art&design
2008. 04. 17.
Horváth Tibor körkérdése: Derkovits-ösztöndíjasként elfogadnád-e a Kogart Gyűjtemény vásárlási szándékát?
(1. rész)
Horváth Tibor idén kapta meg a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjat. Körkérdése, amelyet az exindexen jelentetett meg, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány és Hiller István oktatási és kulturális miniszter által nemrég kötött szerződésre reagál.
A Derkovits ösztöndíjat az Oktatási és Kulturális Minisztérium adományozza fiatal képzőművészeknek szakmai teljesítményükért. Az ösztöndíj évek óta a minimálbér alatt mozog, idén sikerült havi bruttó 70ezer forintról bruttó 80ezer forintra emelni.
Ez év márciusában az OKM nagy összegű támogatási szerződést kötött a Kovács Gábor Művészeti Alapítvánnyal. A támogatás, melynek mértéke nehezen indokolható, komoly szakmai tiltakozást váltott ki. Az AICA és az FKSE körlevele, valamint a PRAE.hu által indított aláírásgyűjtés itt található.
A szerződés megkötésekor a Kogart kötelezettséget vállalt, hogy évi 5-10 millió forint értékben vásárol a Derkovits ösztöndíjasok műveiből, valamint két-három művész számára külföldi ösztöndíjat ajánlott fel.
Horváth Tibor erre a felajánlásra reagált, mikor körkérdést intézett az ösztöndíjasokhoz, hajlandók-e műveket eladni a Kogartnak. A körkérdésre egy hét alatt 14 válasz érkezett, amelyből 13 kedvezőtlen. A válaszok itt olvashatók:
"Derkovits-ösztöndíjasként elfogadnád-e a Nemzeti Gyűjtemény vásárlási szándékát?"
Asztalos Zsolt:
Örömmel elfogadom a műtárgyvásárlási szándékot.
Állok elébe, köszönöm:
06 20 955 66 66
Fischer Judit:
Nem.
Igen. Ha valami kifejezetten az ügyre reagáló, frappáns dolgot találnék ki.
Is. Arról beszéltünk pár napja a Mikivel, az összes derkós felajánlhatná, hogy amit megvenne a Kogart, azt eladná valami más közgyűjteménynek (akik ezzel az unfair-play-vel hátrányba kerültek) úgy, hogy minden 3 forintból a művész 2-re nem tart igényt.
Kerekes Gábor:
Nagyon homályos ez az egész ügy számomra, próbáltam követni az események alakulását, de esküszöm, még mindig nem értem!
Kovács Gábortól már megszokhattuk, hogy a vastag bukszájával mindig felkavarja az amúgy állóvízben fekvő kortárs művészeti színteret. Ez tök jó PR és marketing fogás az ő részéről, de miért jó vajon mindez a művészeti színtérnek?
Hallottam, hogy többen közfelháborodásuknak adva hangot elkezdtek aláírásokat gyűjteni - ez vajon megoldás?! Szakmai összefogás híján történhetnek meg ilyen dolgok, utólagosan már ez nem sokat tesz hozzá, inkább csak az ő malmára hajtja a vizet, amíg napirenden van a téma. Egyszerűen nem értem, kinek és miért jó ez, mert a kívülállók
szemében megint csak azt láthatjuk, hogy a sok ingyenélő művész, megint a mi pénzünkön élősködik. Holott ez egyáltalán nem így van. Amíg nem alakul ki egy egészséges piaci szituáció, addig az ilyen "kezdeményezések" csak rontanak a helyzeten.
Azt se értem, hogy miért éppen az állam által támogatott ösztöndíjasoktól kell vásárolnia? Úgy tudom, az ő ízlése egyáltalán nem ez a műfaj, vagy lesznek szakértők, akik javasolni fognak neki - és azt el is fogja fogadni? Mert ezt már egyszer eljátszotta.
Az állam részéről meg az a nagy butaság, hogy miért nem vállalja föl jobban ezt a helyzetet, ha már ad 30 embernek évente (70.000Ft bruttó!/hó) zsetont és egy kiállítási lehetőséget (ami csoportos és kötelező!), miért nem költ egy kicsivel többet az egészre és utaztatja a
kiállítási anyagot külföldre, a Magyar Intézetekbe. Itthon a szakmán kívül nem sokan vágják, hogy mi ez az egész Derkó. Ezt sokkal jobban fájlalom.
