Valaczka András, a Piarista Rend Magyar Tartománya pasztorális-pedagógiai titkárságának vezetője elmondta, a kötet alakjában leginkább egy imádságos könyvre hasonlít. A választás azért is erre a formára esett, mert a költő, irodalomtörténész szerzetestanár mindig hordott magával egy kis füzetet, hogy ha a cserkésztúrák során vagy a vonaton utazva eszébe jutott egy gondolat vagy egy verssor, följegyezze azokat.

A könyv gerincét Sík Sándor Advent című oratóriumának részletei adják. A színpadi előadásra szánt, expresszionista, avantgárd, párbeszédes művet a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma adta ki.

A könyvben olvashatók Sík Sándor imádságról írt elmélkedései is. Ez az írás életében nem jelent meg, még 1963-as halála előtt is dolgozott rajta. A kötetben szerepelnek irodalmi munkásságának csúcspontját jelentő középkori himnusz fordításai is. Ezeket ma is gyakorta éneklik, szavalják, úgy, hogy sokan nem is tudják, hogy Sík Sándor magyarította latin szövegüket.

A kötetet díszítő grafikákat feltételezhetően Kardos Klára rajzolta. 1948-tól 1958-ig nagyböjt és advent idején Sík Sándor beszédsorozatot tartott, melyeknek egy-egy központi témája volt. Ezek címeit - egy híve - egy kis füzetbe évekre visszanyúlva összegyűjtötte, majd az ólomüvegablakok stílusában illusztrációkat rajzolt hozzájuk - mondta Valaczka András.

Szilágyi Zsófia, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszékének vezetője úgy fogalmazott, Sík Sándorról minden visszaemlékezés közösségépítő szerepét, és a rá jellemző hihetetlen nyitottságot emeli ki. Az irodalomtörténész ennek egyik példájaként említette, hogy Sík Sándor hiába a barokk kor kutatója volt, a szegedi egyetemen a kortársakat is - így a Nyugatot vagy Adyt is - ő tanította.

Sík Sándor nem leküzdendő feladatként tekintett a tanári munkára, hanem örömöt látott a tanításban. Mámor című életörömmel teli versében is megfogalmazta a tanulás, tanítás és a tudomány szépségét - mondta az egyetemi tanár.

Bene Zoltán író, szerkesztő elmondta, Sík Sándor a cserkészettől kezdve a középiskolai tanárságon át a szerzetesi létig egész pályája során közvetlenül emberekkel foglalkozott a gyerekektől kezdve az idősekig, ezért is válhatott kiváló pedagógussá. Szegeden egyetemi tanárként nyilvános előadásokat is tartott, és rendkívül népszerűségre tett szert nemcsak a hallgatók, hanem a városi polgárok körében is.