A szervezők MTI-hez eljuttatott közleménye szerint az esten három remekmű hallható Takács-Nagy Gábor irányításával. "A Concerto Budapesttel különösen bensőséges kapcsolatban vagyok" – idézik a közleményben a hegedűművészből lett karmestert, aki gyakori vendége a Keller András főzeneigazgató vezette együttesnek. Takács-Nagy Gábor kiemelte, a karmester dolga, hogy érzelmeket közvetítsen. Az előadóművész legfontosabb feladata ugyanis a mű spirituális tartalmának megragadása és annak közvetítése a hallgatóság felé.

"Az, hogy meg tudok-e győzni egy zenekart, azon múlik, hogy mennyire hiszek abban, amit mondok. Bruno Walter német karmester egyszer azt nyilatkozta, hogy egy zenekar számára nem a karmester technikai felkészültsége a legfontosabb, hanem hogy megérezzék, a mondandója szívből jön, őszintén. Ha ugyanis túlságosan intellektuálisan közelíti meg a művet, a zenekar sosem fogja teljesen odaadni magát" – idézik Takács-Nagy Gábort a közleményben.

Mint írják, a koncert első műsorszáma a már idős Gabriel Fauré rövid, négytételes zenekari szvitje, a Maszkok és bergamaszkok, amely színpadi látványosság nélkül is könnyed és bájos eleganciával idéz elénk tovatűnt – vagy talán sosem volt – idilleket.

Az 1919-ben bemutatott mű címében és derűs hangulatával is utal arra a lendületes, vidám, rusztikus, bergamói eredetű néptáncra, amelyet a századok során gyakran társítottak a commedia dell’arte szereplőihez.

A második elhangzó zenemű Maurice Ravel D-dúr zongoraversenye, amelyet Paul Wittgenstein osztrák-amerikai zongoraművész – Ludwig Wittgenstein filozófus bátyja – rendelt meg, aki az első világháborúban elvesztette a jobb karját.

A mű – amelynek premierje 1932-ben volt Bécsben –  a modern zongorairodalom egyik legkülönlegesebb darabja, amelyben a szerző a kényszerű korlátozásból fakadóan teremtett egyedülálló hangzásvilágot, a balkezes technika a teljes billentyűzet kihasználásával kétkezes hangzás hatását kelti. A Concerto Budapest április 12-i koncertjén a mű Jean-Efflam Bavouzet szólójával hangzik el. Mint írják, a francia muzsikus a kettősségek művésze: egyszerre megszállott kutató, aki tudományos alapossággal szedi ízekre a kottát, és ösztönös zseni, aki a színpadon úgy játszik, mintha az adott mű ott, a közönség szeme láttára születne meg.

A zongoraművész a Concerto Budapest szimfonikus zenekarnak is gyakorta fellépő vendégművésze.

"Mindent beleadtam, amit csak tudtam. Amit itt elértem, soha többé nem fogom elérni" – mondta Camille Sains-Saëns nagyszabású, valóban utolsó 3. szimfóniájáról, amelyet 1886 májusában mutattak be Londonban, és amelyet Liszt Ferenc két hónappal később bekövetkezett halála után pályatársa emlékének ajánlott a szerző. Mint kiemelik, különleges alkotásról van szó, hiszen a kor szokásaitól eltérően két tételében is szerepet kap a hangszerek királynője.

A Zeneakadémia Nagytermének orgonáján a Concerto Budapest április 12-i koncertjén Mészáros Zsolt Máté orgonaművész és Liszt-kutató, a Budapest-belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom zeneigazgatója játszik.

Képek: Zeneakadémia hivatalos weboldala