A program japán és európai, európai és magyar, magyar és japán kapcsolódási pontokat keres, kutat és jelöl ki.

Az este során fellépő két előadó Magyarországon élő japán művészek, akik a Japánban végzett stúdiumok mellett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is tanultak.

A hidakat sajnálatos módon az emberiség történelme során számtalanszor gyújtották már fel, rombolták le. Egy épp 80 éve történt katasztrófális pusztítás emlékére írt mű is elhangzik, a Hibaku Jumoku Nagy Ákostól, amely azt igyekszik bizonyítani, hogy minden háborúság ellenére, a bombatámadást túlélő növényekről magokat, hajtásokat gyűjtöttek be, adták oda Hiroshima városa lakóinak és Japán más településein élő embereknek, de a tengerentúlra is vittek belőlük. Így a világon mindenütt, a ma is növekedő utódok azt hirdetik, hogy a természet győzedelmeskedik a háború felett.

Könnyen belátható, hogy a híd általunk válik olyan 'közlekedőfolyosóvá', ami az egyenlőség és a kölcsönösség pillérein nyugszik.

A koncertet tradíció és modernség ugyanúgy jellemzi, ahogy a szent és a profán, hovatovább a zen alapvető kérdése, a dualitás elvágására törekvő, a dolgok alaptermészetére való rákérdezés. Japán és magyar, azonos vagy különböző? Kelet és nyugat, azonos vagy különböző? Hagyományos és mai, azonos vagy különböző?

Koncertműsor:
Ludwig van Beethoven - Hegedű-zongora szonáta no. 3.
Bartók Béla - Román népi táncok Sz. 56.
Toshio Hosakawa - Vertical time study III.
Nagy Ákos - The trees of Hiroshima
Bartók Béla - 1. rapszódia
Nagy Ákos - Le Papillon