A színház közleménye szerint a Tengeren egyszerre realista és baljós történet, amely finom fekete humorral mesél az emberi gyarlóságról, a bűntudatról és a megbocsátás lehetőségéről.
A darab története egy dublini külvárosi lakásba vezet, ahol karácsony estéjén négy férfi gyűlik össze. Az otthon inkább emlékeztet egy kocsma hátsó szobájára, mint ünnepi menedékre, lepukkant, sivár tér, ahol - ahogy a szerző írja - "nem látszik a női kéz nyoma". Sharky hosszú idő után tér vissza ide, hogy segítsen frissen megvakult testvérének.

A találkozás apropója egy baráti kártyaparti, régi ismerősökkel, megszokott szófordulatokkal, félig kimondott mondatokkal. Az este azonban váratlan fordulatot vesz, amikor megérkezik egy titokzatos vendég, és a játék tétje hirtelen sokkal nagyobb lesz, mint egy egyszerű lapjárás - írják a darab ismertetőjében.
Az előadásban Szabó Győző, Szervét Tibor, Tamási Zoltán, Domokos László és Görög László olyan figurákat formálnak meg, akik mind hordozzák saját múltjuk terheit, és akiknek talán most utoljára van esélyük változtatni.

A  színház közleményében idézik Kelemen Józsefet, a színház főrendezőjét, aki elmondta, Conor McPherson darabjait gyakran az ír irodalom egyik visszatérő témájával, az alkoholizmussal azonosítják, ám a Tengeren ennél jóval összetettebb. A történet középpontjában a megváltás és a kárhozat kérdése áll: Vajon létezik-e második esély, és ha igen, ki élhet vele?

A rendező szerint a szerzőt két erős inspiráció vezette. Az egyik egy 8. századi óangol vers, A tengerész, amely egy száműzött ember lelki vergődését mutatja meg a jéghideg tengeren. Ez a kép - a magány, a fagy és az Istent kereső ember - mélyen áthatja a darab hangulatát.

A másik inspiráció egy írországi barlang, ahová az évben mindössze egyetlen napon, a téli napfordulókor süt be a napfény. Ez a ritka pillanat a darab egyik kulcsgondolatát sűríti magába: a fény ritka, de létezik - vagyis még a legsötétebb élethelyzetekben is van remény. A darabban az egyik szereplő vak, a másik szemüveg nélkül alig lát: a fizikai nemlátás lelki állapottá válik. A szereplők nem akarnak szembenézni saját lecsúszásukkal, azzal, hogy mennyire kisiklott az életük. Ehhez társul az alkohol, amely szintén a nemlátás eszköze: segít elviselni azt, ami józanul elviselhetetlen. Mégis, ezek az emberek nincsenek teljesen egyedül. Bár magányosak és sérültek, együtt vannak, és ez az együttlét ad némi erőt a túléléshez - áll a darab ismertetőjében.

A magyar szöveget Upor László jegyzi, a látványvilág Bagossy Levente munkája, a jelmezeket pedig Cselényi Nóra tervezte.

"Minden részlet azt szolgálja, hogy a néző ne kívülállóként figyelje az eseményeket, hanem úgy érezze, ő maga is ott ül az asztalnál, a kártyalapok és a kimondatlan titkok között"
 

Fotókredit: Thália weboldala