Megkeresésed nélkül is azon az állásponton vagyok, hogy ilyen homályos ügyekben nem szeretnék részt venni. Egyáltalán nem állok jól anyagilag és még sohasem adtam el műtárgyat, de így nem is szeretnék.
Király András:
Ha ez az a pénz, akkor nem!
Jó lenne, ha egységesen senki se, mert csak úgy ér valamit!
Kokesch Ádám:
Nem.
Jó lenne, ha a derkósoktól vásárolnának, és az is jó lenne, ha az ösztöndíj összegének több köze lenne a mai anyagi realitásokhoz (nem éri el a minimálbér összegét pl.), de elsősorban az lenne jó, ha létezne élő, működő kortárs közgyűjtemény(ek), rendszeres fejlesztéssel vásárlásokkal, letétekkel, kiállításokkal, szakmai alappal,
nyilvánossággal - presztizzsel. ezt nem lehet kiváltani, "megúszni" egy magát hárommilliárdosnak hirdető alapítványnak átutalt X millió forinttal, pláne hogy ennek az alapítványnak a "születésének" körülményeire még a rövid pár év távlatából élénken emlékszünk, mert azóta sem sikerült tisztáznia magát (céljait, identitását).
Mécs Miklós:
Nem.
Igen. Ha valami kifejezetten az ügyre reagáló, frappáns dolgot találnék ki.
Is. Arról beszéltünk pár napja a Judittal, az összes derkós felajánlhatná, hogy amit megvenne a Kogart, azt eladná valami más közgyűjteménynek (akik ezzel az unfair-play-vel hátrányba kerültek) úgy, hogy minden 3 forintból a művész 2-re nem tart igényt.
Németh Hajnal:
100 alkotást 5-10 millióból? Akárhogy számolom, az alkotásonkénti átlag 75 000 HUF!!!!, ez még a lenyomott magyar árakhoz képest is ALACSONY! Nem tudom, melyik derkós alkotó adná el a munkáját szívesen ennyi pénzért. Vagy akkor most a mûvészek is támogatják
a Kogartot, hogy az szinte ingyen juthat kiemelkedő kortárs alkotásokhoz? Részemről ez egy egyszerűbb alkotás anyagköltsége, ennyiért semmit...
Mindenesetre ez semmi esetre sem a művészek támogatásáról szól - mint ahogyan azt az OKM olyan hízelgően meghatározta. Itt valaki - valakik nagyon nincsenek tisztában - vagy nagyon is tisztában vannak valamivel. Szerintem meg tisztázni kéne, hogy akkor ez
most kinek hasznos, és ennek fényében megvilágosodva átírni a számokat.
Arról a tényről, hogy az OKM 50 millával támogatja a Kogartot, egyéb - egyébként fontos - mûvészeti szervezetet pedig ennek töredékével vagy még azzal sem: no comment
Szász Sándor:
A jelenlegi tájékozódási lehetőségeimet kimerítve úgy gondolom, hogy a Gyűjtemény vásárlási szándékát nem fogadom el.
Szörényi Beatrix:
Adott körülmények között nem.
Visszautasításom nem a Nemzeti Gyűjteménynek, nem Kogart személyének szól elsősorban, hanem a magyar államnak (kulturális minisztériumnak), mely ezzel a megegyezéssel véleményem szerint nem képviseli kellőképpen a magyar képzőművészeti szcéna érdekeit,
és ezáltal saját érdekeit sem.
Tarr Hajnalka:
Nem.
Tibor Zsolt:
A meglévő információimra hagyatkozva a petíciót napokkal ezelőtt aláírtam. Teljesen apolitikusan (ami természetes állapot számomra), ez részemről egy, a jelenség elleni állásfoglalás. A Kogarttal alapból nincs bajom, információval nem rendelkezem róluk (magánszféra), nincs kapcsolatom velük, ám a helyzetet ebben a formában, ismereteim alapján, nem tudom elfogadni.
Attól tartok, hivatalos részről nem csak a hiányos kommunikáció a ludas, egész egyszerűen nem számoltak a teljes, kortárs munkákat is bemutató közgyűjtemény-palettával. Más intézményekről, kezdeményezésekről nem is beszélve. Ez tendenciának tűnik. A "kultúra" támogatása önmagában is kényes téma, persze.
