Miqueu Montanaro a francia mellett okcitán nyelvűnek vallja magát: a hagyományos nevén provanszál nyelv Dél-Franciaországban beszélt, több dialektus formájában élő újlatin nyelv, amely sok tekintetben a Spanyolországban beszélt katalánhoz áll közel.

Az egyik legfontosabb európai világzenei előadó számtalan hangszeren játszik, köztük harmonikán, fúvós hangszereken, dobokon, és különböző egzotikus instrumentumokon. Járja a világot jellegzetes bakancsában, fekete ingben és nadrágban, nyakában az elmaradhatatlan piros sál, hátán a számára készített speciális táska, amely tele van hangszereivel.
Az általa kitalált Vents d,Est egy 17 tagú nemzetközi zenekar; zenéjében megtalálható a mediterrán, a balkáni, a magyar, a szlovák népzene, a dzsessz, kortárs hatások.

Miqueu Montanaro bárhol jár, folyamatosan keresi a kapcsolatot helyi zenészekkel, akikkel együtt muzsikálhat. Műveiben jelentős szerepet kap a népzene; a helyszínen kutatja-tanulja más népek jellegzetes dallamait, amelyeket beépít kompozícióiba. Magyarországra csaknem negyven éve jár rendszeresen vissza, magyarul is megtanult és féltucatnyi lemezt készített a Vujicsics és a Ghymes zenészeivel.

Miqueu Montanaróról, a magyar zenészbarátaival való közös muzsikálás öröméről és barátságukról Szomjas György rendező filmet forgat. Az alkotásban jelentős szerep jut Montanaro fiának, a virtuóz hegedűs Baltazarnak, aki néhány éve csatlakozott a Vents d,Est zenekarhoz.
Az utolsó filmforgatási helyszín az A38 hajó, ahol sok év óta először hallható újra a teljes Vents d,Est zenekar és vendégeik. A két Montanaro mellett fellép a Vujicsics együttes, Buják Andor, Pukkai Attila (korábban mindketten a Ghymes tagjai voltak), Sebestyén Márta, Écsi Gyöngyi, Kobzos Kiss Tamás, Nagy Niké, a Romano Drom, Ökrös Csaba, Porteleki László, Salamon Bea, a táncosok közül Fekete Zsuzsanna, Gelencsér András, Gömöri Éva, Tókos Attila (a Budapest Táncegyüttes tagjai), Juhász Katalin, Nagy Bence, valamint a japán Junja Isi.