Tankred Dorst, a Georg Büchner-díjas kortárs német drámaíró munkáit elsősorban az abszurd színház, így Ionesco és Beckett művei inspirálták, ám a Merlin avagy a puszta ország nem csupán a második világháború után kibontakozó művészeti irányzatokat olvassa egymásra, legfontosabb előképeként ugyanis Goethe monumentális művét, a Faustot tekinthetjük.

A történetben Merlin nem kisebb feladatot kap apjától, minthogy szabadítsa fel az ember valódi természetét, az eredendő gonoszságot. Merlin azonban szembeszáll apjával, és megalkotja a béke, az egyenlőség és az igazságosság alapelvein nyugvó alternatív világrendet – teszi mindet a kerekasztal legendájának újraírásával. Az előadás letisztult képi világában ugyanakkor nincs helye az éteri szerelemnek vagy a romantikus világértelmezésnek: a szép és félelmetes kategóriái íródnak itt szélsőségesen egymásba. Ez a sztereotípiákkal való szakítás megjelenik a mágikus lények szintjén is: nincsenek kedves tündérek, segítőkész és megmentő varázslények, hiszen kivétel nélkül mindenkit saját mániákussága terel az egyre keményebb küzdelmek felé.

A Merlin avagy a puszta országot a harmadéves prózai színművész osztály egyik első nyilvános bemutatójaként tarthatjuk számon: Atlasz Barnabás, Bukovszky Orsolya, Bíró Kristóf, Gál Réka Ágota, Juniki Noémi, Kozma Veronika Mária, Kukovecz Ákos, Lukács Ádám, Molnár András, Németh Áron Valentin, Nyomárkay Zsigmond, Piegler Emília Zita több szerepben is megmutatkozva igyekeznek majd életre kelteni Dorst gazdag és sűrű szövegét, felrajzolva az ember biztos bukását és ingatag felemelkedését.