Mike (Frank Dillane) minden erejével azon dolgozik, hogy megváltozzon az élete. Nemrég szabadult, munkája, otthona hol van, hol nincs, de ha az önpusztítás ördögi vágyát képes lenne leküzdeni, akár még célba is érhetne a boldoguláshoz vezető keskeny ösvényen. 

A korábban színészként ismert Harris Dickinson (A szomorúság háromszöge, Jókislány, Vaskarom) első rendezése költői és abszurd látomás London peremkerületeiről. A mihaszna (itt írtunk róla) piti figurák hétköznapjain keresztül mesél hitelesen önsorsrontásról és méltóságról, hol tragikomikus, hol drámai konfliktusokkal, parádés alakításokkal. A címszerepben Frank Dillane (Fear the Walking Dead, Harvest) remekel, aki az idei cannes-i filmfesztivál Un Certain Regard szekciójában elnyerte a legjobb férfi alakítás díját .

A mihaszna (Urchin) Harris Dickinson író-rendező személyes tapasztalataiból született. A rendezőként ezzel a filmmel debütáló Dickinson olyan emberek között nőtt fel, akik a függőséggel és nehéz életkörülményekkel küzdöttek. Első egész estés rendezéséhez  különböző jótékonysági szervezeteken keresztül közelről ismerte meg az érintettek valóságát és mindennapi kihívásait.

„Az, hogy ilyen emberek között éltem, ráébresztett, hogy bármennyire is civilizált és fejlett az emberiség, még mindig megvannak a hibáink, és újra meg újra visszacsúszunk ugyanazokba a viselkedési mintákba. Nagyjából 5-6 évvel ezelőtt kezdtem teljesen kiábrándulni a politikából, és felmerült bennem az igény, hogy helyi szinten cselekedjek. Elkezdtem apró, közösségi szinten segíteni, és ekkor értettem meg igazán, hogy mennyi ember él közöttünk, akik rendkívül kiszolgáltatottak, támogatásra szorulnak. Akiket cserben hagyott a társadalom és a rendszer.”

Dickinson így hamar tudta, hogy A mihaszna cselekményét a saját közösségében szeretné elhelyezni: „Elkezdtem a körülöttem zajló események köré formálni és alakítani a történetet, miközben próbáltam minél mélyebben megérteni az alapproblémát. Egy fiatal férfiról akartam mesélni, aki az én környékemen él. A függőségről, a nincstelenségről és a traumákról szóló történetek gyakran túl nyomasztóak, ezért humort is szerettem volna beleszőni – mert a nagy tragédiákhoz gyakran társul humor és könnyedség. Ez a történet alapvetően a ciklikusságról szól. Hosszú ideig dolgoztam rajta, és szakértők tanácsait is kikértem. Teljes mértékben meg akartam érteni ezt a világot, hogy megtaláljam benne a történetet.”

A fejlesztési folyamat során Dickinson színészként több elismert rendezővel is együtt dolgozott, így lehetősége nyílt arra, hogy beszélgessen velük első nagyjátékfilmje kapcsán: „Ruben Östlunddal, Sean Durkinnal, Halina Reijnnel forgattam, akik mind óriási segítséget jelentettek. Igyekeztem nem zaklatni őket túl sokszor, de folyton A mihasznán járt az eszem, és igyekeztem tanácsokat kérni. Nagyon sokat segítettek, és a mai napig is segítenek. Mindig megosztanak velem tippeket, és bátorítanak, ami fantasztikus, hiszen nagyon furcsa folyamat valamit létrehozni, majd kinyitni mások előtt. Az ő meglátásaik felbecsülhetetlenek voltak.”

Jegyvásárlás: itt és itt. 

Képek: magyarhangya