A tárlat – melyen hangsúlyt kap a papír megőrzése és restaurálása is – a japán papírt nem csupán kézműves anyagként, hanem a japán társadalom, kultúra és gondolkodás egyik alapvető hordozójaként mutatja be, a mindennapi használattól a művészetig és az írásbeliségig. A kiállításban megjelenő tárgyak és műalkotások e hétköznapi és egyben nemes anyag felhasználhatóságának sokszínűségét tárják az érdeklődők elé.

Mint írták, a washi "ezerarcúsága" abban ragadható meg a legjobban, hogy nem egyetlen műfajhoz vagy társadalmi réteghez kötődik, hanem a japán mindennapok sok szintjén jelenik meg: a lakótérben, a ruházkodásban, a rítusokban, a reprezentációban és a művészeti-örökségi gyakorlatokban.

A tájékoztatás szerint a papírkészítés technológiája a 7. század elején érkezett Japánba az ázsiai kontinensről Kínán és Koreán keresztül, és gyorsan alkalmazkodott a helyi alapanyagokhoz: a kōzo (papíreperfa), a mitsumata és a gampi rostjaihoz. A 19-20. század fordulóján a washi szerepe radikálisan átalakult: a Meiji-kor iparosítása és a nyugati típusú, géppel gyártott papír (yōshi) elterjedése kiszorította a washit az államigazgatásból, az oktatásból és a tömegkommunikációból.

A hagyományos papírkészítés sok helyen hanyatlásnak indult, a termelés volumene drasztikusan csökkent, és a washi fa kézművesség, a művészet és a kulturális örökség magasra értékelt alapanyaga lett. Ugyanakkor éppen ez az értékrendbéli változás tette lehetővé újraértelmezését: a 20. század második felétől a washi a "japánság" (nihonsei) egyik emblematikus anyagává vált, amelyet művészek, építészek, restaurátorok és kulturális intézmények fedeztek fel újra Japánban és világszerte. Ma a washi egyszerre él tovább mint kézműves hagyomány, mint identitásképző kulturális szimbólum, és mint a történeti Japán gazdasági és társadalmi működésének kulcsfontosságú tanúja.

A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum japán gyűjteménye megközelítőleg ötezer washi alapanyagú tárgynak ad otthont. E tárgyak működésének és jelentőségének megértése a kulcs azok hosszú távú megőrzéséhez, sikeres restaurálásához és hozzáférhetőségük garantálásához.

A 2027. január 31-ig megtekinthető tárlatot – melynek kurátorai Dénes Mirjam japanológus, művészettörténész, a Japán Gyűjtemény kurátora és Bartha Veronika, japanológus, papírrestaurátor – kísérőprogramok és egy nemzetközi konferencia is kiegészíti.