A Pálos rend, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend 2008-ban ünnepelte, hogy 700 évvel korábban megkapta a pápai elismerést.

1262-ben a veszprémi egyházmegye remetefőnöke (provinciálisa), különféle remete közösségeinek perjelei és remetéi IV. Orbán pápához folyamodtak, és arra kérték, hogy engedélyezze számukra Szent Ágoston reguláját.

A pápa megbízta Pált, Veszprém egyházmegye püspökét, hogy látogassa meg a remeteközösségek kolostorait, vizsgálja meg a remeték ellátottságát, és ha elegendőnek találja, teljesítse kérésüket. A látogatás 1263-ban történt meg - olvasható a Balaton Világörökségéért Közhasznú Alapítvány közleményében.

Annak ellenére, hogy a remeteközösségek Ágoston-rendi szerzetesekké alakulása a Bakonynak és a Balatonnak a nyugati tájain indult el, a közvélemény a legkevésbé tud az itteni, legkorábbinak mondható Pálos-emlékekről, inkább foglalkozik a Pilis-hegységben vagy a Mátrában, illetve a Bükk-hegységben található Pálos-örökséggel. "Úgy gondoltuk, kötelességünk feltárni a valóságot, bemutatni, hogy ennek 2013-ban van a 750. évfordulója" - írták.

Ez a háromnegyed évezredes évforduló okot ad arra, és kötelez is, hogy Pál veszprémi egyházfő cselekedetéről, annak kihatásairól, ebből eredeztethető örökségünkről elgondolkodjunk, erről emlékezzünk - közölte az alapítvány.

Pál püspök oklevele eredetiben nem maradt fenn, ám Gyöngyösi Gergely Pálos rendi történész 1522-ben megírta a rendje krónikáját, amelyet "Vitae Eremitarum Ordinis Sancti Pauli Eremitae", röviden Vitae Fratrum néven ismerünk.

A Vitae Fratrumban (a Pálos rend történetében) szereplő, Pál püspök által felkeresett kolostorok többségét a későbbi szakirodalom hosszú ideig eltűntnek, illetve nem lokalizálhatónak tartotta.

Sőt, a szerzők még abban sem értettek egyet, egyáltalán hány kolostor szerepel a listán. Ma már egy kivételével a kutatások valamennyit, azaz mind hatot azonosították.