A viza (Huso huso, fajtok, orhal, vizahal, beluga) a tengerben és folyóvizekben honos ősi halfajta, amely egykor az ívási időszakban a Dunán Fekete-tengertől indulva Pestig vagy akár az osztrák fővárosig felúszott. A Duna szabályzása – vízerőművek vízlépcsői – miatt ez a reprodukciós folyamat mára már nem járható út a Kárpát-medencében a vizák számára. Vagyis a megmaradt populáció folyami útját megszakítva megfordulni kényszerül, és idő előtt visszatér a tengerbe. (A legállhatatosabb példányok az ívóhelyre való eljutás erős ösztönétől vezérelve persze átjuthatnak a hajózsilipeken is.)

A legnagyobb édesvízben is előforduló hal robusztus képe mára jobbára csak a kulturális emlékezetben létezik, őrzi a nyelvi és vizuális reprezentáció – például ilyen az újpesti Vizafogó elnevezésű városrész, a múzeumi rekonstrukciós szemléltetés vagy épp a Tisza-tavi ökológiai látogatóközpont turisztikai plakátjai.

A kiállítás vonatkozásában első ránézésre a viza képe egy burjánzó metafora. A leszűkült mozgástér címerállata a művészeti ökoszisztémán belül. Egyrészt a konszenzuskeresés nehézségét mutatja az autonóm művészeti kutatásokat összegző tárlat közös nevezőjének megtalálása kapcsán. Másrészt talányos is, ahogy a parallel működtetett művészeti praxisok, az alkotótevékenység, és e gyakorlati munkán alapuló kutatás összeegyeztetése is olykor nehezen megragadható a doktori hallgatók számára, akár a sikamlós halbőr. Ugyanakkor az viza lenyűgöző fizikai kiterjedése (a Magyarországon a 19. század derekán hitelesített legnagyobb fogás több mint féltonnát nyomott), ikrája miatt delikát luxusportékaként is számon tartott kulturális értéke, de leginkább töretlen érvényesülni akarása nyomán egy groteszk azonosulás lehetőségét is felkínálja az arra nyitott képzelet számára.

Mindezt a Fészek Művészklub egész házat beszövő, galéria- és köztes tereiben rendezett kiállítással összefüggésben, amely egyúttal az MKE Doktori Iskola másodéves hallgatóinak a képzési programot felező számadását (komplex vizsga), az elmúlt két évében folytatott alkotó és kutató munka dokumentálását adja. 

Kiállítók: AGG Lili, ARLÁTH Krisztina, BOROS Lőrinc, Clarissa Perrone BUTELLI, ERDŐS Zsófi, CHINCHILAKASHVILI Erekle, Özgür ILTER, HORVÁTH Mátyás, KOVÁCS Gyula A., MÉZES Tünde, SALAMON Júlia, ULBERT Ádám

A kiállítás kurátorai: Kicsiny Balázs, Salamon Júlia

A négyzetes kép forrása: Képző online folyóirat facebook oldala