A 2012-ben alakult Zenthe Ferenc Színház Salgótarján első, önálló státuszú színháza, amely a nagy hagyományú népszínház filozófiáját vallja magáénak. A hatszáz férőhelyes intézmény repertoárját erőteljesen meghatározzák a klasszikus szerzők darabjai, amelyeket az itt dolgozó művészek kortárs nyelven igyekeznek újrafogalmazni – ebbe a célkitűzésbe illeszkedik tökéletesen Susán Ferenc rendezése is, aki immáron kilenc éve erősíti a színház társulatát.

A darab szerzője, Pirandello már elmúlt ötvenéves, amikor első drámájával jelentkezett, kortársai pedig azonnal felfigyeltek merész, formabontó kísérleteire – a Nobel-díjas író ugyanis minden olyan hagyományt felrúgott, ami egészen a ’20-as évekig uralta a színpadot. Az 1922-ben született IV. Henriket mindösszesen két hét alatt írta meg, méghozzá egy újságcikk hatására:

„Akarod tudni, hogyan jutott eszembe ennek a tragédiának az ötlete? Pontosan úgy, ahogy szereplőmnek, Belcredinek a jelmezes felvonulás gondolata: egy képes újság nézegetése közben... (…)  láttam egy történelmi jelmezekbe öltözött farsangi felvonulás képét, amelyet a Villa Pamphiliben rendezett egy arisztokrata kör tagsága (ha jól emlékszem, egy vadász kör volt), és hirtelen arra gondoltam: Ha valamelyik, királynak vagy császárnak öltözött úr véletlenül lebuknék a lóról, a nyakszirtjére esnék, és megbolondulna, valóban annak a személynek képzelné magát, akinek a jelmezébe felöltözött? Mint látod, az első gondolat természetesen egy kép alapján született meg bennem.” – olvashatjuk levelezésében.

A IV. Henrik voltaképpen Pirandello életvallomása egy őrületbe kergetett, gyógyulásakor pedig szerepjátszásra kényszerített emberről. Az egy csapásra világhírűvé vált szerző gazdag tapasztalatokkal rendelkezett a téboly kórtanáról: negyedszázadon át élt együtt kényszerképzetektől gyötört feleségével. A dráma korabeli különlegességét az adta, hogy nem a jellemfejlődésen vagy a cselekményen van a hangsúly, hanem sokkal inkább a tisztán és pontosan kifejtett filozófiai gondolaton.

Maga a történet 20 évvel a színpadi események előtt kezdődik, amikor egy fiatal arisztokrata – színész hajlamának engedve – egy jelmezes lovas felvonuláson balesetet szenved. Másnap abban a tévképzetben tér magához, hogy ő IV. Henrik, a középkori német római császár, aki egész életében viszályban állt a pápával és akihez a legendás Canossa-járás is köthető. A bizarr élethelyzetek és a jellemek intenzív indulati töltése izgalmas, bonyolult kihívás elé állítja a színészeket, akiknek folyamatosan a valóság és az őrület vékony határvonalán kell táncolniuk.

Susán Ferenc Vastaps-díjas, T. Pataki Emlékgyűrűs rendező nem bízta a véletlenre a szereposztást: a címszereplőt Kaszás Gergő alakítja, partnere többek között a Salgótarjánba is rendszeresen visszatérő Bozó Andrea. A két színész korábban több ízben dolgozott már együtt, gondoljunk csak az évek óta töretlen népszerűségnek örvendő, a Szkénében műsoron lévő Bánya-trilógiára, vagy a már említett salgótarjáni előadásokra, Az eltört korsóra és az Amit akartokra. Akárcsak a korábbi vendégjátékokban, a Zenthe Ferenc Színház az elismert művészek mellett ezúttal is teret ad a fiatal egyetemi hallgatóknak, az összeszokott társulathoz ezúttal Hege Veronika és Móczár Bence csatlakozott. Az előadás látványvilágáért Pallós Nelli, a zenéért pedig Romhányi Levente és Balázs István felel.

A IV. Henrik a november 26-i salgótarjáni bemutató után december 10-én és január 11-én 19 órától látható a Szkéné Színházban.