárt (Fülledt erotika a magyar köztereken – Szavazz a legszexibb szoborra!, Babylon a Mecseken – Egy pécsi kéjbarlang nyomában, 5 történelmi piknikhelyszín, amit tavasszal ki kell próbálnod!)

Miért probléma ez? A komplett építészeti nyilvánosság támogatására a töredékét fordítja az állam, mint amit a Genius Loci Építészeti Alapítványra csak 2025-ben költött (a 2024-es és 2025-ös „egyszerűsített éves beszámolója és közhasznúsági melléklet” szerint, a 2026-os értelemszerűen nem készülhetett még el). A cikk megírásához a többi lap esetében az NKA támogatásokat néztem át (bár más állami forrásból is érkezhetnek pénzek ahogy azt a fenti példa is mutatja, az átláthatóság miatt egy egykapus rendszer ideálisabb lenne). Az 1908-ban alapított Magyar Építőművészet havilap nem egész 10 millió forintot kapott a tizenkét lapszám megjelentetésére az elmúlt években (idén ez 6,8 millió). Az építészeti nyilvánosság legfontosabb és leglátogatottabb fórumának, az Építészfórum portálnak ebben az évben 4,5 millió forintot ítéltek meg, tavaly ez 6 millió volt. A Metszet 1 milliót kapott. Az Octogon esetében nem találtam állami támogatást az elmúlt évekből. A prae.hu építészeti rovatára kevesebb, mint 1 millió forint állami támogatás jut, más forrásból bevétele nincs. A Kós Károly Alapítvány által kiadott Országépítő is a Magyar Építőművészettel azonos mértékű NKA támogatásban részesül, ám az alapítvány számíthat a központi költségvetésből is támogatásra, 2024-ben 123 millió forintot, 2025-ben 36 milliót kapott (hogy ebből mennyi jut az Országépítőre, azt nem tudni).

Világosan látszik, hogy ezek az orgánumok az állami támogatásból nem tudnak olyan színvonalon szolgáltatni, ahogyan azt szeretnék. Vagy ingyen (illetve szinte ingyen) dolgoznak, vagy más stratégiát kell kidolgozniuk. Miért probléma ez? A magyar építészeti nyilvánosság szűk, a szakma kicsi. A portálok és folyóiratok kénytelenek hirdetni, PR cikkeket megjelentetni. A hirdetők jellemzően építőanyag-gyártók, kivitelezők, ingatlanfejlesztők. Bár ők is az építőipar részei, sok esetben „ellenérdekelt felek”. Ahogy az államigazgatásban is fontos a hatalmi ágak szétválasztása, ez az építőiparban ugyanúgy igaz. Ha ezek a szereplők dominánsan megjelennek az építészeti nyilvánosság „piacán”, hatással lehetnek a diskurzus szabadságára, hiszen a pénzükért megfogalmazhatnak rejtett elvárásokat is a tartalom szempontjából. Nem véletlen, hogy a Genius Loci Építészeti Alapítvány médiumai igyekeztek közvetíteni és szakmailag megalapozottá tenni az Orbán-kormány építészettel kapcsolatos ideológiáját. Érdekes adalék, hogy a Genius Loci Építészeti Alapítvány által kiadott, állami támogatással bőven ellátott Eclectiq bookazin hátulján egy óriási Bayer Construct hirdetés díszeleg.

Az NKA-támogatás azért fontos és jó, mert ideális esetben a kuratóriumok összetétele plurális, a döntés szempontja kizárólag szakmai, tartalmi elvárás pedig nincsen. Mindez nem tud megvalósulni, hogyha a minisztérium vagy a piaci szereplők a fenti módokon, közvetlenül avatkoznak be. Úgy látszik, hogy pénz van az építészettel foglalkozó médiára, viszont elengedhetetlenül fontos, hogy ennek elosztása építész szakmai alapon történjen. Ne jöjjenek létre „fent” kitalált erőközpontok, amelyek alig szervesülnek a nyilvánosságban, átláthatatlanul jutnak közpénzhez és létezésükkel elsorvasztják a szakma által kitermelt orgánumokat, elpárologtatják a közönséget. Így is van mit sepregetnünk a saját házunk táján: át kell értelmeznünk a szakma és a társadalom viszonyát, meg kell fogalmazni egy belülről jövő értékajánlatot. Mindehhez elengedhetetlenül szükségünk van az építészeti nyilvánosság függetlenségére, ami nem valósulhat meg addig, amíg kizárólag a közpénzzel vastagon kitömött, állami szereplők közreműködésével gründolt vagy a kormányzati narratívába beleillő alapítványok diszponálnak a források döntő része felett. Kérdéses az is, hogy a Terc Kft. megvásárlása jó üzlet volt-e az államnak (ezáltal a tranzakciót fizető állampolgároknak), vagy ez is kizárólag a szellemi térfoglalás egyik fontos bástyája.