Mohácsi János rendezése a cigányság történetét beszéli el, hátborzongató epizódokban. Zajos életképek és abszurd tanmesék sorából áll össze a két síkon játszódó történet. Az egyikben a Jóistennel kávézgató-kokettáló Kolompár Károly (Kovács Zsolt) mesél a cigányság életéről, szokásairól. Karcsi bácsi történetei rendre megelevenednek (másik sík), és egyszerre mutatják be a sztereotípiákat (a cigányok nem fürdenek, a cigányok büdösek, a cigányoknak büdös a munka, a cigányok óbégatnak, a cigányok lopnak), és leplezik is le a többségi társadalom képmutatását, rejtett rasszizmusát – ami valahogy sehogy se látszik megfogyatkozni.

Zöld az erdő, zöld a hegy is,
a szerencse jön is, megy is.
Megátkoztál, meg is vertél,
örök csavargóvá tettél.

Egész világ ellenségünk,
űzött tolvajokként élünk.
Nem loptunk mi csak egy szöget
Jézus vérző tenyeréből.

Isten, könyörülj meg nékünk,
ne szenvedjen tovább népünk.
Megátkoztál, meg is vertél,
örök csavargóvá tettél.