Vécsei Júlia:
Derkovits-ösztöndíjasként nem fogadnám el a Kogart Kortárs Művészeti Gyűjtemény részéről érkező vásárlási szándékot.
Ez év márciusában az OKM nagy összegű támogatási szerződést kötött a Kovács Gábor Művészeti Alapítvánnyal. A támogatás, melynek mértéke nehezen indokolható, komoly szakmai tiltakozást váltott ki. Az AICA és az FKSE körlevele, valamint a PRAE.hu által indított aláírásgyűjtés itt található.
A szerződés megkötésekor a Kogart kötelezettséget vállalt, hogy évi 5-10 millió forint értékben vásárol a Derkovits ösztöndíjasok műveiből, valamint két-három művész számára külföldi ösztöndíjat ajánlott fel.
Horváth Tibor erre a felajánlásra reagált, mikor körkérdést intézett az ösztöndíjasokhoz, hajlandók-e műveket eladni a Kogartnak. A körkérdésre egy hét alatt 14 válasz érkezett, amelyből 13 kedvezőtlen. A válaszok itt olvashatók:
"Derkovits-ösztöndíjasként elfogadnád-e a Nemzeti Gyűjtemény vásárlási szándékát?"
Asztalos Zsolt:
Örömmel elfogadom a műtárgyvásárlási szándékot.
Állok elébe, köszönöm:
06 20 955 66 66
Fischer Judit:
Nem.
Igen. Ha valami kifejezetten az ügyre reagáló, frappáns dolgot találnék ki.
Is. Arról beszéltünk pár napja a Mikivel, az összes derkós felajánlhatná, hogy amit megvenne a Kogart, azt eladná valami más közgyűjteménynek (akik ezzel az unfair-play-vel hátrányba kerültek) úgy, hogy minden 3 forintból a művész 2-re nem tart igényt.
Kerekes Gábor:
Nagyon homályos ez az egész ügy számomra, próbáltam követni az események alakulását, de esküszöm, még mindig nem értem!
Kovács Gábortól már megszokhattuk, hogy a vastag bukszájával mindig felkavarja az amúgy állóvízben fekvő kortárs művészeti színteret. Ez tök jó PR és marketing fogás az ő részéről, de miért jó vajon mindez a művészeti színtérnek?
Hallottam, hogy többen közfelháborodásuknak adva hangot elkezdtek aláírásokat gyűjteni - ez vajon megoldás?! Szakmai összefogás híján történhetnek meg ilyen dolgok, utólagosan már ez nem sokat tesz hozzá, inkább csak az ő malmára hajtja a vizet, amíg napirenden van a téma. Egyszerűen nem értem, kinek és miért jó ez, mert a kívülállók
szemében megint csak azt láthatjuk, hogy a sok ingyenélő művész, megint a mi pénzünkön élősködik. Holott ez egyáltalán nem így van. Amíg nem alakul ki egy egészséges piaci szituáció, addig az ilyen "kezdeményezések" csak rontanak a helyzeten.
Azt se értem, hogy miért éppen az állam által támogatott ösztöndíjasoktól kell vásárolnia? Úgy tudom, az ő ízlése egyáltalán nem ez a műfaj, vagy lesznek szakértők, akik javasolni fognak neki - és azt el is fogja fogadni? Mert ezt már egyszer eljátszotta.
Az állam részéről meg az a nagy butaság, hogy miért nem vállalja föl jobban ezt a helyzetet, ha már ad 30 embernek évente (70.000Ft bruttó!/hó) zsetont és egy kiállítási lehetőséget (ami csoportos és kötelező!), miért nem költ egy kicsivel többet az egészre és utaztatja a
kiállítási anyagot külföldre, a Magyar Intézetekbe. Itthon a szakmán kívül nem sokan vágják, hogy mi ez az egész Derkó. Ezt sokkal jobban fájlalom.
Megkeresésed nélkül is azon az állásponton vagyok, hogy ilyen homályos ügyekben nem szeretnék részt venni. Egyáltalán nem állok jól anyagilag és még sohasem adtam el műtárgyat, de így nem is szeretnék.
Király András:
Ha ez az a pénz, akkor nem!
