A Vakuemlékezet című, csütörtök este megnyílt tárlaton a magyar művészek mellett olyan cseh, szlovák, lengyel és román alkotók vesznek részt, akik elsősorban nem kritikai szempontból viszonyulnak Közép-Európa többé-kevésbé közösnek mondható történelmi múltjához, hanem inkább kutató és elemző módon.

Az alkotásokban szinte szétválaszthatatlanul összekeverednek a gyerekkor, azaz a személyes családi történetek, illetve a történelmi múlt emlékei - mondta az MTI-nek Szalai Borbála kurátor.

A kiállító művészek életkorukból adódóan csak közvetve tapasztalták meg a politikai múltat, s ebből fakadóan az előző rendszer társadalmi berendezkedése sem közvetlenül jelenik meg a munkákban.

A jelenleg harmincas éveikben járó művészek gyermekként élték meg a rendszerváltást, így a szocialista világ csak utólag nyert értelmet számukra, s az alkotásokban mindig a személyes tapasztalatokon van a hangsúly.

A pszichológiából kölcsönzött vakuemlékezet fogalom is az emlékezés kollázsszerű, absztrakt formáját emeli ki. A tárlaton látható hétköznapi használati tárgyak, a családi fényképek vagy a korabeli amatőr filmek az alkotók számára a megértés eszközét, illetve forrását jelentik, amelynek segítségével vagy értelmezik vagy újraszerkesztik a szocialista rendszer világát.

A Vakuemlékezet című tárlat márciusban a budapesti Stúdió Galériában volt látható a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Gallery by Night elnevezésű kiállítás-sorozatában. A Párizsban július 17-ig látogatható tárlat a Mains d'Oeuvre galéria mellett a cseh, a lengyel a román és a szlovák kulturális intézetek közreműködésével jött létre.