Izrael egyik legnevesebb zeneszerzője Budapesten született 1932. március 5-én és gyermekfejjel a budapesti gettóban élte át a vészkorszakot.
    

A világháború után visszatért az iskolapadba, majd a Zeneakadémián folytatta felsőfokú tanulmányait Kurtág György és Ligeti György társaságában Szervánszky Endre, Szabó Ferenc és Kodály Zoltán tanítványaként.
    

Kodály javaslatára és útmutatásával évekig gyűjtötte és tanulmányozta a cigány népzenét, majd 1955-ben a varsói Világifjúsági Találkozón Cigány kantáta című művével első helyezést ért el.
    

Egy évvel később, a forradalom után elhagyta Magyarországot és a francia fővárosban telepedett le, ahol a párizsi konzervatóriumban tanult tovább. A hatvanas évek elejétől a vallásos zsidó életmódot választotta, majd 1966-ban Izraelbe költözött, Jeruzsálemben telepedett le.
    

A klezmer és a zsidó haszid zenét is tanulmányozta, pedagógusként pedig zongorát és zeneszerzést tanított.
    

1967-től a tel-avivi zeneakadémián oktatott, majd 1970-től a Bar Ilán Egyetemen, ahol a zenetudományi tanszék vezetője lett, majd  megalapította a zeneszerzés tanszéket is. Egykori tanítványai ma vezető szerepet játszanak Izrael zenei életében.
    

Egyetemi oktatói feladatai mellett a különlegesen tehetséges gyerekek jeruzsálemi középiskolájában is tanított, velük közösen zenekart is alapított, amely a Jeruzsálem Fesztiválokon hatalmas sikert aratott.
    

Munkásságáért 1997-ben elnyerte Izrael legrangosabb kitüntetését, az Izrael-díjat. Hajdunak hat fia született, akiknek apjukkal való különleges kapcsolatáról dokumentumfilm is készült három évvel ezelőtt.