Érettségi után kirakatrendezőként, grafikusként dolgozott. 1951-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1955-ben végzett. Fiatal diplomásként Budapest legfiatalabb teátrumához, a József Attila Színházhoz szerződött, az angyalföldi társulatnál egy negyedszázadot töltött el. 1982-ben lett a Vidám Színpad tagja, majd a Madách Színházban, 1997-től haláláig a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszott.

Pályájának ötven éve alatt számtalan színműben játszotta el vonzó nőiességgel a végzet asszonyát, de ha kellett, akkor kiállhatatlan, kapzsi, házsártos vénasszony is tudott lenni, alakításában egyéni figurák lettek a butuska vígjátékok főhősnői is. Elsősorban színházi színésznőként lett ismert, játszotta a Miladyt (Dumas: A három testőr), Mária Dominika hercegnőt (Molnár Ferenc: A hattyú), Orbánnét (Örkény: Macskajáték), Millernét (Schiller: Ármány és szerelem).

Csiky Gergely A nagymama című vígjátékában 1955-ben a fiatal lány, Piroska szerepét kapta, pályájának végén ugyanebben a darabban eljátszhatta a Nagymamát is - ez utóbbit pályafutása egyik legfontosabb állomásának tartotta. A darab más szempontból is meghatározó jelentőségű lett életében: 1955-ben az olvasópróbán ismerte meg későbbi férjét, Kautzky Józsefet.

Jellegzetes hanghordozását, kissé fanyar személyiségét számos filmben és tévéjátékban is kamatoztathatta, ezek között volt a Kristóf a magánzó, A fekete város, a Muslicák a liftben, a Hamis a baba, a Gyermekgyilkosságok vagy a Szerelem első vérig. A kilencvenes években egyik állandó mellékszereplője volt a Szomszédok című, nagy sikerű teleregénynek.

Életvidám volt, tudta élvezni az élet adta apróbb örömöket, örült színházi sikereinek, amelyek élete utolsó éveiben talán többször találták meg, mint fiatalon. Úgy érezte, bírja energiával, tud koncentrálni, és képes bármilyen hosszú szöveget megtanulni. A hetvenedik születésnapján kijelentette: nem érzi magát öregnek, csak idősnek, és habár száz évig nem kíván élni, szeretné, ha még így maradna egy kicsit. A hetvenötödik születésnapját azonban már nem érhette meg. Hosszú, súlyos betegségben halt meg 2005. július 5-én.

A Jászai Mari-díjat két alkalommal, 1961-ben és 1965-ben is átvehette, 1979-ben érdemes művész címmel tüntették ki, 1997-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 2001-ben pedig a Vörösmarty-gyűrűt.