"Mindig izgatott, hogy egy olyan emberről csináljak képeskönyvet, aki egy +senki+. Amikor a Pilisben, több órányi járóföldre a civilizációtól találkoztam a férfival, megérintett a pillanat, de csak több hónap után láttam újra" - idézte fel Balla András.

A kötet címlapján a remete, Borostyán Imre látható. Szakállas, nyugodt tekintetű férfi, térdén Selye János stresszről szóló könyve. A fotós emlékei szerint az elvonultan élő férfi az olvasás megszállottja volt, rendkívüli testi és szellemi frissességgel. Aktív éveiben csak olyan helyen dolgozott, ahol munkaidőben lehetett olvasni, majd nyugdíjazása után földet vásárolt és ott építette fel téli és nyári szállását.

Közel húsz éves remeteségének a média vetett véget. A szocializmus legvégén felfedezték az újságok és a társadalom gondoskodásaként szociális otthonba került, földjét a bentlakás fejében elvették. Ott élt még néhány évet, sok konfliktus után külön szobát kapott, ahol könyveivel lehetett együtt. A görbülő, öregedő emberről születtek a kötet legmegrázóbb felvételei.

"Balla könyve egy 20-21. századi remetéről szól. Ezt a könyvet a fogyasztói társadalom komfortja felől nézzük, karosszékben üldögélve lapozgatjuk. Tudatunk mélyén a humor az abszurddal karöltve elnéző, lehülyéző álláspontot hoz létre finom irigységgel fűszerezve. Miért? Mert a Teremtővel való kizárólagos együttlét megjavította egészségét, és nem tud és nem is akar többé hazudni se magának, se másnak" - írta a képek mellé kísérőszövegül Makovecz Imre.