Jó lenne, ha egységesen senki se, mert csak úgy ér valamit!
Kokesch Ádám:
Nem.
Jó lenne, ha a derkósoktól vásárolnának, és az is jó lenne, ha az ösztöndíj összegének több köze lenne a mai anyagi realitásokhoz (nem éri el a minimálbér összegét pl.), de elsősorban az lenne jó, ha létezne élő, működő kortárs közgyűjtemény(ek), rendszeres fejlesztéssel vásárlásokkal, letétekkel, kiállításokkal, szakmai alappal,
nyilvánossággal - presztizzsel. ezt nem lehet kiváltani, "megúszni" egy magát hárommilliárdosnak hirdető alapítványnak átutalt X millió forinttal, pláne hogy ennek az alapítványnak a "születésének" körülményeire még a rövid pár év távlatából élénken emlékszünk, mert azóta sem sikerült tisztáznia magát (céljait, identitását).
Mécs Miklós:
Nem.
Igen. Ha valami kifejezetten az ügyre reagáló, frappáns dolgot találnék ki.
Is. Arról beszéltünk pár napja a Judittal, az összes derkós felajánlhatná, hogy amit megvenne a Kogart, azt eladná valami más közgyűjteménynek (akik ezzel az unfair-play-vel hátrányba kerültek) úgy, hogy minden 3 forintból a művész 2-re nem tart igényt.
Németh Hajnal:
100 alkotást 5-10 millióból? Akárhogy számolom, az alkotásonkénti átlag 75 000 HUF!!!!, ez még a lenyomott magyar árakhoz képest is ALACSONY! Nem tudom, melyik derkós alkotó adná el a munkáját szívesen ennyi pénzért. Vagy akkor most a mûvészek is támogatják
a Kogartot, hogy az szinte ingyen juthat kiemelkedő kortárs alkotásokhoz? Részemről ez egy egyszerűbb alkotás anyagköltsége, ennyiért semmit...
Mindenesetre ez semmi esetre sem a művészek támogatásáról szól - mint ahogyan azt az OKM olyan hízelgően meghatározta. Itt valaki - valakik nagyon nincsenek tisztában - vagy nagyon is tisztában vannak valamivel. Szerintem meg tisztázni kéne, hogy akkor ez
most kinek hasznos, és ennek fényében megvilágosodva átírni a számokat.
Arról a tényről, hogy az OKM 50 millával támogatja a Kogartot, egyéb - egyébként fontos - mûvészeti szervezetet pedig ennek töredékével vagy még azzal sem: no comment
Szász Sándor:
A jelenlegi tájékozódási lehetőségeimet kimerítve úgy gondolom, hogy a Gyűjtemény vásárlási szándékát nem fogadom el.
Szörényi Beatrix:
Adott körülmények között nem.
Visszautasításom nem a Nemzeti Gyűjteménynek, nem Kogart személyének szól elsősorban, hanem a magyar államnak (kulturális minisztériumnak), mely ezzel a megegyezéssel véleményem szerint nem képviseli kellőképpen a magyar képzőművészeti szcéna érdekeit,
és ezáltal saját érdekeit sem.
Tarr Hajnalka:
Nem.
Tibor Zsolt:
A meglévő információimra hagyatkozva a petíciót napokkal ezelőtt aláírtam. Teljesen apolitikusan (ami természetes állapot számomra), ez részemről egy, a jelenség elleni állásfoglalás. A Kogarttal alapból nincs bajom, információval nem rendelkezem róluk (magánszféra), nincs kapcsolatom velük, ám a helyzetet ebben a formában, ismereteim alapján, nem tudom elfogadni.
Attól tartok, hivatalos részről nem csak a hiányos kommunikáció a ludas, egész egyszerűen nem számoltak a teljes, kortárs munkákat is bemutató közgyűjtemény-palettával. Más intézményekről, kezdeményezésekről nem is beszélve. Ez tendenciának tűnik. A "kultúra" támogatása önmagában is kényes téma, persze.
Vécsei Júlia:
Derkovits-ösztöndíjasként nem fogadnám el a Kogart Kortárs Művészeti Gyűjtemény részéről érkező vásárlási szándékot.
Szerzők
-- djurmano --
További írások a rovatból
art&design
Interjú Esterházy Marcellel a MODEM-ben tartott kiállítás kapcsán
