A kiállítás címe felfogható úgy, hogy szkeptikus és szatirikus, hisz a pillanatok annyira sűrűk, amennyire ritkák, így valójában felfoghatatlanok. Ez egy ilyen kategória. De az idővel amúgy is furcsa viszonyban vagyunk, együtt kelünk, együtt fekszünk. Az időmérés biztonsága kiábrándító és megnyugtató. Ahogy a másodpercmutatót látjuk kattanni, mindez eltölt valamivel: rendszerez és áthágható korlátok közé szorít. Még az is előfordulhat, hogy idegesít. Kegyelmetlen játékszer az időt figyelni. Egy teljes absztrakciót illúzióvesztés nélkül megélni. Miért is tennénk? De, ha már az időnél tartunk, úgyis csak utólag tudjuk, már-már kihagyhatatlan, de azért még épp kihagyható, mert felfogni már egy másik bekezdés. Lehetne. De addig most nem megyek el. Csak eddig a pontig, hogy érdemes a Kiscelli Múzeumban a kontrollt elveszíteni. Belegyalogolni az amúgy több száz éves térbe, lecövekelni, és hagyni, billenjen csak ki belőlünk, ami tér, és ami idő. Elhittük a méricskélés biztonságát, de ez az élmény szerencsére elbizonytalanít. A többi a helyszínen kiderül.

Várnai Gyula kiállítása

Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum

2006 október 13. – november 12.