A fesztiválfilmek ismét érzékeny témák feldolgozására invitálják a nézőket, bemutatva az Ukrajna, Gáza, Szudán és Irak háború sújtotta területein élők történeteit. A háború rettenetes következményein túl a Verzió idei filmjei a látszólag békében élő társadalmak problémáit is kihangosítják. Egy-egy film segítségével fókuszba kerül a klímaváltozás, a gyári munkások jogfosztottsága, a nemek közti egyenlőtlenség, az alkoholizmus, és az itthon is égetően aktuális gyermekvédelmi kihívások.

A filmek a problémák tematizálásán túlmutatva megküzdési lehetőségeket is kínálnak, és árnyaltabb gondolkodásra késztetnek bennünket. A nacionalizmus erősödését, és a politikai propaganda működését történelmi párhuzamok segítségével még jobban megérthetjük, ehhez nyújtanak segítséget a fesztivál archív felvételekkel dolgozó dokumentumfilmjei. A női perspektíva tovább erősödik: idén a filmek több mint felét női rendezők jegyzik.

A kurátorok fontosnak tartották, hogy a súlyos, gyakran szívszorító témák feldolgozása mellett könnyedebb, oldottabb hangvételű filmek is helyet kapjanak a programban – még akkor is, ha a történetek mélyén megrázó valóság rejlik. Az idei nyitófilm az öt éven át forgatott Együttélés, na persze…(Coexistence, My Ass!), főszereplője Noam Shuster Eliassi izraeli aktivista, stand-up komikus. Noam egy kétnyelvű izraeli–palesztin faluban nőtt fel, ez az egyetlen szándékosan integrált közösség az országban. Idővel azonban kiábrándult a hagyományos békeaktivizmusból, a stand-up felé fordult, és gyorsan figyelmet keltett az egész Közel-Keleten. A film az idei Sundance fesztiválon elnyerte a zsűri különdíját.

A világ minden kontinenséről érkező díjnyertes versenyfilmek nem csupán eseményeket dokumentálnak, hanem olyan embereket mutatnak be, akik saját kezükbe veszik sorsuk alakulását.

Néhány kiemelt film – az októberi teljes programig

Két ukrán mentőslány a főhőse a Kuba és Alaszka (Cuba & Alaska) című filmnek, akik a barátságukból merített energiával és humorral dokumentálják a frontvonal éles helyzeteit. 

Igazi túlélő a Rasíd, a szindzsári fiú (Rashid The Boy From Sinjar) címszereplője, aki az Iszlám Állam terrorszervezet fogságából kiszabadulva hazakerül családjához. De milyen jövő várhat rá jazidi kisebbségiként az újjáépülésért küzdő Irakban? 

Az idei Berlinalén két díjat is nyert Kartúm (Khartoum) öt ember összefonódó sorsán keresztül mutatja be a szudáni polgárháborút. 

A norvég film valódi ikonja a 80 éves Vibeke Løkkeberg, aki Hosszú út a rendezői székig (The Long Road to the Director's Chair) című filmjében ötven éve készült felvételek kincsesládáját tárja fel: hiteles történeteket mutat be nőkről, akik a férfiak uralta iparágban próbáltak meg érvényesülni.

A fesztivál programja nem lehet teljes magyar dokumentumfilmek nélkül: Haragonics Sára egy családi traumáról, édesanyja halálának feldolgozásáról készítette Szia Sári! című filmjét.

A Verziós vetítéseket idén is számos dokumentumfilmes szakmai program, beszélgetés, kiállítás és koncert kíséri. Programhelyszínek: Trafó, Toldi mozi, Művész mozi, Blinken OSA Archivum, CEU Budapest, Francia Intézet. A jegyeladás október végén indul.

A 22. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált a következő városokban kerül megrendezésre:

2025. november 11-19., Budapest
2025. november 11-19. Pécs, Szeged, Kecskemét, Veszprém, Miskolc, Szombathely, Debrecen
2025. november 20-30., online

További információk: a fesztivál Facebook-oldalán és a weboldalon.