Podhradská Lea első egész estés filmje egy rendkívül személyes történetet dolgoz fel. Nyolcéves volt, amikor nővére, Deni nyomtalanul eltűnt. Senki nem kereste – egészen addig, amíg 27 évvel később egy levél meg nem érkezett tőle. A levél azonban nem hozott megnyugvást: a címzettje kidobta. Lea ekkor döntött úgy, hogy kamerát ragad, és elindul, hogy megtalálja nővérét – és közben önmagát is.

„Nyolc éves voltam, amikor utoljára láttam a nővéremet. Állt a bejárati ajtóban és sírt. Észrevettem, hogy nejlonzacskót viselt zokni helyett. Amikor megkérdeztem, miért, azt mondta, hogy vizes a cipője, és nincs pénze újat venni. Aztán elment. Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam Denit” – meséli a rendező, Podhradská Lea.

Az Apám lánya egyszerre nyomozás és lélektani utazás, amelyben a rendező múlt és jelen, valóság és emlékezés között navigál. A film családi archívumokon, önreflektív narráción és játékos animációs elemekkel kevert fantáziarészleteken keresztül bontja ki a hallgatásból szőtt történetet. A rendező személyes nézőpontja hitelesen és megrendítően világít rá arra, hogyan öröklődnek a családi titkok és traumák generációról generációra.

A Szlovákiában és Spanyolországban forgatott film nem csupán egy eltűnt nővér története, hanem a posztszocialista Kelet-Európa társadalmi viszonyainak és a női sorsok láthatatlanságának tükre is.

Az Apám lánya premierje a 22. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon lesz november 16-án, majd december 4-től országosan kerül a mozikba a CineSuper forgalmazásában. A film a Nemzeti Filmintézet Inkubátor Programjának támogatásával, a Filmszakmai Adókedvezmény igénybevételével, a Filmjus és a szlovákiai Kultminor támogatásából készült.