A feladat

Bodor Ádám legújabb könyvének három részletét ajánlja képi feldolgozásra a kiadó. E három részlet bármelyikét, annak hangulatát, mondandóját fotózhatja meg a pályázó. Nincs megkötés a fénykép minőségét illetően, sem a tekintetben, hogy a pályázó fekete-fehér vagy színes fotót küld be. A legfőbb elvárás, hogy saját munkák érkezzenek, s hogy a pályázó tüntesse föl, professzionális fotós-e vagy hobbifényképész. E két kategória külön elbírálás alá esik.

Egy pályázó legföljebb 3 képpel jelentkezhet – választhatja a három szövegrészletet is 1-1 képpel. A legjobb képek bemutatásra kerülnek, alkotóik értékes könyvcsomagot vehetnek át.

A zsűri

• Szegő János, a kötet szerkesztője
• Bazánth Ivola, a 168óra fotósa
• Ferenczi Gábor, filmrendező

A szövegek

Első

"Szélcsendes éjszakákon, különösen olyankor, amikor a völgyet egy-egy vastagabb felhő burája takarja, már egy-két órával érkezése előtt hallani lehet a vonatot, amint kapaszkodni kezd a Jablonka mentén, amint csörömpölve átgurul a százéves vashidakon. Akinek a füle hozzászokott, már a távolból érkező kósza hangokból pontosan tudja, mikor, merre jár a vonat. De a berek mélyedéseit, a bokrokkal szegélyezett árkokat a töltés két oldalán most tompa köd párnája borította, amely még a közeli kutyaugatást is elnyelte. Azt, hogy a vonat mégis közeledik valahol a völgy kanyarulatai mögött, csak a talpfák mocorgása jelezte, egy-egy nyikkanás, nesz, amely mint az áram végigsiklott a síneken."

Második

"A szél most kapja fel a felhőket, alattuk a tegnapelőtt még zöld lejtők most vakító fehéren ragyognak. De a magasban, a friss hóval borított meredeken, z alakban, cikcakkvonalban oldalazva, lábnyomok sötétlenek. Lábnyomai valakinek, akit a kutyák hajnal óta ugatnak. A A nyomok pedig egyre szaporodnak, de csak úgy maguktól: egymástól egyforma távolságra nőnek ki a hóból, egyik fekete pont tűnik föl a másik után, csak éppen az, aki maga után hagyja őket, az nem látszik. Tisztára láthatatlan, csak kósza árnyék vetül a hóra, közeledtét a kutyák mégis már messziről érzik."

Harmadik

"Későre jár, de a napnak nemigen akar vége lenni. A nyugati égbolton az alkony vörös koszorúja, miközben keleten mintha már sárgán derengene. Fölöttem, a magasban gyöngyházfényű felhő csillog, belőle mint a túlvilág selyem suttogása, halk zsongás hull a Jablonka völgyére. Nyugtalanító csivitelés, mint amikor gyöngygolyók mocorognak egy kis bársonyerszényben. Hontalan madarak, keringenek a föld körül, anélkül, hogy valaha leszállnának. Eronim Mox seregélyes meséjéből a selyem seregélyek."

Cím: magvetokiado@gmail.com
Nevezési határidő: 2011. december 2.
Kategóriák: profi/ lelkes
Témák: a három fenti szövegrészlet